Azt képzeljék el, ha valaki egy fülledt május végi délutánon egyszer csak feláll a Régi Sipos étterem ünnepi asztalától, megkocogtatja a poharát, megköszörüli a torkát (néhány kisfröccs után muszáj&), majd szót kér, s azt mondja: "Drága barátaim, a jó isten szeret engem, másként nem ihatnék áldomást veletek a kilencvenedik születésnapomra. Boldog ember vagyok, csak tudjátok, az bánt, hogy nem léphettem pályára a világbajnoki döntőn&
Kalocsay Gézát valóban kedvelheti a teremtő, hiszen ma úgy ünnepelheti meg kilencvenedik születésnapját, hogy hat regény is kitelne a kalandjaiból. Sűrű élete volt, sűrű és irigylésre méltó. Beregszászon született, majd felcseperedve jogi doktorátust szerzett a prágai Károly Egyetemen. De ez még mind semmi – futballista lett, szerepelt a hajdani csehszlovák és a magyar válogatottban, nemzeti csapatunkkal ott volt az 1938-as franciaországi világbajnokságon, igaz, ott nem lépett pályára. Számtalan siker fűződik a nevéhez, játékosként magára húzhatta a Kispest, a Ferencváros, az Újpest, a csehszlovák Sparta Praha és a francia Olimpique Lille mezét is. Csatár volt, mégpedig igazán eredményes, majd pedig edző lett, de micsoda edző! Irányította többek között a jugoszláv Partizan Beogradot, a belga Standard Liége-t, Algéria válogatottját, a lengyel Gorník Zabrze-t, aztán itthon a Ferencvárost, a Videotont, az Újpesti Dózsát és az MTK-t. Szédítő lista ez, igaz, kilencven esztendőbe bőven belefér. Kalocsay Gézát a Régi Sipos étteremben köszöntötték fel a nála jóval fiatalabb barátai, hozzá képest még Puskás Ferenc is ifjú titánnak tűnik, ám a kor ott a fröcscsöket kortyolgatva nem számított. Talán csak annyiban, hogy az ünnepelt is megjegyezte: sok nála jóval fiatalabb barátját temette már el.