Fantasztikus negyeddöntő Venezuelában

Oroszország–Angola 80–65

Az első negyedben képtelen volt leszakítani magáról a lelkes afrikaiakat a bombaerős, ám mégis nehézségekkel küzdő orosz alakulat, ám a második, illetve a harmadik játékrészben bemutatott fojtó védekezésével a Blatt-legénység leiskolázta a 20 pontos Mingas vezette Angolát és ezzel bejutott az elődöntőbe. Fridzonék védekezéséről sokat elmond, hogy az ellenfél sztárját, Olimpio Ciprianót nulla (!) pontot tartották, így nem jelentett gondot az európaiaknak a Mozgov, Bikov, Voroncevics trió hiánya, no meg az, hogy igazi irányítója továbbra sincs ennek az egyébként fantasztikusan erős alakulatnak.

Egyes poszton hagyták egy kicsit kibontakozni Anton Ponkrasovot, aki láthatóan meccshiánnyal küzd, de ez alakalommal is kapott irányítói feladatokat Alekszej Sved, persze ilyen védekezés, illetve labdajáratás mellett egyszerűen nem jött ki, hogy nincs igazi, formában lévő játékkontrolláló kisembere a Blatt-legénységnek. Angolának semmi esélye sem volt a második félidőben, de így is szépen szerepeltek Mingasék ezen a tornán, szinte senki sem várt ettől a csapattól továbbjutást a csoportból, olimpiai kvótát pedig azzal együtt sem, hogy 15. a világranglistán a nemzet válogatottja, ráadásul az utóbbi öt (!) ötkarikás játékokon részt is vett.

Oroszország legjobb dobói: Fridzon 18, Kaun 17, Kirilenko 14

Angola legjobb dobói: Mingas 20, Morais 14, Costa 10

Nigéria–Görögország 80–79

Ez volt az a mérkőzés, amelyen eldőlt, ki játszik majd az oroszokkal a már biztos kvótaszerzést jelentő döntőért, amit egyébként lejátszani nem fognak, pusztán automatikusan kijut a két szóban forgó alakulat a londoni tornára. A hellének gyakorlatilag megfoghatatlannak tűntek a két csoportmeccsen mutatott játékuk és fölényes diadalaik láttán, Nigéria pedig a litvánok legyőzése ellenére is az esélytelenek nyugalmával készülhetett erre a derbire. Az ilyen szinten jóval tapasztaltabb, illetve szervezettebb görögök a 25 egységig jutó Szpanulisz főszereplésével kezdtek elszakadni az első félidőben, s könnyedén két számjegyű előnyhöz jutottak, volt már 13 pontos fórjuk is. Úgy festett, hogy itt elmaradnak az izgalmak, ám a hihetetlenül aktív és atletikus nigériai védelem egyre hatékonyabban akadályozta meg Zurosz mester fiainak rohamait, s szépen lassan zárkózott a harmadik negyed közepétől az afrikai alakulat.

Mire utolérte a 17 pontos, 12 lepattanós dupla duplát szállító Ike Diogu fémjelezte Nigéria Burusziszékat, egyre inkább izzott a csarnok, hiszen a szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek, ezzel is belehajszolva a csapatokat az emberfeletti teljesítménybe. Extra találatra extra találat volt a válasz, egy nagyon jól játszó Görögországnak kellett iparkodnia, hogy valahogyan célba érjen, de Ade Dagundoro főszereplőként lépett elő az utolsó pillanatokra és csapata utolsó 7 pontját szerezve megnyerte a derbit és kivívta a továbbjutást az afrikaiaknak! No de hogyan tette mindezt?!

Hetven másodperccel a végső dudaszó előtt Diogu támadópattanója után szórt be egy duplát, mellyel akkor már hárommal vezetett Nigéria, úgy festett, onnan már csak Aminuék veszthetik el a derbit, de Buruszisz egy duplával, majd két büntetővel 44 szekundummal a befejezés előtt már a helléneket juttatta vezetéshez. Dagunduro nem sokkal később egy távolit is értékesített, amellyel visszavette a vezetést a nigériaiaknak, ám Papanikolau a másik oldalon azonnal hármassal válaszolt, eggyel ment ekkor Görögország és már csak 14 másodperc maradt a végjátékból. A derbi hőse faultot harcolt ki, s két büntetőjét egy időkérés után szórta be, 3.5 másodperce maradt a görögöknek, hogy fordítsanak, de Szpanulisz tripláját blokkolták, így megcsinálták a csodát, hiába az egyébként nagyon jól játszó Al-Farouq Aminu kipontozódása a negyedik negyedben. Görögország ezzel csodák csodájára már biztosan nem lesz ott az olimpián, de Nigéria teljesen megérdemelten léphetett tovább, ezzel megtartva esélyeit a kvalifikációra.

Az idény egyik, ha nem a legjobb nemzetközi mérkőzését játszották a felek Caracasban, aki ezt látta, vélhetően sosem feledi! Az már egy másik kérdés, hogy még ennél is nagyobb csodára lenne szüksége a Litvánia után Görögországot is elverő Nigériának, hogy az oroszokat is legyőzze, s ez által elérje valaha volt legnagyobb sikerét válogatott szinten.

Nigéria legjobb dobói: Diogu 17, Dagunduro 14, Al-F. Aminu 13

Görögország legjobbjai: Szpanulisz 25, Buruszisz 18, Printezisz 10

Dominikai Köztársaság–Macedónia 86–76

Mindenképp ezt a negyeddöntőt várhattuk a legszorosabbnak előzetesen, s talán az esélyek is itt voltak a legkiegyenlítettebbek. Ehhez képest a mérhetetlenül rosszul kezdő Calipari-legények számára kis túlzással véget ért a mérkőzés és a torna már a második etap közepén, amikor 37–17-nél húsz pont volt közte, Al Horford és társai addig jószerivel a pályán sem voltak, a másik oldalon pedig Bo McCalebb megállíthatatlanul ostromolta a gyűrűt és élete egyik legjobb teljesítményét hozta. A félidő végén már mutatott életjeleket az addig csak Jack Martinez révén szépeket mutató Dominikai Köztársaság, de a rengeteg pénzért szerződtetett edzői stáb (John Calipari, Del Harris, Rod Strickland, Orlando Antigua – egy szóval az NCAA-bajnok Kentucky Wildcats szakvezetői gárdája) vélhetően nyomatékosította az öltözőben, hogy a közép-amerikai alakulat nem teheti meg, hogy elveszítse ezt a találkozót ennyi médiafelhajtás után.

A fordulást követően be is indult a henger, a legutóbb 2(!) ponttal záró Francisco Garcia kíméletlenül szórni kezdte a kosarakat, az ő egyik triplája után a harmadik etap derekán már csak 5 pont maradt a differencia, a dominikaiak pedig nem lassítottak. Ez a mérkőzés is azért maradt igazán emlékezetes, mert a 14 pontos, 15 lepattanós Horford és a 28-at szóró Garcia fémjelezte esélyes nem egy teljesen leálló Macedóniát hajrázott le, hanem egy olyan dél-szláv alakulatot, melyben McCalebb 35 egységig jutott, Predrag Szamardzsiszki (11 pont, 13 lepattanó) pedig dupla duplával és fontos kosarakkal feledtette a másik ász, Pero Antics gyenge produkcióját (1 pont, 5 lepattanó), szinte mindenre volt válasza tehát Gecsevszkiéknek is, egészen az utolsó két percig.

A faultgongok behatárolták a macedónok védekezésbeli lehetőségeit, a vérszemet kapó, és 30(!) pontos fordulatot bemutató dominikaiak pedig nem lassítottak a hajrában sem, és először igazán letéve a névjegyüket ezen a tornán, kiejtettek egy nagyon jó csapatot. A közép-amerikaiknál egy új sztár is született, Jack Michael Martinez zsinórban harmadik mérkőzésén is dupla duplázott, most 14 pont és 13 lepattanó fűződött a nevéhez. Nem lesz tehát újabb macedón csoda, viszont kezdődhet egy új, a dominikai!

A Dominikai Köztársaság legjobb dobói: Garcia 28, Martinez 14, Horford 14

Macedónia legjobb dobói: McCalebb 35, Ilijevszki 16, Szamardzsiszki 11

Litvánia–Puerto Rico 76–72

Elnézve a baltiak legutóbbi kudarcát Nigériával szemben, egyáltalán nem volt kijelenthető, hogy a Puerto Rico elleni negyeddöntőnek egyértelmű esélyese lenne Kestutis Kemzura legénysége, pláne, hogy a történelem egyik legjobb, legerősebb, leginkább összerakott közép-amerikai válogatottja a jelenlegi. Az első félidő pontgazdag játékot hozott, 18 percen keresztül John Peter Ramos és társai irányították az eseményeket, ám a 14 egységig jutó Mantas Kalnietis húzta litvánok nagyot hajrázva 2 pontos vezetéshez jutottak a nagyszünet előtt.

A fordulás után jobban kezdtek Kleizáék, ám gyorsan gyűjtögették a faultokat is, Jonas Valanciunas például hat(!) perc tiszta játékidő alatt, nulla dobott ponttal ütötte ki magát a további játékból, de végül Puerto Rico 222 centis óriása, az említett Ramos is a kipontozódás sorsára jutott. Utóbbi két nagyon véleményes személyit kapott negyedik, illetve ötödikként, de ezzel szerencsére nem döntötték el a játékvezetők az egyre szorosabban és színvonalasabban alakuló csatát.

Az utolsó percnek stílszerűen egállal mentek neki a felek, ám ott jöttek a hajmeresztő hibák a közép-amerikaiaktól. Arroyo percekkel korábban két extra triplával hozta vissza már-már veszettnek látszó helyzetből övéit, ám most előbb ő hozott rossz döntést, majd Barea próbálkozott meg egy rossz bejátszással, aztán Peavy vétett lépéshibát, a litvánok pedig eközben a veterán Jasikevicius szép ziccerével vették át a vezetést. A 14 pontos Kleiza egy elhibázott büntetővel hagyott még esélyt, 2 pont volt közte, s támadhatott Puerto Rico 13 szekundummal a lefújás előtt, viszont ekkor jött Peavy bakija, majd újra Jasikevicius került a középpontba, a kiharcolt faultja után ő értékesítette is a találkozót lezáró két büntetőt.

A Litvánia–Dominikai Köztársaság elődöntő újabb csemegének ígérkezik, bár a negyeddöntős-játéknap után nehéz lenne azt mondani, hogy az izgalmak és a színvonal felülmúlhatóak. Ez a torna – bár „csak" egy kvalifikációs rendezvény – már most biztos, hogy fontos és emlékezetes részét képezi a sportág históriájának. Ezen a napon láthattuk, hogy mennyi nagyszerű válogatott nem lehet ott Londonban, az állva maradt csapatoknak viszont elég vagy megnyerni az elődöntőt vagy a bronzmeccset, a dominikai, orosz, nigériai, litván négyesből három biztosan kijut az ötkarikás játékokra.

Litvánia legjobb dobói: Kleiza 14, Kalnietis 14, Jasikevicius 11

Puerto Rico legjobb dobói: Galindo 17, Barea 13, Arroyo 13

A mai éjjeli elődöntő párosítása:

Oroszország–Nigéria (magyar idő szerint 23.30)

Dominikai Köztársaság–Litvánia (02.00)