Pénz helyett inkább már sikereket akar

– Döntött már? Zalaegerszeg, Görögország, netán Kína?
– Még ráérek, január közepéig kell választ adnom az egerszegieknek, hogy elfogadom-e az ajánlatukat – válaszolta az egyelőre csapat nélküli 51-szeres válogatott védő, Sebők Vilmos. – Nagyon korrektek voltak velem a ZTE vezetői, de én továbbra sem tudom, hogy hazajöjjek futballozni, vagy sem.
– Pedig a nyáron még azt nyilatkozta, hogy három évig szeretne külföldön játszani. Mire fel akkor ez a nagy bizonytalanság?
– Hat éve futballozom külföldön, lassan ideje lenne már hazatérni. Most még várok néhány napot, hátha kapok egy nagyon jó ajánlatot, hiszen akkor maradnék kint. Viszont be kell látnom, nem valószínű, hogy éppen most tolonganának értem a nagycsapatok…
– Tagadhatatlan, az elmúlt éve nem sikerült kifejezetten kellemesre. Senki sem értette például, miért hagyta ott a német Cottbust az izraeli Nazaret kedvéért. Minőségi javulás lett volna?
– Annyiból mindenképpen, hogy a Nazaret legalább az első osztályban maradt, még akkor is, ha most igencsak kilóg onnan. Azt hittem, hogy a Bundesliga kettőnél jobb az izraeli élvonal.
– Úgy fest, ez igen rossz döntés volt.
– Persze hogy az volt. Ha mindenképpen el akartam volna jönni a Cottbusból, akkor mehettem volna egyéb német másodosztályú klubokhoz is, de valahogy az ember mindig szívesebben játszik az első, mint a második osztályban.
– Pedig valószínűleg még egy bajor falucska csapatában is jobban fizetnek, mint Nazaretben, hiszen mint korábban már elárulta lapunknak: négy hónap alatt félmillió forintot keresett az izraeli együttesnél. Egy profi futballistától nem különösebben bravúros jövedelem…
– Hát ez az: nem elég, hogy az utolsó helyen álltunk a bajnokságban, a klub még fizetni sem akart. Hónapokig ingyen fociztam, aztán adtak kétezer dollárt… Nos, azóta szerencsére sikerült rendezni a számlát.
– Ó, hogy ez mennyire ismerős sztori egy Magyarországon élő embernek…
– Láthatja, nemcsak itthon vannak anyagi gondok, hanem szerte a világban. Hihetetlen válság van most a kontinens futballjában, a sztárokat megfizetik, de a kevésbé eladható játékosok bérei a korábbiak harmadára csökkentek. Ott tartunk, hogy ma Kínában már kétszer annyi pénzt adnak, mint Európában.
– Témánál vagyunk: akkor Kína?
– Ha csak a fizetést néznénk, akkor nem sokat kellene gondolkodnom, de nekem az nagyon messze van, ráadásul az teljesen más világ. Nem biztos, hogy a sok pénzért megérné az irdatlanul kemény életet felvállalni. Persze, tudom, a kínai futball fejlődése töretlen, szakmai szempontból tehát nem jelent már visszalépést egy ilyen szerződés. A kínaiak ugyanarra törekednek, amit a japánok véghezvittek a kilencvenes évek közepén: rengeteg pénzt tesznek a labdarúgásba, odavisznek sok híres játékost, és bíznak benne, hogy ez nekik is bejön majd.
– Bevallom, nem hittem volna, hogy a jókora Bundesliga-tapasztalattal maga mögött Sebők Vilmos egyszer a kínai bajnokságról áradozik.
– Nincs ebben semmi különös. Az elmúlt évem alapján inkább egy kínai csapat hívhat, mint német. Kiestünk a Cottbusszal, villámlátogatást tettem Izraelben, és kikerültem a válogatottból. Nem állíthatom, hogy pályafutásom legszebb idényén vagyok túl… Azonban azt mondom, minden futballistának az életében akadnak ilyen pillanatai. Eddig töretlen volt a pályafutásom, így most még örülök is annak, hogy jött ez az új kihívás. Kicsit leírtak, hát most újult erővel akarom bebizonyítani mindenkinek, hogy Sebők Vilmos igenis jó futballista. Mert, ahogy a mondás is szól, egyszer lent, egyszer fent. Nekem most a fent következik.

A válogatottról

"Nem ismerem Lothar Matthäust, de a célom, hogy minél hamarabb személyesen is megismerjem őt… Nem mondtam még le ugyanis a válogatottságról, harmincévesen igenis bekerülhetek a csapatba. A csoportunkat nem tartom kifejezetten nehéznek, bár az kétségtelen, hogy bravúr kell a világbajnokságra jutáshoz. Én persze nagyon bízom benne, hogy részese lehetek majd ennek a bravúros szereplésnek."

A terveiről

"Lehet még több jó évem a futballpályákon, és remélem, nem kerülök megint olyan helyzetbe, mint az elmúlt szezonban. A ZTE és a kínai csapat mellett van egy ajánlatom Görögországból is, és azt például csöppet sem szégyellem, hogy csak egy kiesés ellen küzdő görög együttes hív. Jó esélyt látok arra, hogy Zalaegerszegen folytassam, pedig ha a pénz motiválna, külföldön maradnék – persze, nem a Nazaretre gondoltam…"

A megítéléséről

"Aki ismer, tudja, hogy komoly ember vagyok, és nekem mindig a futball volt az első. Sajnos, sokan előítélettel viseltetnek irántam, pedig nem is tudják, igazából milyen vagyok. Velük nem tudok mit kezdeni, bármit teszek, mindig csak a negatívumaimat találják meg. Hol a kocsim, hol a magánéletem a téma, mindaz, ami a futballon kívül hozzám tartozik… Ehhez már hozzászoktam, még ha nem is örülök neki."

A kocsijáról

"Hat éve játszom külföldön, kerestem már annyit, hogy ne legyenek gondjaim. Most már azt szeretném, ha nem pénzben, hanem sikerekben mérnék a játékom. A Porschém még mindig megvan, és én büszke vagyok arra, hogy a teljesítményemért fizetett pénzből megvehettem ezt az autót. Szerintem ebben semmi szégyellnivaló nincs, külföldön kerestem azt a pénzt és megdolgoztam érte. Amíg Romániában körbeállnak egy Porschét és örülnek, hogy egy ottani ember vásárolhat ilyen kocsit, nálunk inkább az irigység dominál. Pedig ez a rossz irány."