Sikerre éhes kapitányunk van

Azért gyanítjuk, a Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadásában nyilatkozó szövetségi kapitány nem mindjárt a földkerekség legjobbjának járó trófeára pályázik, első lépésben bizonyára beérné azzal, ha újdonsült csapatát kivezeti az éppen hazájában rendezendő világbajnokságra. E megállapítás talán még akkor is helytálló, ha az immáron egy hónapos pesti tartózkodása alatt a szakember többször is kiemelte, számára csakis az első hely az elfogadható (na ja, futballistaként mind klubjaiban, mind a Nationalelfben ahhoz szokott…). A magyar együttes élén a jövő heti ciprusi tornán debütáló Lothar Matthäus kedden sem hazudtolta meg önmagát: hivatalában, azaz az MLSZ székházában tartott sajtótájékoztatón közölte, mindjárt elsőre első szeretne lenni…
– Örömmel tapasztalom, a szövetségben profi munka folyik, lám, stábunk most újabb két taggal bővült. Igaz, tisztában vagyunk vele, nem csak új kollégáinkon, Ganczer Gábor sajtófőnökön, illetve Kása János szakácson múlik a válogatott sikere… – indított a derűs szakvezető, aki tegnap délután ismertette a szigetországi viadalon érdekelt játékosok névsorát.
– A sajtó és az asztalra csemegeként felkerülő sajtok tehát rendben. Essék most szó azokról, akik még többet tehetnek a győzelmekért: a három hete kihirdetett negyvenes keretéből egy híján harminc labdarúgó maradt meg…
– …méghozzá hosszas gondolkodás után. Mi tagadás, nem volt könnyű kiválogatni az utazókat, hiszen le kellett mondanom a nemzetközi kupában, szerencsére, még érdekelt Debrecen legjobbjairól, és néhány futballista sérülése is fejtörést okozott nekem, gondolok itt elsősorban Pető Tamásra, valamint a már edzésbe álló, ám még nem teljesen fitt Gyepes Gáborra.
– Szóval, nehéz a dolga a kapitánynak?
– Igen, ilyenkor nehéz. De akkor sorolnám még: az első meccs után kénytelen leszek elköszönni a Németországban, Hollandiában és Belgiumban szereplőktől, miközben azt is figyelembe kell vennem, hogy például Lőw Zsoltra a szerdai válogatott találkozó után pénteken már bajnoki rangadó vár. Vagyis könnyen megeshet, hogy a Cottbus légiósa nem is lesz végig a pályán az örmények ellen. Az viszont vigasztalhatja, hogy a szintén csütörtökön hazatérőkhöz hasonlóan azon a mérkőzésen biztosan kezdőként jut szóhoz…
– Csakúgy, mint Dárdai Pál?
– Persze, ez rá is vonatkozik. A hét végén kint jártam Berlinben, és a Hertha–VfB Stuttgart meccs után hosszasan beszélgettem a középpályással. Amit amúgy is hallani akartam, azt tudatta velem: örömmel jön a válogatottba. Én pedig azt közöltem vele: megértem, hogy klubcsapatával is igyekszik törődni, sőt ha szükségesnek tartom, akkor egyszer-egyszer hajlandó vagyok lemondani róla, ugyanakkor hozzátettem, egy futballista számára mindig is a nemzeti együttes kell, hogy a legfontosabb legyen. Megtudtam még Dárdai Páltól, szerinte egyes lapok kissé hamisan tálalták az ő szavait, mire azt feleltem, látja, kevesebbet kell értekeznie az újságírókkal, és többet velem. A lényeg: ha egyáltalán volt köztünk félreértés, azt tisztáztuk, ennek megfelelően én azzal zárom le a Dárdai-ügyet, hogy számítok rá.
– Ez zárszónak is megfelelne, ám akad itt még egy kérdés: ezúttal sem adja alább az első helynél?
– Nem várok csodát, de ha már elutazunk, jó lenne az élen végezni, mivel az hatalmas lendületet adhatna a folytatásra. Hogy mi kell ehhez? Először is az, hogy a játékosok kizárólag a sikerre gondoljanak, másodszor pedig az, hogy zsinórban nyerjünk három találkozót…