Ha valaki pályára lépett Moszkvában, a Lenin-stadion avatómérkőzésén, és Bozsik József mellett szerepelhetett a középpályán, a lapos, hosszú indításokkal Puskás Ferencet, Hidegkuti Nándort vagy éppen Sándor Károlyt dobta támadásba, arról elmondható, hogy klasszis labdarúgó volt.
Bundzsák Dezső éppen az 1956. szeptember 23-án rendezett Szovjetunió–Magyarország találkozón szerepelt először címeres mezben (105 ezer elképedt néző előtt győztek a mieink Czibor Zoltán góljával), hogy aztán összesen 25 alkalommal legyen tagja a nemzeti csapatnak. És valóban: Bundzsák Dezső igazi klasszis volt, ha mondjuk a hetvenes vagy a nyolcvanas években futballozik itthon, tán meg sem áll a száz válogatottságig.Korszakának így is kiemelkedő egyénisége volt, Kiskunhalasról került a Vasashoz, ahol 14 éven át szerepelt, háromszor nyert bajnokságot, illetve KK-t, egyszer pedig MNK-t. Összesen 294 bajnoki találkozón szerepelt az élvonalban, 73 gólt szerzett, és 1957-ben az év játékosának választották. Edzőként is van mire emlékeznie: egy évig ő irányíthatta az egyiptomi válogatottat, de dolgozott itthon és Görögországban is. Az angyalföldi drukkerek szerint ott van minden idők legjobb Vasasában. Bundzsák Dezső a közelmúltban ünnepelte a 75. születésnapját, s ezért a nemrégiben 50 éves másik piros-kék kedvenccel, Várady Bélával együtt köszöntik őt a ma esti Vasas–REAC bajnoki találkozó előtt a Fáy utcai stadion gyepén. Ott amúgy is lesz mit ünnepelni: nemcsak a születésnaposokat, hanem azt is, hogy a Vasas újra él.