Az értékes narancssárga trikó

íkep1 align=left>Azt olvasta ugyanis, hogy ő is tagja a japánok ellen készülő magyar válogatott keretnek, ő is elutazott Hévízre, az edzőtáborba, ezzel szemben Belgiumban beerschoti otthonában ült. Tüstént tárcsázta a Magyar Labdarúgó-szövetséget, tisztázandó, hol is van ő most valójában, pontosabban hol kellene lennie, mire megnyugtatták, ne izguljon, egy buta hiba miatt szerepel a neve a kerettagok között (a szövetség által a sajtónak kiadott listán szerepel a játékos neve, és a lapok ezt közölték, újságunkban mint egyetlen légiós, a védőről készült fényképet is közöltük…). Bodor Boldizsár egyébként jöhetett volna, mert három sárga lap miatt nem játszhat klubja szombati mérkőzésén, ám a Germinal vezetői ragaszkodtak hozzá, bizonyára a csapatszellem lobogó lángjának táplálása végett. Miközben a magyar idegenlégiós kétségbeesetten tisztázta a félreértést, Hévízen fél kilenckor fújtak ébresztőt a keretnek, amelybe ő ezúttal nem tartozott. Az időpont egyébként újdonság, mint ahogyan az is, hogy az előző korszakokkal szemben Lothar Matthäus irányítása alatt nincs kötelező időpontja a reggelinek, mi több, maga a reggeli sem kötelező. A lényeg az, hogy fél tízre mindenkinek be kellett fejeznie az evést, és attól fogva készülhetett az edzésre. Erre fél tizenegykor a vasárnapi mérkőzés helyszínén, Zalaegerszegen került sor, az ugyancsak ebben az időpontban gyakorló ZTE gálánsan lemondott a saját pályájáról, és ezúttal a közeli Andrásfa – állítólag egyébként sokkal jobb állapotban lévő – gyepszőnyegére vonult. Ez egyébként nem nagy szó: az egerszegi stadion játékteréről finomkodva is csak azt lehet mondani, hogy katasztrofális, az egyik játékos meg is jegyezte: Lothar Matthäus gyors, rövid passzos és pontos játékot vár el tőlük, de ezen a rögös, hepehupás talajon az első kettő még csak-csak véghezvihető, de a pontosság gyakran a véletlenen múlik.Maga az edzés a szokásos koreográfia szerint zajlott, azaz bemelegítés, különböző gyakorlatok, majd egymás közti játék követték egymást. Az utóbbi több érdekességet is rejtett magában, mindenekelőtt azt, hogy tíz-tíz játékos harcolt egymással a szűkített játéktéren, ám az egyik csapatot sejthetően a vasárnapi kezdők zöme alkotta. Végh Zoltán, Juhász Roland, Kuttor Attila, Simek Péter, Lipcsei Péter, Molnár Balázs, Huszti Szabolcs, Gera Zoltán, Sebők József és Tóth Mihály húzta fel magára a kapitány utasítására a narancssárga megkülönböztetőt, ebből egy poszt híján ki lehetett találni a felállást, azt az egy lyukat pedig Lothar Matthäus alighanem Pető Zoltánnal tölti ki. ---- A két csapat egyébként valóban harcolt egymással, a kapitány ugyanis megkövetelte, hogy labdavesztés esetén mindenki azonnal támadjon vissza, azaz várhatóan igen agresszív, a japánok próbálkozásait már csírájukban elfojtani igyekvő magyar válogatottat láthatunk majd vasárnap délután. Ezt a kollektív becsvágyat alighanem fokozzák a játékosok egyéni ambíciói is. Ne felejtsük, ezúttal csak az itthon játszó labdarúgókra számíthat a kapitány, akik ezt az állapotot szívük szerint csupán átmenetinek tartják, ugyanis természetesen ácsingóznak egy remek külföldi szerződés után. Márpedig – és ezt a többség nem is titkolja – ha valaki igazán elnyeri egy Lothar Matthäus tetszését, és ha valakit egy Lothar Matthäus ajánl be valahol, akkor annak alighanem hamar sínre kerül az áhított szerződés ügye.
Talán kéttucatnyi egerszegi kamasz is megjelent az edzésen, ők autogramokra vadásztak, és ejtettek is zsákmányt bőven. Igazán boldogan azok dicsekedtek, akiknek sikerült Gera Zoltán aláírására szert tenniük. ---- Ez volt a legnagyobb kincs, amiből egyenesen következett, hogy a fiatal ferencvárosi ma az ország legnépszerűbb labdarúgója. Ez másfél órával később, Szombathelyen is bebizonyosodott, ahova ruhapróbára és némi reprezentációra ruccant át a csapat. A Styl Ruhagyár a magyar válogatott egyik főszponzora, és az 50 kilométeres távolságot – azaz közelséget – kihasználva vendégül látta a társaságot. Egyedül Szűcs Lajos nem tartott a többikkel. A Ferencváros kapusa még vasárnap, az MTK elleni örökrangadón kapott rúgást a nyakára, és bár tudott edzeni, még érzett némi fájdalmat, és ezért bevitték a keszthelyi kórházba megröntgenezni. Azok a szerencsések, akiknek a munkahelye a gyár főbejáratára néz, az ablakban lógva fogadták a buszt, és a többséget alkotó hölgyek bőszen találgatták, ki lehet az, aki éppen leszállt, és átvette a gyönyörű vörös rózsaszálat. Lothar Matthäus nem is állta meg, mondta, ezekben a pillanatokban Hollywoodban érzi magát, mindenesetre tény: ha a munka nem is állt meg, kicsit felforgatta a rendet a válogatott látogatása azokban a műhelyekben, amelyekbe bevitték a csapatot.
És ismét a hölgyek, és ismét Gera Zoltán: több női munkaerő is felfüggesztette a varrást, hogy becserkészhesse az aláírásáért a csatárt – a szemérmesebbje valamelyik férfi kollégáját kérte meg erre, hogy aztán meszsziről kiáltson: "Tessék odaírni, hogy Attilának, szeretettel!" ---- A ruhagyári látogatásnak természetesen gyakorlati célja is volt: magától értetődően a ruházkodás. A Styl készíti el a magyar válogatott új egyenöltözékét, és bár már többekről vettek mértéket a gyár szakemberei, az újoncokét is meg kellett szerezni, elvégre egyáltalán nem biztos, hogy mindegyikük pusztán egyszeres válogatott marad a japánok elleni meccs után. Márpedig a szép öltöny meglehetősen sürgőssé vált, a következő külföldi túrán már ebben kell feszíteniük a játékosoknak. Még akkor is, ha a hosszú repülőúton nem ez a legkényelmesebb öltözék, ugyanis a már korábban lekötött június 6-i, németek elleni meccsre minden valószínűség szerint Pekingből érkezik a válogatott Kaiserslauternbe. Ha a brazilok nem jönnének most Budapestre, Kína lenne az ellenfél, most azonban a jelek szerint a két szövetség fordít a sorrenden, azaz az idén mi megyünk Pekingbe, és a kínaiak jövőre jönnek hozzánk.
Ez azonban még messze van, előbb következnek a brazilok, és még előbb, azaz holnap 13 órakor Zalaegerszegen a japánok. ---- A német válogatott korábbi csillaga, Lothar Matthäus német válogatottbéli társa, Oliver Bierhoff a Puskás Ferenc-stadionban tekinti meg április 28-án a Magyarország–Brazília barátságos válogatott labdarúgó- mérkőzést. A karlsruhei illetőségű csatár legemlékezetesebb alakítása az 1996-os angliai Eb-döntőhöz kötődik, ő lőtte a Csehország ellen aranygóllal 2–1-re nyerő német együttes mindkét találatát. Az Udinese színeiben az 1997-98-as bajnoki szezonban 27-szer volt eredményes, ami gólkirálysággal, valamint az AC Milan szerződésajánlatával járt, a lombardokkal aztán a következő idényben a scudettót is sikerült elhódítania. A 70 válogatott összecsapásán 37 gólt jegyző csatár karrierjét a veronai Chievóban fejezte be.