Szívesen futballozna újra itthon

ZOMBORI ANDRÁSZOMBORI ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2003.06.14. 21:20
Címkék
Éppen tíz éve annak, hogy a Kispest-Honvéd csapata eddigi utolsó bajnoki címét szerezte az élvonalban, és még csak néhány napja, egészen pontosan május 23-án vált biztossá, hogy az évek óta vergődő piros-fekete alakulat az 191617-es évad óta először búcsúzni kényszerült az első osztálytól.
Pisont István (jobbra) Hrutka János társaságában nézte végig a Bozsik-stadionban a Kispest egyelôre utolsó élvonalbeli mérkôzését
Pisont István (jobbra) Hrutka János társaságában nézte végig a Bozsik-stadionban a Kispest egyelôre utolsó élvonalbeli mérkôzését
Pisont István (jobbra) Hrutka János társaságában nézte végig a Bozsik-stadionban a Kispest egyelôre utolsó élvonalbeli mérkôzését
Pisont István (jobbra) Hrutka János társaságában nézte végig a Bozsik-stadionban a Kispest egyelôre utolsó élvonalbeli mérkôzését
Pisont István (jobbra) Hrutka János társaságában nézte végig a Bozsik-stadionban a Kispest egyelôre utolsó élvonalbeli mérkôzését
Pisont István (jobbra) Hrutka János társaságában nézte végig a Bozsik-stadionban a Kispest egyelôre utolsó élvonalbeli mérkôzését
Tíz esztendő alatt nagyot fordult a világ a Bozsik-stadionban, immár annak is örülnének az együttes mellett jóban-rosszban kitartó szurkolók, ha kedvenceik az NB I B-ben a legjobbnak bizonyulnának. Mostanság nem jelent rangot a patinás csapatban futballozni, a labdarúgásért rajongó gyerekek nem a kispestiek közül választanak maguknak példaképet. Nem mindig volt ez így, elég a nyolcvanas évek végéig visszalapozni az évkönyvekben…
Akkoriban futballozott a Honvédban egy sokat futó, játékügyes, ráadásul gólerős középpályás, akit a csapatért rajongó szurkolók egyszerűen csak a legnagyobb királyként emlegettek. Pisont István három bajnoki címnek volt aktív részese, nyert Magyar Kupát, rendszeresen játszott a válogatottban, majd nyolc és fél évvel ezelőtt úgy döntött, kipróbálja magát a profivilágban is. Hogy nem vallott szégyent, arra bizonyság: négy hónapot leszámítva azóta is a légiósok életét éli…
– Önről köztudott, mennyire kötődik a kispesti klubhoz. Mit érzett, amikor megtudta, hogy a Honvéd az ősztől csak a másodosztályban szerepelhet?
– Végtelenül szomorú voltam, hiszen soha nem tagadtam, engem minden a Kispesthez köt – mondta az izraeli bajnokság befejezését követően a szabadságát itthon töltő Pisont István. – Még a télen is felmerült, hogy visszaigazolok egykori csapatomhoz, és bár végül ez elmaradt, most sem zárom ki annak a lehetőségét, hogy majd visszatérek.
– Fél évvel ezelőtt miért nem sikerült megállapodniuk?
– Akkoriban telefonon többször is beszéltem a vezetőkkel, viszont akkor még szerződés kötött az Asdodhoz. Ráadásul hívott a Bnei Yehuda is, és sokat jelentett számomra, hogy ott az egykori beitaros csapattársam, az izraeli szurkolók egyik bálványa, Eli Ohana volt az edző. Az ő hívó szavára hallgattam, és mondhatom, nem bántam meg a döntésemet.
– Nyolc évi légióskodás során volt olyan csapat, amelyben nem érezte jól magát?
– Két állomáshelyem volt, amivel kapcsolatban lehet némi hiányérzetem, mégpedig a Frankfurt és az Asdod. Sajnálom, hogy az Eintrachtnál kevés játéklehetőséget kaptam, és nem tudtam bebizonyítani, mire vagyok valójában képes. Igaz, egy év alatt három edzővel dolgoztam együtt, vagyis a helyzet nem volt ideális. Aztán rosszul döntöttem, amikor igent mondtam az Asdod hívására, mégpedig azért, mert a vezetők nem olyan csapatot hoztak öszsze, amit nekem előzetesen ígértek. A gárda az előző évben negyedik helyen végzett a bajnokságban, aztán az elöljárók elengedték Nyilas Eleket. Tőlem várták, hogy húzóember legyek, ám ez sajnos nem jött össze… Mindenesetre amikor 1994 telén az első külföldi csapatomhoz, a Charleroi-hoz szerződtem, álmomban sem reméltem, hogy összességében ilyen gyönyörű évek várnak rám idegenben.
– Az említett gyönyörű esztendők alighanem a Beitar Jerusalem és a Hapoel Tel-Avív csapatához köthetők…
– Egyértelműen a Beitarhoz köthető pályafutásom csúcsa. Három év alatt kétszer voltunk bajnokok, egyszer bronzérmesek, megnyertük a Toto-kupát, és nem mellékesen az év játékosának is megválasztottak; tényleg csodálatos évek voltak. Aztán a Hapoellel is aranyérmes lehettem, kétszer végeztünk a második helyen, a legjobbnak bizonyultunk az Izraeli Kupában, a közvélemény mégis valószínűleg a nemzetközi porondon nyújtott teljesítményünk miatt emlékszik ránk. Soha nem fogom elfelejteni, hogy az UEFA-kupában a legjobb nyolc között voltunk, ráadásul úgy, hogy közben olyan sztárgárdákat búcsúztattunk el, mint a Chelsea, a Parma vagy éppen a Bajnokok Ligájából érkezett Lokomotiv Moszkva. A menetelés végét akkor a Milan elleni párharc jelentette…
– Már mondotta, hogy utolsó állomáshelyén, a Bnei Yehudánál is jól érezte magát, tudtommal mégsem biztos, hogy a szabadságát követően visszatér Izraelbe.
– Úgy jöttem haza pihenni, hogy nem beszéltem a vezetőkkel a folytatásról. Ennek ellenére azt gondolom, a klubnál szeretnék, ha náluk maradnék. Nem kizárt, hogy légiós leszek az új bajnoki évben is, ugyanakkor már gondoltam arra, hogy esetleg Magyarországon folytatom a pályafutásomat. Izraelben szinte mindent elértem, és most úgy érzem, újra kihívást jelentene valamelyik hazai együttesben futballozni.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik