Keresztes Krisztián a légióséletről: Azért küzdök, hogy a klubban maradjak

– Csaknem tizenegyezer néző, győzelem a legnagyobb rivális ellen – ezen a meccsen élmény lehetett játszani.
– Valóban, fantasztikus volt a hangulat, főleg a vendégszektorban – mondta lapunknak adott interjújában Keresztes Krisztián, a Dundee United 25 éves védője, aki végigjátszotta a Dundee FC elleni (2–0) vasárnapi városi bajnoki rangadót, s csapata jelenleg negyedik a tabellán. – Bár természetesen a Celtic és a Rangers is nagy ellenfél, a szurkolóinknak az a legfontosabb, hogy győzzük le a Dundee-t – sikerült, ráadásul jól játszottunk, megérdemelten szereztünk három pontot. A meccset a Nyíregyháza–Debrecenhez hasonlítanám: felfokozott hangulat, nagy tét, óriási rivalizálás. Nem csodálkoztam, hogy az átlagnál jobban ment az adok-kapok, persze szóban is: nem idézhető káromkodások hangzottak el, de ez ilyenkor benne van a pakliban. Mondjuk velem rossz lóra tettek, mert ezek lepattannak rólam, csak mosolyogtam rajtuk: a céljukat nem érték el, nem zökkentettek ki, ugyanúgy koncentráltam végig. Azért annál nyugodtabb és rutinosabb vagyok, hogy felüljek az ilyen provokációknak.

– Mivel gyalog ment haza, találkozott klubja és az ellenfél szurkolóival az utcán?
– Elég sok időt töltöttünk az öltözőben, így mire végeztünk és kiléptem a stadionból, a hazai drukkerek többsége már hazatért, és amúgy is sok rendőr gondoskodott a biztonságról. Közel lakom a stadionhoz, tizenöt-húsz perc séta, de így is összefutottam a fanatikusainkkal: a törzshelyük előtt mentem el, amikor az egyik fiatal srác megismert, és azt mondta, készítsünk közös képet. Ezt meglátták a pubban ülők, többen is kijöttek, gratuláltak, fantasztikus érzés volt. Ilyenkor a séta is kellemesebb…

– Bár még csak másfél hónapja került kölcsönbe a Nyíregyháza Spartacustól a Dundee Unitedhez, a jelek szerint tökéletesen beilleszkedett. Erre bizonyíték, hogy csapata idénybeli nyolc tétmérkőzésén végig a pályán volt.
– Hamar felvettem a ritmust, ez annak is köszönhető, hogy a Szparinál kitűnő felkészülésen vettem részt. Tudtam, bármilyen terhelést is kapok Skóciában, bírnom kell – a visszajelzések, mérések szerint sikerült. Az eddigi tapasztalataim alapján a meccsek intenzitása nagyban függ az ellenféltől is: mi szeretjük a dinamikus tempót, de ha az ellenfél inkább lassítaná a játékot, kevésbé érvényesülhet az akaratunk. Ha a másik csapat hozzánk hasonló felfogásban játszik, tényleg nagy az iram, nagyobb, mint az NB I-ben. És a legjobb csapatokkal, például a Rangersszel és a Celtickel még nem is játszottunk… Sokat segít nekem, hogy háromvédős rendszerben futballozunk, ezt kifejezetten kedvelem, a védelem bal oldalán kapok szerepet.

– Eddig három bajnoki mérkőzésükön négy pontot gyűjtöttek – mit gondol, szerezhettek volna többet is a játék képe alapján?
– Fiatal csapat a miénk, hiányzik a rutin: a Heartstól például úgy kaptunk ki három kettőre, hogy vezettünk kettő egyre, a kilencvennegyedik percben szerezte az ellenfél a győztes gólt, ezt a rutintalanság számlájára írnám. Lelkes és egységes az együttesünk, érzem a lehetőségét annak, hogy a tizenkét csapatos bajnokságban odaérhetünk az első hat hely egyikére, vagyis a felsőházba, de ehhez meg kell nyernünk a kiélezett mérkőzéseket. Az biztos, hogy  profik a körülmények, a Dunaszerdahelyéhez hasonlítanám őket: már bent kell reggelizni, ezután következik az aktivizáció, amelyen különböző gyakorlatokkal felkészítik a testünket a nagyobb terhelésre, az edzésre. Megmozgatjuk az izmokat, hengerezünk, sok kitámasztást végzünk, nagy hangsúlyt fektetünk a sérülések megelőzésére. Szép lassan fokozzuk a tempót, egyre gyorsabbak a feladatok, és végül teljes intenzitással végezhetjük a tréninget.

– El tudja képzelni, hogy hosszabb távon is Skóciában futballozik?
– Ez a célom. Jövő nyáron lejár a kölcsönadási szerződésem, a Dundee Unitednek vételi opciója van, azért dolgozom, hogy éljen vele. Korábban elmondtam, már gyerekkoromban kedveltem a brit futballt, a miliőjét, a telt házas stadionokat, az itteni életet. És nem is csalódtam: Dundee nagyon szép kikötőváros, százötvenezer lakossal. Klasszikus, vörös téglás épületek, történelmi belváros. Igaz, hogy sokszor esik az eső, de nekem ezzel nincs gondom, így jobb is futballozni.

–  Megszokta már a skót akcentust? Időnként valóban teljesen érthetetlen?
– Amikor kikerültem, azt hittem, elég jól beszélek angolul, de az első két hetemben volt, hogy háromszor kellett visszakérdeznem, mit is mondanak… De hozzá lehet szokni, nekem is sikerült, egyre jobban megértek mindent.

– Kevés az olyan magyar futballista, aki folyamatosan játszik légiósként – motiválja, hogy válogatott meghívót kapjon?
– Persze, ezért is dolgozom keményen. Tisztában vagyok vele, hogy teljesítenem kell, folyamatosan játszanom, és akkor bizakodhatok. Minden rajtam múlik.

Mélyen zsebbe kell nyúlni a biztosításért

Keresztes Krisztán a szerződtetésekor, július közepén elmondta, drága mulatság külföldiként a szigetországban autózni, a legtöbb embernek szokatlan a bal oldali közlekedés, a biztosítás meg sokba kerül. „Szerencsém volt, a barátnőm egyik rokona itt él, s az egyik autójukat nekem adták. A kocsi tíz-tizenöt éves lehet, így némileg alacsonyabb a biztosítási díj, de így is előre ki kellett fizetni egy nagyobb összeget. Az elején furcsa volt a közlekedés, a sávváltás, de néhány nap alatt megszoktam – a legfontosabb, hogy ne szenvedjek balesetet.”