Eidur Gudjohnsen vagány volt, de mára lehiggadt

- Ahhoz képest, hogy csereként kezdte a nemzeti együttesben…
- Na de milyen csere volt az?! Azóta is helyet követel magának a históriás könyvekben: amikor a szövetségi kapitány pályára küldött, az édesapámat hívta le a gyepről. Gudjohnsen helyett Gudjohnsen, mi tagadás, jól hangzott… - mosolygott a margitszigeti Grand Hotel halljában a válogatottban nyolc éve debütáló, a 26. születésnapját jövő szerdán ünneplő futballista.
- Emlékszik még arra, mit mondott a papája a váltás pillanatában?
- Szorosan átölelt, és a fülembe súgta: sok sikert, fiam. Nem panaszkodhatok, életem során rengeteg élményben volt részem, de azt a pillanatot sosem feledem.
- Meglehet, mégsem egyszeri volt ez az eset. Ha jól tudom, nagyobbik fia, Sveinn Aron elmúlt hatéves.
- Látja, még eszembe sem jutott, hogy egyszer majd ő vált engem, de nagyon tetszik az ötlet. A végén még a családunkkal lesz teli a történelemkönyv… Amúgy ügyes a srác, és jó jel, hogy imádja a focit. Tessék, elültette a bogarat a fülembe: ha még fitt leszek úgy tíz-tizenegy esztendeig, jöhet helyettem a fiam.
- Mit mondana neki az oldalvonalon állva?
- Azt hiszem, szorosan átölelném, és a fülébe súgnám, hogy sok sikert, fiam…
- No, ez még odébb van, beszéljünk a máról: csakúgy, mint a magyarok, önök is vereséggel kezdték a világbajnoki sorozatot. Ezek után mit remél a találkozótól?
- Miután hazai pályán kikaptunk a bolgároktól, csalódottan érkeztünk Budapestre, ám úgy érzem, mostanra túltettük magunkat azon, hogy milyen rosszul játszottunk a nyitányon. Éppen ezért legalább az egyik pont megszerzésében bízom. Tisztában vagyunk vele, hogy riválisunk a vébé-részvételre pályázik, ennek megfelelően nem engedheti meg magának az újabb botlást, de mi nem lehetünk tekintettel erre. Még akkor sem, ha a magyarok skóciai sikerét volt szerencsém látni, s ez alapján kijelenthetem, jó csapatuk van.

Legalább egyszer pályára lépne a vb-n

- A zágrábi mérkőzést is megtekintette netán? Mert lehet, hogy akkor más véleményen lenne…
- Láttam azt is, azonban messzemenő következtetést nem szabad abból levonni, mivel nyolcvan percen át emberhátrányban futballoztak. Mellesleg én nem küldtem volna le a fiatalembert, szerintem végig a labdán volt a szeme, így nem szándékosan találta el a horvát játékost.
- Az imént említette, hogy mi Németországba készülünk. És önök?
- Álmodom róla… Ugyanakkor igyekszem a földön járni, ezért nem élem bele magam abba, hogy két év múlva nem rendeznek világbajnokságot Izland nélkül. Annak persze roppantul örülnék, ha pályafutásom során legalább egy rangos nemzetközi tornán pályára léphetnék hazám képviseletében.
- Vannak emlékei a magyarokról?
- Vannak, de nem büszkélkedem velük. Amikor az utánpótlás-válogatottal jártunk itt, kiállítottak, amikor pedig két éve Izlandon találkoztunk, kikaptunk kettő nullára.
- Azt megelőzően nemegyszer Izland volt a nyerő.
- Az lehet, csak azokról a meccsekről lemaradtam…
- Na és azt tudja-e, hogy a bajnokikon is összecsaphat magyarokkal?
- Gera Zoltán, West Bromwich Albion, Torghelle Sándor, Crystal Palace, jól mondom? Gera Zoltánt láttam is az összefoglalókban, és bevallom, tetszett, amit csinált. ---- A ---- -