A szurkolók Bodnár Lacinak énekelnek

- Miért Belgium? Az adókulcs miatt?
- Hát, az sem mellékes szempont - ismerte be az egyik legfőbb érvet Bodnár László, a holland Roda JC 21-szeres válogatott védője, miért költözött egy (kvázi képzeletbeli) határral odébb a Németország és Belgium közti csücsökben elhelyezkedő Kerkradéból. - De az én példám nem meglepő, legalábbis akkor, ha tudja: a csapattársaim zöme nem Hollandiában lakik. Sőt, azt hiszem, a légiósok közül egy sem.
- Az ország másik végéből, mondjuk Groningenből is inkább vállalná az autókázást?
- Azt hittem, ha Groningen kerül szóba, másról beszélgetünk majd, mondjuk arról, hogy nyertünk öt egyre, vagy éppenséggel arról…
- …, hogy két gólt rúgott. Ez most amúgy Bodnár-rekord?
- Az, sem Debrecenben, sem Kijevben nem sikerült dupláznom.
- Kerkradéban már három gólnál tart, ha figyelembe vesszük, hogy a bajnoki meccseiknek csupán a felén játszott, lassan elkezdhet aggódni a helyéért Cristiano, Koné meg a többi támadójuk!
- Ha hátvédként valaha is az lenne a célom, hogy gólkirály legyek, hát elég furcsán venné ki magát. Más terveim vannak.
- Változatlanul angliai szerződés?
- Változatlanul.

Őszinte vallomás: késett, mert elaludt

- A szombati előadás nem tűnik rossz ajánlólevélnek, az viszont már kevésbé fest kedvező színt, hogy az azt megelőző két hétben nem lépett pályára a Rodában. Miért is?
- Meghúzódott a combizmom, így egy hétig külön edzettem, és…
- És…
- Nincs mit szépíteni, az én hibám volt. Elaludtam, és késve értem oda az edzésre. Kimaradtam a kezdőből is. Nagyon bántott, mert egyébként feltétlenül jutna nekem hely a csapatban. Ez nem szerénytelenség. Ha játszom, a legjobbak között említenek, a szurkolók szeretnek, és énekelve is elismerik a teljesítményemet.
- És az újságírók?
- A fene tudja, miért, de szinte bármit csinálunk, a Roda osztályzatainál nem szalad meg a tolluk. Sőt!
- Talán többet várnak önöktől, mint a jelenlegi tizedik hely.
- Én is magasabbra taksálom magunkat, és persze a vezetők sem elégedettek. Öt győzelmünk, öt vereségünk és öt döntetlenünk van, és ezek közül a hazai ikszek tényleg nagyon idegesítőek. Ha ezek közül csak két találkozót behúztunk volna, negyedikek vagy ötödikek lehetnénk, ami megfelelne az erőviszonyoknak. Végre magunkra találtunk, amiben nagy szerepe van annak is, hogy az edzőnk belátta, értelmetlen, ha a hét közepén minden egyes nap két kemény edzést vezényel, mert így elfásulunk. ---- - Két fordulón át kozmetikázhatják még az őszi szezonjukat. Sárga lapot nem kapott szombaton?
- Szerencsére nem, de a Roosendaal ellen is vigyáznom kell, mivel hármat már összeszedtem, a negyedikkel automatikusan jár az eltiltás. És akkor a PSV elleni idényzáró elúszott. Ahogy az Ukrajnából áthozott eltiltásom miatt az Ajax-meccs.
- Ön szerint egyébként miért nem ment eddig a Roda szekere?
- Az egyiket már említettem.
- És a másik?
- Nem ártana két belső védőt igazolni.
- Elnézve a keretben szereplők életkorát, éppen ők képviselnék a rutint a gárdában!
- Az jó lenne…
- A Groningen elleni meccs nem róluk, sokkal inkább Bodnár Lászlóról, illetve a góljairól szólt. A másodikat a tudósítás szerint majd’ negyven méterről rúgta, ami azt feltételezi, a combizomhúzódás valóban a múlté. Vagy potya volt?
- Ugyan már! Nem támadtak meg a groningeniek, így kapura rúgtam a labdát, ahogy szoktam, akkora erővel, amekkorával csak bírtam, az meg elkezdett cikázni a levegőben. A kapus nem tudta eldönteni, most balra vagy jobbra lépjen, melyik kezét emelje fel. Beleütött végül a labdába, de ez kevés volt.

Furcsa gólöröm a kispad előtt

- A klub hivatalos oldalán, az összecsapáshoz kapcsolódó fotósorozatban akadtam arra a darabra, amelyen az oldalvonal mentén álló "valaki" tenyerébe rakja a jobb lábát. Ki volt a szerencsés?
- Hans! Hans Wiltenburg, a terapeutánk, ő kezelte a combomat. A kezdés előtt abban maradtunk, ha gólt lövök, kiszaladok hozzá ünnepelni. De az elsőnél annyira messze volt! A szünetben, persze, kérdőre vont, hol maradtam, én meg azt mondtam, a következőnél ott leszek. Az eredményt látta. ---- A Groningen elleni összecsapáson Varga Sándor, a Bodnár László ügyeit intéző menedzser is ott ült a kerkradei stadion lelátóján.
"Látványos gólokat szerzett Laci, semmi kétség - kezdett védence dicséretébe az üzletember, hozzáfűzve: néhány elhibázott passz azért ront az összképen. - Előbb egy tipikus jobb oldali szólót, majd egy kényszerítőt követően lőtt roppant elegánsan a kapuba, majd érkezett a Roberto Carlos-féle találat. Laci a lecseréléséig, azaz a nyolcvanhetedik percig szinte hiba nélkül, mindenképpen kiemelkedően futballozott, ám néhányszor elpasszolta a labdát. Márpedig ha ott ül mellettem egy megfigyelő Angliából, a hibát jegyzi fel. A védő dolga az, hogy hátul kihagyás nélkül teljesítsen. Az extrának persze örül az edző, de a bekkek elsődleges feladata nem a góllövés. És ezt Laci is tudja. Amint azt is, hogy többre képes, hogy klasszisokkal jobb együttesben is megállná a helyét, de akkor nem követhet el olyan hibát, mint az a buta elalvás. Önmagán kell emberileg felülemelkednie, ami csöppet sem lehetetlen vállalkozás, hiszen jószívű, őszinte srác. Hétfő reggelre például egy Mikulás-csomagot csempészett a cipőmbe. Ez ő."
Ami a védő esetleges csatornán túli lehetőségeit illeti, a menedzser amondó, arrafelé az efféle apróságoknak, azaz a kiválasztott személyiségének nagy jelentőséget tulajdonítanak a klubvezetők.
"Képességeit tekintve eléri az ottani szintet, sőt. Koné nevű csapattársával magasan kilógnak a Rodából, felfelé, amit a közönség is érzékel és értékel. Ha hozzájuk kerül a labda, a Roda-drukkerek felállnak a helyükről, még a levegőt is másként veszik. Kórusa is csak ennek a két fiúnak van. A lehetőség adott számára a továbblépésre. Egyébként úgy érzem, a télen néhány Premier League-ben érdekelt csapat jobbhátvéd után hajt majd…"