A szeretet és az együttlét jegyében

- Ajándék lenne a három pont?
- Ha megdolgozunk érte, akkor nem - érkezik a válasz a londoni gárda mellett a magyar válogatott kapuját is rendszeresen őrző futballistától. - Nem is szabad ünnepi hangulatban nekivágni a találkozónak, mert ha úgy lépünk pályára, hogy ez csak afféle karácsonyi játszadozás lesz, előre lemondhatunk a győzelemről. Abban viszont bízom, hogy az ellenfeleink nem lesznek ennyire profik, mert azok a csapatok, amelyekkel a következő másfél hétben találkozunk, igenis verhetők. S bárhogyan is nézem a tabellát, nekünk nagy szükségünk van a pontokra.

A szülők régóta várt londoni utazása

- Alkalmuk adódik bőven azok szaporítására: a Portsmouth elleni összecsapás után negyvennyolc órával már a Tottenham, január, egyben 2005 első napján a Fulham sporttelepén tesznek látogatást, harmadikán pedig az Aston Villát fogadják. Mindeközben még otthon is kellene játszania…
- Ahány szabad percem csak lesz, azt mind a gyerekekkel töltöm majd. De ne higygye ám, hogy gond lenne az ünnepi meccsekből, amikor a nyáron elfogadtam a Palace ajánlatát, tisztában voltam vele: ez egy ilyen karácsony lesz. Miként tudtam azt is, hogy életemben először nem Szombathelyen, hanem Londonban gyújtok gyertyát szenteste. Szerencsére édesapám és édesanyám, illetve a párom szülei már megérkeztek, és egészen huszonnyolcadikáig maradnak, így a boldog, békés családi hangulat garantált.
- Akkor a Portsmouth ellen még láthatják is. Tényleg, nem lesz furcsa karácsonykor meccsszerelést ölteni?
- Á, akad tapasztalatom az ünnepi mérkőzések terén: fociztam én már húsvétkor és Szent István napján is. Sőt anno még május elsején és november hetedikén is…
- Csak vigyázzon a halászlével meg a bejglivel!
- Igen, az is eszembe jutott már, hogy két rúd diósnál többet nem szabad "leküldenem" az indulás előtt… A viccet félretéve: hiába az ünnep, a sport az első, vagyis a szervezetemet nem csaphatom be. Különben is, a nagy evésnek én innám meg a levét, hiszen ez esetben még egy sérülés is kinézne.
- Az pedig úgy hiányzik, mint hóembernek a szauna… Huszonhatodikán egyébként bejglivel a hóna alatt kopogtat be együttese öltözőjébe?
- Gondoltam rá, de kiderült, hogy errefelé ez nem számít ismeretlen süteménynek. Habár nem bejglinek hívják, és talán több diót és mákot használnak hozzá, ám pontos recepttel nem szolgálhatok.

Viktória már levelet írt a Jézuskának

- Mással sem, mondjuk, egy rántott ponty Király-módra leírásával?
- Meg kell vallanom, a konyhai feladatköröm kimerül a kóstolásban. Ellenben a Jézuskát nagyon jól várom a gyerekekkel…
- Kapott levelet? A Jézuska, persze.
- De még milyen szépet! Viktória lányom már ismer jó néhány betűt, így aztán édesanyja segítségével papírra vetette, mit szeretne ajándékba. "Kedves Jézuska…" - kezdte, majd következett a lista. Tüneményes volt, a végén még azt is hozzátette, hogy szerinte az anyukája mit szeretne. Azért mondtuk neki, hogy csak akkor remélhet meglepetéseket, ha jól viselkedik. Most úgy fest, amit kért, azt megtalálja a fa alatt.
- Az ön kívánságlistája hogy szól?
- A szeretet és az együttlét a legfontosabb számomra, úgyhogy én ezt kérem a Jézuskától. És ha azt a szeretetet, amit eddig kaptam, a jövőben is megkapom, továbbra is boldog emberként élem a mindennapjaimat. Tudja, nekem mindig is a karácsony volt a legfontosabb ünnep, hiszen az a gyerekekről, a feleségemről, a rokonokról, a családról, azaz rólunk szól. Egy mosoly, egy nevetés, egy ölelés, vagy csak egy pillantás, amely összetart bennünket. ---- - No, akkor most kérdezném meg, melyik volt a legemlékezetesebb karácsonya?
- Várjon csak, volt egy, kettő, három… huszonhat, huszonhét, és igen, eddig huszonnyolc akadt.
- Puszta véletlen volna, hogy áprilisban lesz huszonkilenc esztendős?
- Nem, dehogy. Csupán azt akartam jelezni, hogy mindegyik az volt.
- Meséljen kicsit a december végi Londonról. Már-már szédítő magasságú fenyőfa a Trafalgar Square-en, Elton John-koncert a Hyde Parkban, kígyózó sorok a Buckingham Palace előtt…
- …na meg a Crystal Palace stadionjának pénztárai előtt, mert már alig van jegy a Portsmouth-meccsre. A hangulat amúgy valóban karácsonyi errefelé, leginkább a magyarországihoz tudom hasonlítani. A készülődés óriási, ebből következően a tömeg is, az utcák, a házak kivilágítva, az ajtók, az ablakok feldíszítve. Jelzem, a miénk is. Akad még egy fejezete a mesének: klubunk vezetői ünnepi összejövetelt szerveztek szerda estére, de nemcsak a játékosoknak, hanem a családtagoknak. Egy közeli kastélyszerű hotelba voltunk hivatalosak, a gyerekekre külön bébiszitter ügyelt, aki akart, ott aludt. Nem is mondhatok mást: családias volt az egész, örültem, örülök, hogy a Palace futballistája lehetek. Ja, és volna még egy sztori, belefér?
- Mikor, ha nem most?!
- A napokban az edzőpályán ebédelt a csapat, úgy ültünk asztalhoz, hogy előtte mindenki a fejére húzta azt a papírkoronát, amely a lufiból, csokiból és még néhány kedves apróságból álló ajándékcsomagunkba volt bekészítve. Az egyik meglepetés speciel nagyot szólt: szegény Torghelle Sanyi úgy megrémült, amikor a kis doboz végére rögzített szalagokat meghúzva szinte a kezében durrant ki a konfettit tartalmazó kartondobozka. Én hazavittem az enyémet a kislányomnak, ő is pukkantott egy hatalmasat, de nem ijedt meg. Valamelyik nap biztos, hogy átugrunk Sanyiékhoz, majd viszünk neki egyet…
- Január elsején ugyebár a Fulhammel találkoznak, gyanítom, a karácsonynál is szolidabb lesz a szilveszter.
- Két választásom van. Vagy otthonülős, családi parti lesz, vagy bevállalom, hogy hazamegyek Szombathelyre, bulizok egy nagyot a barátokkal, reggel gyorsan visszarepülök Angliába, és akkor délután már a kapuba állhatok…
- Valami azt súgja nekem, éjfélkor Londonban énekli majd a Himnuszt.
- Én is erre tippelek. Legalább megkönnyítem a haverok estéjét… ---- "Huszonegyedikén felkerekedtünk, hogy megvesszük a karácsonyfát. Száz helyen jártunk, sehol sem volt. Végül a százegyediken kaptunk egy normandot. Szép, nem olyan hú, de nagy, ráadásul a miénk… Kiderült, Magyarországgal ellentétben Angliában nem huszonnegyedikén, hanem napokkal korábban felállítják a fenyőket, ennek tulajdonítható, hogy errefelé sokkal hamarabb elkapkodják azokat, mint itthon" - avatott be minket a londoni favásárlás rejtelmeibe Torghelle Sándor, aki klubtársához, Király Gáborhoz hasonlóan szintén élete első külföldi ünnepére készül.
Ami azt illeti, felettébb lelkesen, hiszen a barátnőjének szánt ajándékokat már réges rég elrejtette a Waterside lakópark egyik apartmanjának titkos zúgában. "Bízom abban, hogy a kedvesem nem bukkan rájuk idő előtt…" - mondta a támadó, sietve hozzáfűzve, hogy ő maga nem az a "kutakodós" fajta, hiszen szereti a meglepetéseket. - "Biztosan valami szépet kapok a páromtól, de a legszebb ajándékot menedzserünktől, Iain Dowie-től remélem: ha beállítana a csapatba, nagyon boldoggá tenne. Cserében jó játékkal és esetleg góllal hálálnám meg a bizalmat" - jelezte a válogatott csatár, hogy nem lenne tekintettel a Portsmouth-játékosok karácsonyára.
Az ünnepi edzéseket és mérkőzéseket egyáltalán nem furcsállja Torghelle Sándor, tudniillik "ez biznisz", ennek megfelelően komoly bevételt jelent a Crystal Palace-nak. Annak ellenben kifejezetten örül, hogy hiába vár rájuk kilenc nap alatt négy (!) bajnoki, Londonból egyszer sem kell kimozdulnia: "Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha Manchesterben vagy még messzebb kell pályára lépnünk. Ez esetben egy nappal korábban útra kelünk, és akkor a szolid edzőtábori koccintás jelentette volna az ünnepet…". (Zárójelbe kívánkozik: megeshet, egy-két angol labdarúgó italozási szokásait ismerve ez lett volna a legrosszabb megoldás; a Manchester City karácsonyi bulija például odáig fajult, hogy Joey Barton égő szivart nyomott társa szeméhez…)
Így viszont jöhetnek a hazai ízek. Halászlé, töltött káposzta és bejgli alkotja az ünnepi menüt, amelynek tálalásához és elfogyasztásához a magyar légiós az étvágyával járul hozzá. Persze csak óvatosan, tudniillik: "Vasárnap háromkor lesz meccs, nem hinném, hogy szerencsés lenne, ha kettőkor még benyomnék egy tányér káposztát…"
Ha már az első is az övé volt, az utolsó szó is legyen Torghelle Sándoré: "Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek odahaza!" ---- Ami Írországban a Saint Stephen’s Day, az Angliában a Boxing Day. Ami közös bennük: mindkettő december 26-ra esik. Írországban az első keresztény mártírra emlékeznek ily módon, az angliai ünnep viszont alighanem bővebb magyarázatra szorul. Tehát Boxing Day. Persze nem arról van szó, hogy megannyi hal, pulyka és sör elpusztítása után a szigetország népe - hiába rendeznek vasárnap bajnoki találkozókat - utcai ökölcsatákkal vezeti le feles energiáját, sokkal inkább arról, hogy a középkor óta ez az ajándékozás napja. Az enciklopédia magyarázata úgy szól, hogy a Boxing Day hagyománya szerint 26-án a rászorulók számíthatnak a jótékony lelkek támogatására. A legtöbb munkája ilyenkor a posta alkalmazottainak van, ők lehetőség szerint még aznap kiszállítják a "fontos" csekkeket vagy a gondosan becsomagolt meglepetéseket. Persze akadnak olyanok is, akik maguk keresik fel az általuk kiszemelt intézményeket, hogy így járuljanak hozzá a még boldogabb karácsonyhoz. Az egyik leghangulatosabb hely ilyenkor a Trafalgar Square, ahol Nelson admirális szobrának tőszomszédságában áll a kontinens egyik legmagasabb és legszebb fenyőfája.