A nyerő taktikát is ki kell főzni

A kereskedelmi csatorna stúdiójában amúgy két világbajnok értekezett: az ellenfeleit a kezével elintéző Kovács István kérdéseire a riválisait legtöbbször a lábmunkájával verő Matthäus felelt. Kezdésként a szakszavakat (úgymint szöglet, szabadrúgás, tizenegyes, les, sárga lap), aztán a magyar konyha egyszerű, de nagyszerű fogását ízlelgette a szakember, aki azt is elárulta – igaz, németül –, hogy hamarosan nyelvtanárt fogad maga mellé. "A lest könnyű volt kimondanom, ám a szabadrúgással már meggyűlt a bajom…" – jegyezte meg az "abseits", illetve a "freistoss" kifejezésekhez szokott tréner.
Aztán belépett a képbe egy másik RTL: a német televíziós társaság azért repített egy stábot Ferihegyre, hogy az később bemutassa, hogyan él a Matthäus család Pesten (pontosabban Budán, hiszen a kapitány ott talált magának megfelelő otthont). A tévéscsoport egy jó emberfogóhoz hasonlóan szinte mindenhová elkísérte a 150-szeres válogatott labdarúgót, készített róla felvételeket az irodájában, az utcán és persze a lakásában. A népszerűségével a különböző show-műsorok "sztárjait" (ismerjük el, ez nem semmi!) überelő kapitányt egyébként egy régi szerződés kötelezte arra, hogy honfitársai rendelkezésére álljon.
Időközben eldőlt, hogy a szerda délután Münchenbe, a hét végén Berlinbe utazó Matthäusnak június 6-án Kaiserslauternben lesz jelenése. Eddig ugyebár kétséges volt, hogy az 1954-es világbajnoki finálé "visszavágóját" mely napon rendezik, s bár a házigazdák eleinte ötödike mellett kardoskodtak, végül ötről a hatra jutottak…
Azt megelőzően természetesen több mérkőzés is vár a magyar csapatra, itt van mindjárt a február 18-án kezdődő, 21-én befejeződő, nyolc nemzet legjobbjait felvonultató ciprusi torna. A négy napba három összecsapás fér bele, most csak az biztos, hogy az első vetélytárs a kazah válogatott lesz. Mivel csupán a nyitány számít hivatalos játéknapnak a nemzetközi szövetségnél, Matthäus kényszerűségből hamar elbúcsúzik a légiósoktól. Éppen ezért a szokásosnál is több futballista száll majd fel a jövő vasárnap éjszaka induló gépre: a szakmai stáb tagjain kívül 26 játékosnak foglaltatnak helyet a limassoli járaton. Egyelőre annyit tudni, hogy a külföldön védő kapusok közül ezúttal Babos Gábor kap bizalmat (tegyük hozzá, Király Gábor sérülése megkönnyítette a szakvezető döntését).
A németek elleni barátságos ütközetre visszatérve: ahogy az várható volt, a szervezők az öt évtizede lejátszott döntő résztvevőit is várják Kaiserslauternbe. Két élő legenda, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő már a múlt héten is Németországban járt.
"Kellemes kirándulás volt, de hiába volt mindvégig mellettem Jenő, a kissé zsúfolt program ellen nem tudtunk védekezni: ahogy felálltunk a reggeliző asztaltól, már vittek bennünket, s legközelebb talán a vacsoránál ültünk le – mondta Grosics Gyula. – No, ezt nem panaszként mondom. Azt viszont már igen, hogy odakint alaposan megfáztam, összeszedtem valami vírust, napok óta itthon kínlódom. Erre is rég volt példa: az orvos kétszer vizitált nálam rövid időn belül. Szép kis születésnap, mondhatom…"
Na igen, illett volna ezzel kezdeni: Grosics Gyula kedden töltötte be 78. életévét. Az elismerésre méltó karrierről az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) sem feledkezett meg: a Black Pantherként említett Fekete Párducról a szervezet hivatalos portálja jelentetett meg egy cikket.
"Még nem láttam a beszámolót, mert idehaza nincs bekötve az internet. Hála istennek, fűzöm hozzá, mert nekem az is elég, hogy állandóan csörög a telefon…" – így a 86-szoros válogatott kapus, aki élete legszebb születésnapi ajándékának azt tartja, hogy 14 esztendősen, ahogy ő mondja, gyerekkorának utolsó évében, felelősség nélkül, gondtalan körülmények között, a szeretteivel ünnepelhetett.
Köszöntésre jövő kedden is nyílik mód: a magyar futball történetének legszebb fejezeteit író labdarúgók törzshelyén, a Régi Siposban jönnek össze a korábbi kiválóságok. Sőt a társaság egy eddig, számára testközelből ismeretlen taggal bővül: Lothar Matthäus is megtiszteli a kétségkívül legjobbakat.
"Személyesen még nem találkoztunk a kapitánnyal, a tévében persze láttuk már… – jelezte Grosics Gyula, hogy a nátha ellenére sincs rossz kedve. – Remélem, a szakember képes lesz meghonosítani azt a mentalitást, amit játékosként, majd klubedzőként képviselt: a mindenáron való győzni akarás az alapja mindennek. Mert én azt vallom, mifelénk nem a szakmát, hanem a szellemiséget, az erkölcsöt kell megerősíteni. Kérdés, a Matthäusra bízott labdarúgók vevők-e az elképzeléseire. Ha igen, márpedig azok kell, hogy legyenek, akkor lehet sanszunk, még akkor is, ha a siker eléréséhez hosszú, kitartó és következetes munkára van szükség."
Grosics Gyuláról és a többiekről egyébként jóval többet is megtudhatnak, ha megvásárolják a napokban piacra dobott, A magyar labdarúgás története című cd-romot. Az immáron több mint százéves múltra visszatekintő futballunkat bemutató kiadvány számos hasznos és érdekes adatot tartalmaz. Labdarúgásunk tehát nem romokban hever, hanem romokon van…