Szalai Ádám: Nem hirtelen találtam ki, hogy befejezem

– Nehéz döntés volt?
– Átgondolt, megfontolt döntést hoztam – felelte korábbi a 86-szoros magyar válogatott támadó. – Nem hirtelen találtam ki, hogy befejezem az aktív pályafutásomat. Büszke vagyok minden pillanatára karrieremnek. Arra, hogy tizenkét éven át futballozhattam a Bundesligában, négy különböző német első osztályú csapatban szerepelhettem, a legeredményesebb magyar futballista vagyok jelenleg a Bundesligában, és hogy mindeközben folyamatosan válogatott lehettem. Logkius, átgondolt döntés volt a válogatottól való visszavonulás is, mint ahogy a mostani is az.

– Emlékszik a kezdeti lépésekre? Amikor tinédzserként szedte a sátorfáját és Németországba, majd Spanyolországba költözött a kiugrás lehetőségét keresve?
– Rengeteg áldozatot hoztam a karrierem érdekében. Fiatalon kerültem más országba, éveken át külföldön kellett élnem, pedig folyamatosan honvágyam volt. De sosem adtam fel, mindig megküzdöttem az előttem álló akadályokkal. Azok a nehéz idők is hozzájárultak a személyiségem fejlődéséhez.

– Ha egy momentumot kell kiemelnie pályafutásából, melyik lenne az?
– Képtelenség egy pillanatot kiragadni. A legbüszkébb talán tényleg arra vagyok, hogy négy Bundesliga-csapatban futballozhattam. Arra a fanatizmusra, amely a német bajnokságot körbeveszi, a telt házas meccsekre, gólokra mindig szívesen emlékszem majd. Nehéz ezekből az élményekből kiragadni bármit is... Persze voltak nehéz pillanatok is, amikor sérülések követték egymást, vagy amikor az embert kirakták a keretből. De képtelen vagyok a negatív dolgokra emlékezni.

– Hogyan tovább? Nem szeretett volna az NB I-ben még bizonyítani?
– Nem terveztem azt, hogy idehaza szerepeljek. Egyáltalán nem szerepelt a céljaim, vágyaim között. Az évek alatt megszerzett tapasztalatot elsősorban itthon szeretném kamatoztatni. Már ha lesz olyan lehetőség, kihívás, ami engem is megmozgat. Mert bármire biztosan nem mondok majd igent, nem ugrom fejest semmibe, csak azért, hogy valahol legyek.

– Telkiben ott volt felesége és kislánya is. Az hogy édesapa lett, mennyiben befolyásolta a döntését?
– Tudom, a családalapítást nem lehet előre megtervezni, mégis úgy voltam vele, jó lenne akkorra időzíteni, amikor karrierem vége felé vagyok. Hogy legyen rájuk időm, ne csak olykor-olykor lássanak. Próbálom kivenni a részemet az apaságból, és ezekben az időkben minden időmet a családomnak szentelni. Apaként is a legjobb szeretnék lenni.

– Mit adott önnek a futball?
– Összetett kérdés ez, erről órákat tudnék beszélni. Ami egyből az eszembe jut, hogy milyen nehéz feladatok előtt álltam, amikor fiatalon külföldre kerültem. A családom, szeretteim, barátaim nélkül kellett boldogulnom, nehéz döntéseket meghoznom. Keményen edzettem, küzdöttem, és vártam, a melónak mikor lesz meg a gyümölcse. A labdarúgás az élet más területein is a kitartásra nevelt! A folyamatos versenyhelyzet megtanított arra, hogy a magánéletemben is megfelelően tudjam kezelni a dolgokat.

– Mióta visszavonult a válogatottságtól, többször járt Telkiben, meglátogatta a csapatot. Hogyan látja az együttest, az örökségébe lépő Szoboszlai Dominiket és a többieket?
– Nem vagyok benne a mindennapokban, így túl nagy okosságot nem mondhatok, de az egyértelmű, a válogatott célja az Európa-bajnokságra való egyenes ágon való kijutás. A két mérkőzésen megszerzett négy pont megfelelő alap, ha kedden legyőzzük Litvániát, jó helyzetből várhatja a csapat a folytatást. Nehéz út vár a válogatottra, hiszen vannak mérkőzések, melyek nem úgy sikerülnek, ahogy az ember eltervezi... De látni kell, a mai modern labdarúgásban már minimális a különbség egy-egy válogatott között. Amikor megvertük az angolokat, vagy a németeket, ott is nüanszok döntöttek.

– A korábbi válogatott társakkal közölte már döntését?
– Tanultam a múltkori hibámból, hiszen akkor kiszivárgott, hogy nem húzom magamra többet a nemzeti együttes mezét. Most sikerült mindenkit átverni. Nem mondtam el még senkinek, korábbi válogatott társaim is most tudják majd meg, hogy befejeztem.