Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Lantos Mihály, Bene Ferenc, Farkas János, Mészöly Kálmán, Détári Lajos, Kovács Kálmán, Esterházy Márton és a sor folytatható& Az imént ugyanis azokat soroltuk fel, akik a magyar válogatott mezében eredményesnek bizonyultak Brazília ellen.
Szolid ünneplés: Torghelle Sándor (jobbra) és Huszti Szabolcs pacsija (Fotó: M. Németh Péter)
Szolid ünneplés: Torghelle Sándor (jobbra) és Huszti Szabolcs pacsija (Fotó: M. Németh Péter)
A dél-amerikaiak számára "tarthatatlanok társasága" szerda este újabb taggal bővült: Torghelle Sándor is feliratkozott a gólszerzők közé. – Szinte látom magam előtt, amint harminc, harmincöt év múlva ül a hintaszékében, térdén az unokájával, s meséli, "…az úgy volt, hogy a Huszti Szabi remekül hozott helyzetbe, elindultam a Dida bácsi kapuja felé, és…" – …és először belerúgtam a labdát a kapusba – vágott közbe Torghelle Sándor. – Szerencsére éppen elém pattant, és másodjára már nem hibáztam. Szép is lett volna, ha kihagyom, hiszen amikor egy az egyben vittem Didára a labdát, más nem járt a fejemben, mint hogy a hazai pályán, telt ház, negyvenötezer néző előtt, a braziloknak be kell rúgnom a ziccert! – Berúgta! De legyen őszinte, lesről indult? – A leshatárról… Különben nem zavar, hogy egyesek szerint les volt, hiszen gól az, amit a bíró megad, és ezt, ugyebár, megadta. Ráadásul ez volt az első találatom a válogatottban, és ha nem is sorolható a bombagólok kategóriájába, máris a szívemhez nőtt. – A visszajátszás során szúrt szemet: miután a kapuba talált, nem csapott nagy ünneplést.
– Ha vezet az ellenfél, nem szokás hason csúszkálni… Mellesleg azért is rohantam a labdáért, hogy mihamarabb folytatódjék a mérkőzés, mivel úgy éreztem, van esélyünk a felzárkózásra. Volt is, teszem hozzá, gondoljunk csak Huszti Szabolcs vagy Szabics Imre lehetőségére. – Fájdalom, az újabb szépítés helyett kaptak még egyet. – Benne volt a pakliban. A világbajnok ennyivel jobb nálunk, ezt tudomásul kell venni. Habár a mi játékunkra sem lehetett panasz, mindvégig tisztességgel küzdöttünk, amit lehetett, azt kihoztunk ebből a meccsből. Örömmel tapasztaltam, hogy a közönség is ezen a véleményen volt, a lefújást követő vastaps legalábbis erről tanúskodott. – Speciel azt is díjazta a publikum, amikor kötényt adott Roque Juniornak. – Megpróbáltam, bejött. Ígéretes helyzetbe is kerültem ezáltal, kár, hogy rosszul találtam el a labdát. – Láttam, a végén már brazil dresszben nyilatkozgatott. – Éppen Roque Juniorral cseréltem, kedves volt, úgy tűnt, nem haragszik a szemtelen trükkért. Megjegyzem, társai is szimpatikusan viselkedtek, egyikük sem éreztette velünk, hogy a földkerekség legerősebb válogatottjának tagja. – Akad legjobb a legjobbak között? – Kaká és Ronaldinho mindent tud, amit ebből a játékból tudni kell. Istenem, de jó nekik… – Fejezzük be a kezdéssel: szerintem az öltözőfolyosón alig mertek felnézni a klasszis vetélytársakra. – Téved, mert ha valakikre, hát a brazilokra fel lehet nézni.