F1 75: Rindt az utolsó kanyarban előzte meg a hibázó Brabhamet
A Lotus 1967 óta használta a 49-es modelljének különféle változatait, Jim Clark is nyert vele versenyt, Graham Hill világbajnok lett 1968-ban. Mivel az új 72-es modell még nem állt készen a versenyzésre 1970 elején, Colin Chapman csapata még mindig a korábbi sikergép módosított változatát nevezte a Monacói Nagydíjra. Az osztrák Jochen Rindt és a brit John Miles indult a Lotus színeiben, míg Graham Hill Rob Walkert privát autójában állt rajthoz.
A hároméves autó az időmérőn még nem volt versenyképes, Rindt a nyolcadik rajtkockát szerezte meg, Miles nem is tudta kvalifikálni magát a versenyre, az ötszörös monacói győztes Hill kicsúszott az időmérőn, de mért kör nélkül is elindulhatott az utolsó helyről. Az edzést a vb-címvédő Jackie Stewart zárta az élen, Ken Tyrrell a Matra kasztniját Marchra cserélte, azzal ugyanis használhatta a Ford-Cosworth-motort.
A rajt után is Stewart vezetett a szintén Marchot kormányzó Chris Amon és a saját csapatával induló Jack Brabham előtt. A dél-afrikai idénynyitót megnyerő Brabham a 22. körben megelőzte Amont, feljött a második helyre. Rindt még ekkor is csak a hatodik helyen haladt, A 80 körös verseny harmadánál Stewart motorhiba miatt visszaesett, Brabham állt az élre, rá tapadt Amon, míg Rindt beragadt a mclarenes Denny Hulme és a Matrát kormányzó Henri Pescarolo mögé az ötödik helyre.
Ahogy a korábbi években, ezúttal is Dél-Afrikában kezdődött és Mexikóban ért véget az idény, amely 13 futammal az addigi leghosszabb világbajnokság volt. Rindt mellett másik két áldozatot követelt az év, Bruce McLaren tesztelés közben, Piers Courage a Holland Nagydíjon elszenvedett balesetébe halt bele. A McLaren irányítását az amerikai Teddy Mayer vette át. Az évet győzelemmel kezdő Jack Brabham a szezon végén visszavonult. A vb végeredménye: 1. Jochen Rindt (osztrák, Lotus-Ford) 45 pont, 2. Jacky Ickx (belga, Ferrari) 40, 3. Clay Regazzoni (svájci, Ferrari) 33. Konstruktőrök: 1. Lotus-Ford 59, 2. Ferrari 52, 3. March-Ford 48 |
A franciát megelőzte, Hulme váltóhiba miatt visszacsúszott, majd a 61. körben Amon autója megadta magát. Rindt 14 másodperces hátrányból vette üldözőbe Brabhamet az utolsó 19 körben, és még négy körrel a leintés előtt is kilenc másodperc volt az osztrák lemaradása. Ám az utolsó körre utolérte a háromszoros bajnokot, szorosan a nyomában haladt kanyarról kanyarra, Brabham pedig tudta, hogy veszélyben a győzelme. Akkora volt a nyomás az ausztrálon, hogy a célegyenesre fordító kanyarban túl későn fékezett, nekicsúszott a szalmabáláknak, és Rindt elment mellette. Csak néhány száz méteren vezetett, de az a legfontosabb szakasza volt a versenynek – a kockás zászlót tartó ember a célvonalnál le sem intette, mert Brabhamet várta…
Brabham még vissza tudott térni a pályára, és Pescarolo előtt célba ért a második helyen.
Rindt a Lotus új 72-es típusát megkapva sorozatban négy győzelmet aratott, az Olasz Nagydíjra 20 pontos előnnyel érkezett. Monzában az időmérőn halálos balesetet szenvedett – a hátralévő négy versenyen senki sem tudta megelőzni, így az F1 történetének egyetlen posztumusz világbajnoka lett.
MONACÓI NAGYDÍJ
1970. május 10., Monte-Carlo
80 kör, 251.6 km
1. Jochen Rindt (osztrák, Lotus-Ford)
2. Jack Brabham (ausztrál, Brabham-Ford) 23.1 másodperc hátrány
3. Henri Pescarolo (francia, Matra) 51.4 mp h.
Az utolsó kör
Egy kör Monacóban 1970-ben Graham Hill autójában, Graham Hill narrálásával
