Kovács Zoltán, az Újpest labdarúgója: – Lesújtott a hír… Nekem személy szerint nagyon fog hiányozni Jenő bácsi, s nem csupán a közvetítései, a jellegzetes hangja, hanem maga az ember is, akire én labdarúgóként is felnéztem. Sohasem felejtem el, amikor ezerkilencszázkilencvenhétben a norvégok ellen életem első válogatott mérkőzését játszottam, a lefújás után odajött hozzám, és szívből gratulált a gólomhoz. Ez akkor nekem hihetetlenül sokat jelentett, úgy éreztem, valódi megtiszteltetés ért. Természetesen ott leszek a temetésén, ennyivel tartozom, tartozunk neki. Korszakos egyénisége volt a magyar sportéletnek, azt gondolom, sok fiatal riporter tekinthetné példaképének.
Lisztes Krisztián, a Werder Bremen válogatott középpályása: – Bár tudtam, hogy súlyos beteg, engem mégis roppant váratlanul ért Knézy Jenő halálhíre. Nehéz ilyenkor bármit is mondani, egyszerűen megdöbbentő, felfoghatatlan ez az egész. Emlékszem, milyen csodálatosan közvetítette a Grasshoppers elleni idegenbeli Bajnokok Ligája-meccsünket, amikor még a Ferencvárosban futballoztam. Hazafelé a fiúkkal a buszon videón néztük meg újra a találkozót, nos, a hideg kirázott, ahogy akkor Jenő bá’ közvetített.
Urbán Flórián, a Zalaegerszeg válogatott védője: – Szenzációs sportriporter volt. Mindig is tiszteltem, becsültem, nagyra tartottam. Március végén, a lengyelországi Európa-bajnoki selejtezőn még velünk volt, ott eszembe sem jutott volna, hogy beteg. Aztán pár napra rá megtudtam, hogy súlyos beteg. Nagyon hamar elvitte a rák… Nehéz bármit is mondani ebben a helyzetben… Felfoghatatlan a halála. Kérem, feltétlenül írja le, hogy részvétem a családnak. Ha tudok, ott leszek a temetésen, szeretnék méltóképpen elbúcsúzni tőle.
Szűcs Lajos, a Ferencváros kapusa: – Valamennyien megrendültünk, amikor értesültünk Knézy Jenő haláláról. Hihetetlenül nagy egyéniséget veszített a magyar sport- és sportújságíró-társadalom. Társaim nevében is mondhatom, nagyon fog hiányozni. Nehéz szavakat találni ilyen gyászos hangulatban. Mást nem is tudok mondani: nyugodjon békében!
Kemény Dénes, a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya: – Mondanom sem kell, a sportsajtó egyik legmarkánsabb egyénisége távozott közülünk. Vitatott egyéniség volt, olyan, aki a szakmai véleményét is kinyilvánította a közvetítései során, nem csak dicsért, nem hallgatta el a negatívumokat sem. A vízilabda sem volt kivétel, mindig felvállalta a hibalehetőséggel járó szakmai véleményét, azt, hogy ezzel akár árnyékra is vetődhet, hogy megorrolhatnak rá. No ez az, amit a felkészültsége mellett mindig is tiszteltem benne. Jöhetnék az olimpiai fináléval, hiszen azóta is a fülemben csengenek az általa közvetített sydneyi döntő utolsó másodpercei, »Öt, négy, három, kettő, egy, huszonnégy év után olimpiai bajnok a magyar férfi vízilabda-válogatott!«, ám van egy olyan személyes élményem vele kapcsolatban, amely a nagyon magas szakmai felkészültségére példa. Ezerkilencszázkilencvenkettőben, a barcelonai játékok másnapján egy repülőn jöttünk haza. Akkor hatodik éve voltam külföldön, nyolcvanhattól nem láthatott, nem kellett volna képben lennie velem kapcsolatban. Ehhez képest majd' leesett az állam, amikor beszélgetni kezdtünk, nagyon jólesett, hogy mindent tudott rólam és apuról is, hihetetlenül tájékozott sportriporter, újságíró volt. Azt hiszem, ez a rövidke történet is az ő hivatástudatát igazolja. Tiszteletre méltó ember volt.
Gulyás Róbert, a francia Asvel kosárlabdázója: – Szerdán reggel a világhálón olvastam a szörnyű hírt, nagyon sajnálom a történteket. Azt hiszem, Knézy Jenő jól ismert mondatát, hogy "Jó estét, jó szurkolást!”, sosem lehet elfelejteni. Iszonyatosan felkészült riporter volt, szörnyű, hogy ilyen korán, ennyire fiatalon el kellett mennie.
Mészáros Zalán, az Atomerőmű kosárlabdázója: – Fantasztikus riporter volt! A közvetítései közben sosem rejtette véka alá a szakmai véleményét, és a játékosok adtak is a szavára. És ha ő dicsért, az mindannyiunk számára valódi elismerést jelentett, amikor pedig kritizált, azon magában még az is elgondolkodott, aki ezt nem vallotta be. Knézy Jenő egyszerre volt játékos, edző és riporter, hihetetlenül együtt tudott élni a játékkal. Unikum volt a szakmájában, és rettenetesen megdöbbentett a halálhíre.
Kőbán Rita kétszeres olimpiai bajnok kajakos: – Az én első olimpiai aranyérmem volt Knézy Jenő első riporteri aranya. Ô volt a négyes barcelonai győzelmének kommentátora, s noha a kajak-kenut általában Vitray Tamás közvetítette, Jenővel megmaradt a jó kapcsolat. Úgy gondolom, teljes életet élt: felnevelt két gyereket, ültetett egy fát, és épített egy házat. Hiszem, hogy mindnyájan köszönettel tartozunk neki azért, hogy közöttünk volt. Egy ilyen jelentős személyiség a halála által is tanít minket: az ő sorsa megint csak megmutatja számunkra, hogy úgy kell élnünk és úgy kell szeretnünk mindennap, mintha az az utolsó lenne.
Lisztes Krisztián, a Werder Bremen válogatott középpályása: – Bár tudtam, hogy súlyos beteg, engem mégis roppant váratlanul ért Knézy Jenő halálhíre. Nehéz ilyenkor bármit is mondani, egyszerűen megdöbbentő, felfoghatatlan ez az egész. Emlékszem, milyen csodálatosan közvetítette a Grasshoppers elleni idegenbeli Bajnokok Ligája-meccsünket, amikor még a Ferencvárosban futballoztam. Hazafelé a fiúkkal a buszon videón néztük meg újra a találkozót, nos, a hideg kirázott, ahogy akkor Jenő bá’ közvetített.
Urbán Flórián, a Zalaegerszeg válogatott védője: – Szenzációs sportriporter volt. Mindig is tiszteltem, becsültem, nagyra tartottam. Március végén, a lengyelországi Európa-bajnoki selejtezőn még velünk volt, ott eszembe sem jutott volna, hogy beteg. Aztán pár napra rá megtudtam, hogy súlyos beteg. Nagyon hamar elvitte a rák… Nehéz bármit is mondani ebben a helyzetben… Felfoghatatlan a halála. Kérem, feltétlenül írja le, hogy részvétem a családnak. Ha tudok, ott leszek a temetésen, szeretnék méltóképpen elbúcsúzni tőle.
Szűcs Lajos, a Ferencváros kapusa: – Valamennyien megrendültünk, amikor értesültünk Knézy Jenő haláláról. Hihetetlenül nagy egyéniséget veszített a magyar sport- és sportújságíró-társadalom. Társaim nevében is mondhatom, nagyon fog hiányozni. Nehéz szavakat találni ilyen gyászos hangulatban. Mást nem is tudok mondani: nyugodjon békében!
Kemény Dénes, a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya: – Mondanom sem kell, a sportsajtó egyik legmarkánsabb egyénisége távozott közülünk. Vitatott egyéniség volt, olyan, aki a szakmai véleményét is kinyilvánította a közvetítései során, nem csak dicsért, nem hallgatta el a negatívumokat sem. A vízilabda sem volt kivétel, mindig felvállalta a hibalehetőséggel járó szakmai véleményét, azt, hogy ezzel akár árnyékra is vetődhet, hogy megorrolhatnak rá. No ez az, amit a felkészültsége mellett mindig is tiszteltem benne. Jöhetnék az olimpiai fináléval, hiszen azóta is a fülemben csengenek az általa közvetített sydneyi döntő utolsó másodpercei, »Öt, négy, három, kettő, egy, huszonnégy év után olimpiai bajnok a magyar férfi vízilabda-válogatott!«, ám van egy olyan személyes élményem vele kapcsolatban, amely a nagyon magas szakmai felkészültségére példa. Ezerkilencszázkilencvenkettőben, a barcelonai játékok másnapján egy repülőn jöttünk haza. Akkor hatodik éve voltam külföldön, nyolcvanhattól nem láthatott, nem kellett volna képben lennie velem kapcsolatban. Ehhez képest majd' leesett az állam, amikor beszélgetni kezdtünk, nagyon jólesett, hogy mindent tudott rólam és apuról is, hihetetlenül tájékozott sportriporter, újságíró volt. Azt hiszem, ez a rövidke történet is az ő hivatástudatát igazolja. Tiszteletre méltó ember volt.
Gulyás Róbert, a francia Asvel kosárlabdázója: – Szerdán reggel a világhálón olvastam a szörnyű hírt, nagyon sajnálom a történteket. Azt hiszem, Knézy Jenő jól ismert mondatát, hogy "Jó estét, jó szurkolást!”, sosem lehet elfelejteni. Iszonyatosan felkészült riporter volt, szörnyű, hogy ilyen korán, ennyire fiatalon el kellett mennie.
Mészáros Zalán, az Atomerőmű kosárlabdázója: – Fantasztikus riporter volt! A közvetítései közben sosem rejtette véka alá a szakmai véleményét, és a játékosok adtak is a szavára. És ha ő dicsért, az mindannyiunk számára valódi elismerést jelentett, amikor pedig kritizált, azon magában még az is elgondolkodott, aki ezt nem vallotta be. Knézy Jenő egyszerre volt játékos, edző és riporter, hihetetlenül együtt tudott élni a játékkal. Unikum volt a szakmájában, és rettenetesen megdöbbentett a halálhíre.
Kőbán Rita kétszeres olimpiai bajnok kajakos: – Az én első olimpiai aranyérmem volt Knézy Jenő első riporteri aranya. Ô volt a négyes barcelonai győzelmének kommentátora, s noha a kajak-kenut általában Vitray Tamás közvetítette, Jenővel megmaradt a jó kapcsolat. Úgy gondolom, teljes életet élt: felnevelt két gyereket, ültetett egy fát, és épített egy házat. Hiszem, hogy mindnyájan köszönettel tartozunk neki azért, hogy közöttünk volt. Egy ilyen jelentős személyiség a halála által is tanít minket: az ő sorsa megint csak megmutatja számunkra, hogy úgy kell élnünk és úgy kell szeretnünk mindennap, mintha az az utolsó lenne.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik