Amikor szabad a pálya

"A magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtezőn Budapesten szenvedett 2–1-es vereséget Lengyelországtól, így csoportjában csak San Marinót tudta megelőzni. A mérkőzésre a belépők 2500, 3500 és 6000 forintba kerültek, és alig 15 ezer szurkoló gyűlt össze."

Nyilasi Tibor: – Ez van, eddig jutottunk. Én még szerencsés vagyok, mert legalább játszhattam negyven-ötvenezer néző előtt. Még ennél is szomorúbb azonban, hogy megint nem sikerült továbbjutnunk. Na de miért is sikerült volna, ha egyre csak a csodát várjuk, de az égvilágon semmit sem teszünk érte…
Szántó Imre: – Nem tartottam erősnek a csoportot, még az első helyre is esélyesnek ítéltem a válogatottat. Hát ez lett belőle… A közönség megint jól döntött, megérezte, hogy erre a meccsre nem érdemes kimennie.
Csank János: – Amilyen a közmegítélése most a labdarúgásnak, biztos volt, hogy nem születik nézőcsúcs. A világon mindenhol drága a jegy, ám máshol mégis kimennek a szurkolók. Engem az sem lep meg, hogy csak a negyedik helyen végzett a válogatott, hiszen az előzetes papírforma alapján a lettekkel álltunk harcban a harmadik helyért. Azonban Lettország bemutatott néhány bravúrt, így még a lengyeleket is megelőzte. Kellemetlen, miként az sem jó, hogy várhatóan csak a negyedik kalapba kerülünk a következő vb-selejtező sorsolásakor.
Hajdú B. István: – Úgy fest, sokkal többet kell azért tenni, hogy akár egy 28 ezres ministadion is megteljen… A válogatott amúgy erőn felül teljesített, hiszen nem vártuk, hogy még az utolsó meccsen is esélyünk lesz. Az Európa-bajnokságot persze megint kihagyjuk, miként már egyfolytában harminc éve. A legszomorúbb azonban, hogy nem is hiányzunk senkinek.
Kemény Dénes: – Fontos összecsapás volt, azt gondoltam több néző lesz. A magyar futball mai helyzetét hűen tükrözi a nézőszám. A jegyárak? Szerintem reálisak, Nyugat-Európában a tízszeresébe kerülnek a belépők, mégsem lehet hozzájuk jutni. De mondok mást. Ha moziba megyek, veszek a belépő mellé egyet s mást, szóval az anyagi kár jelentős. És még valami: a Manchester ellen mindegy volt, mennyit kell fizetni a jegyért…

"Gellei Imre szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, övé a felelősség, ám nem mond le tisztségéről, mert az Észtország elleni barátságos meccs még jár ennek a keretnek. Gellei szerint a védelem kétszer is nagyot hibázott, ám Dragóner Attila és Juhár Tamás azt mondja, nem érzi magát bűnbaknak."

Hajdú B.: – Vihargyors és jól helyezkedő védőnk alig van, nem is tudnék most mondani két-három játékost, akik pótolhatták volna Juhárékat. Most nem leszek sportszerű, de ha egy lett vagy lengyel csatár ötven méteren harmincat ver a hátvédekre, akkor azt bizony rúgják fel. Másfelől viszont érthető, hogy a két védőt meglepte az ellenfél gyorsasága, ők a magyar bajnokságban egészen máshoz szoktak… Gellei Imréről anynyit: szerencsés lenne, ha egy kapitány nem az év, hanem egy selejtezősorozat végéig kötné a szerződését.
Csank: – Nem értem, Gelleinek miért kellene lemondania. Ha Király Gábor mondjuk potyagólt kap Lettországban, azért miért a kapitány a hibás? Igaz, mi már megszoktuk a ciklusonkénti váltást, valahogy mindig a szövetségi kapitány a rossz szakember… A két futballista valóban nem a precíz együttműködés iskolapéldáját mutatta be, de azért ne feledjük, a legkönnyebb a hátvédeket megtalálni, mert a gólt mindig a védelem kapja.
Kemény: – Hogy lemond-e vagy sem, az ő döntése, ezzel együtt óriási hiba lenne a sportág gondjait a kapitány nyakába varrni. Emberi számítás szerint 2006-ig már bizonyosan nem leszünk ott a futball bármely világeseményén, szóval van egy húszéves stop, amely alatt elfogyasztottunk – és fogyasztunk – hasonló mennyiségű szövetségi kapitányt. Mind hülye lett volna? Kizárt. Edzők képzik a gyerekeket, és dolgoznak a felnőtt játékosokkal, szóval a honi körülményeket nem figyelmen kívül hagyva az edzőképzésnek is tükröt tart ez az ínséges, lassan húsz év.
Nyilasi: – A kapitány töltse ki az idejét, nem az a magyar futball legégetőbb problémája, hogy Gellei Imre maradjon vagy menjen. A nyilatkozatokban még érzem az idegességet és az esetleges indulatokat, holott szerintem közös a siker és közös a kudarc is.
Szántó: – Olvastam a Gellei-interjút a Sportban, abban nagyon őszintének tűnt a kapitány. Egyetértek azzal, hogy övé a felelősség, hiszen ő ad fazont a csapatnak, ő hirdet keretet. Azonban a nagy őszinteségi rohamba kisebb hiba csúszott, mert a végén már arról beszélt, hogy kevés a focipálya és kevés a magyar futballista. Én meg azt mondom, ezzel nem neki kell foglalkoznia: a kapitánynak egyetlen feladata van, hogy nyertes csapatot állítson ki.

"A beteg Puskás Ferenc is megnézte az Európa-bajnoki selejtezőt, majd másnap kilátogatott Kispestre, a tv által is közvetített Honvéd–Dabas NB I B-s bajnokira. Az Aranycsapat legendás csatára mindkét találkozón a lefújásig maradt."

Kemény: – Örülök, ha jobban van. Bárhol járjak a világon a válogatottal, a felénk érkező második-harmadik szó rendszerint csak annyi: Puskás.
Szántó: – Napos idő volt, és ha a szabad levegő kell Öcsi bácsi állapotának a javulásához, akkor minél többet menjen oda. Igaz, ha valóban javulni szeretne, akkor a játékról nem árt elterelni a figyelmét…
Csank: – Örülök annak, hogy Öcsi bácsi mérkőzéseket nézhetett meg. Kívánom, hogy még sokáig nézhessen, hiszen hiába vannak nekünk atomtudósaink a világ sok pontján, Magyarországról úgyis Puskás Ferencet ismerik legjobban az emberek.
Hajdú B: – Ha azért vitték ki, hogy a magyar fociból merítsen erőt, akkor bizony hiba volt. Mert az Eb-selejtező után még mondhatta, hogy na majd a Kispest a Dabas ellen, de hát az sem jött be… Kíváncsi volnék, mit érezhetett, amikor látta a válogatottat és a Honvédot futballozni; ugyanakkor a dabasiak védekezésével biztos elégedett volt.
Nyilasi: – Bár nem a legjobb gyógyír számára a magyar futball, örülök ennek a hírnek: a focipályák környékéről ugyanis ennél örömtelibbet hetek óta nem hallottam…

"Két nappal a magyar–lengyel mérkőzés után lemondott Demján Sándor ligaelnök és Szieben László igazgató. Demján lemondását a testület elfogadta, és megbízottként Tarsoly Csabát nevezte ki elnöknek, ugyanakkor Sziebent a ligaelnökség megerősítette tisztségében."

Hajdú B.: – Demján lemondását megértem, mert a vállalt feladatát nem tudta teljesíteni. Igaz, ha szombaton nyerünk három nullára, akkor aligha megy, holott ez esetben sem lett volna több ideje a labdarúgásra. Sziebenben pedig a jelek szerint bíznak a klubok, és ez azt jelenti, hogy mégsem dolgozik olyan rosszul. Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy mi van a Tarsolyunkban…
Csank: – Nem nagyon foglalkozom a vezetéssel: a liga működését nem akarom kritizálni, inkább arra kérném a döntéshelyzetben lévőket, hogy vegyék figyelembe a szakma érdekeit, és ha az tizenhatcsapatos bajnokságot kér, akkor ne tizenkettővel írják ki. Ja, és akárki is a főnök, szolgálja a magyar focit.
Nyilasi: – Már végképp nem értem, mi miért történik, csak azt látom, hogy az az ember, aki még segíthetne a magyar focinak, elmegy. Lesz még gondunk elég…
Szántó: – Nemrég olvastam egy korábbi ligaigazgató nyilatkozatát, miszerint a gyomirtózás után még évekig nem nő ki a fű. Szerintem meg gyomirtózni a gyomot szokták, nem a füvet. Úgyhogy ha ez az úr annyit értett a focihoz, mint a kertészkedéshez, akkor már értem, miért tartunk itt. Demján lemondása szerintem veszteség, de ő választotta ki az embereit, el kell viselnie a kudarcot.
Kemény: – Tapasztalataim és olvasmányélményeim alapján úgy vélem, erős a liga, amely jól is sáfárkodik a rá bízott értékekkel. Demján Sándor lemondását ezért nem igazán értem.

"A Pécs–Győr mérkőzés lefújása után kisebb lökdösődésbe kezdtek a játékosok. A hazaiak ügyvezetője, Pázmándy Zsolt szerint a játékoskijáróban a válogatott Miriuta Vasile öklével megfenyegette őt, majd a győri futballista csapattársa, Jovo Aranitovics a fejeken átnyúlva tarkón is vágta."

Szántó: – Nemrég olvastam, hogy Miriuta azért szomorkodott, mert Szombathelyen egyfolytában szidták. Na tessék, azóta szépen helyreállt a lelki egyensúlya…
Nyilasi: – Lassan eljutunk odáig, hogy egy-egy meccs után a játékosok ölre mennek, és háromszor fordul majd a mentő. Ez a mai magyar futballvalóság. Azonban hogy igazából ki kit ütött meg, azt legfeljebb a kék foltok bizonyíthatják.
Kemény: – Nem tudom, hogy a győriek valóban hibáztathatók-e a meccs végi csetepatéért. Ha igen, akkor csak egy tanáccsal élnék – utólag: a mérkőzésen helyesebb lett volna az indulatkitörés, mondjuk egy utolsó percben szerzett egyenlítő gól után. Majd legközelebb…
Csank: – Már bocsánat, de minek volt ott Pázmándy? A lökdösődés, a köpködés, az anyázás már hozzátartozik egy meccshez, de amíg egy játékos vagy egy edző sokat megengedhet magának, egy ügyvezető, aki ez esetben kívülálló, már nem. Szerintem a szerb gyerek azt sem tudta, ki áll előtte.
Hajdú B.: – Inkább a pályán várnék több határozottságot. Az biztos, hogy a téli szünetben sok Pécs–Győr barátságos meccs nem lesz. Pedig az a kimondhatatlan nevű szerb srác csak a szeretet jeleként paskolta meg az ügyvezető tarkóját, Miriuta pedig a tolmács szerepét töltötte be a különböző kultúrák között…