Csongvai Áron: Ki akartam lépni a komfortzónámból

– Máris ön lövi a szabadrúgásokat?
– Számomra is meglepő, de igen – válaszolta lapunknak Csongvai Áron, a svéd élvonalbeli AIK 24 éves magyar középpályása. – Az átigazolásom előtt elemezték a játékomat, nyilván tudták a szakmai stáb tagjai, hogy rám lehet bízni a rögzített helyzeteket, de az, hogy Stockholmban landolva a másnapi edzőmérkőzésen máris én végeztem el a szögleteket, oldalszabadrúgásokat, váratlanul ért, de nagyon örültem neki.

– Akkor is ön áll a labda mögé, ha kapura kell lőni a szabadrúgást – mint a Norrköping ellen az 59. percben.
– Tekintettel vagyok arra, hogy a klubnál szerepelnek rutinosabb, idősebb játékosok, megadom nekik a tiszteletet azzal is, ha átadom a lehetőséget, de időnként rám bízzák a feladatot. Szerencsére nem bánták meg, hogy némi meglepetésre célba vettem a bal alsó sarkot…

– Az is a tiszteletadás egyik fajtája, ha értékesíti a helyzetet.
– Igyekeztem élni a lehetőséggel. A mellettem álló Anton Salétros ötlete volt, hogy bár ballábas a szög, húzzuk meg a váratlant, ne ő adja be a labdát, hanem lőjem jobb lábbal kapura. Korábban beszéltünk arról, meglephetnénk így a kapust, abban a helyzetben pedig úgy voltunk vele, próbáljuk meg – jó ötletnek bizonyult. Felemelő érzés volt az első hazai bajnokimon betalálni, megélni a szurkolókkal a gólörömöt, hiszen különleges mérkőzésen szereztem gólt. 

– Amelyre negyvenezren váltottak jegyet.
     Ez az idény egyetlen meccse, amelyre busszal érkezünk, és mint egy parádénál, tízezrek vártak minket a stadionhoz vezető lezárt utcákban, hogy buzdítsanak bennünket. Elképesztő hangulat uralkodott a városban, görögtüzeket gyújtottak az arénánál, a mérkőzésen pedig óriási volt a hangzavar. Miután kétgólos hátrányból felállva fordítottunk, óriási fieszta kezdődött - az ilyen élmények, mérkőzések miatt akartam futballista lenni. 

– A fiesztát azonban rendbontás előzte meg, a mérkőzés hajrájához közeledve huszonöt percig állt a játék – akkor még a Norrköping vezetett 3–2-re.
– A játékvezető egyik vitatható döntése után a lelátóról megdobták valamivel a partjelzőt. Svédországban a protokoll szerint ilyen esetben játékmegszakítást rendelnek el, és be kell vonulni az öltözőbe, ahol húsz-huszonöt percet várakoztunk. Kieshettünk volna a ritmusból, de úgy mentünk ki az utolsó negyedórára, hogy mentálisan az ellenfelünk fölé kerekedjünk és megfélemlítsük a szurkolóink előtt. Jól jöttünk ki a kényszerszünetből: akkora nyomást helyeztünk a Norrköpingre, amit nem bírt el. 

– Csapata két győzelemmel kezdte a bajnokságot. Milyen célokat tűztek ki az idényre?
– Az előző évadban harmadik lett az AIK, kiharcolta a Konferencialiga-indulás jogát. Szerintem lesz esélyünk csoportkörbe jutni, de ez még a nyár zenéje, egyelőre a nemrégiben rajtoló bajnokságra összpontosítunk. Tradicionális klub a miénk, s szeretnénk letaszítani a Malmőt a trónról. Azért is írtam alá az AIK-hoz, mert nagyra törő céljai vannak, trófeákért küzdhetek és nemzetközi porondon játszhatok.

– A szakmai stáb milyen poszton számol önnel? Eddig középpályásként szerepeltették, de Magyarországon gyakran futballozott a védelem tengelyében.
– A szerződtetésemkor tisztáztuk a pozíciómat, a középpályára igazoltak. A rúgótechnikám, a játékszervezéshez szükséges képességeim hatosként jobban érvényesülnek, ám nagyon szeretek középhátvédként irányítani, elkezdeni a támadásépítést. Szükségem volt arra, hogy egyszersmind eldöntsék, hol a helyem a pályán – úgy érzem, a megfelelő pozícióban futballozom. Mikkjal Thomassen vezetőedző inkább védekezőfeladatokat oszt rám, el kell végeznem a piszkos munkát, de élvezem a játékot.

– A svédet rakkolós ligának tartják. Felvette a ritmust?
– Intenzív bajnokság az Allsvenskan, a mentalitásnak óriási a szerepe. Svédországba érkezve kemény munkába csöppentem: bár a magyar bajnokság már zajlott, szükségem volt az itteni alapozásra, hogy bírjam az iramot, hozzászokjak a terhelési szinthez. A játékunk arra épül, hogy labdaszerzést követően gyors akciókat vezetünk, a taktikánk rengeteg futást kíván. Az első edzéseken és Ligakupa-mérkőzéseken kiütközött, micsoda iram van a meccseken. Nem ehhez voltam szokva, ezért kellett kis idő, amire belerázódtam. Az volt az érzésem, ha nem kerülök napról napra jobb állapotba, nem lesz egyszerű beverekednem magam a csapatba. Akadtak nehézségeim a legelején, de megfeleltem a saját magammal szemben támasztott elvárásnak. Sok munkát raktam abba, hogy az első meccseket végigjátsszam, és úgy érzem, ennél is többre lesz szükség, hogy olyan idényem legyen, amilyet szeretnék.

– Melyik volt nehezebb: betörni a felnőttfutballba, vagy külföldre, a magyarnál erősebb bajnokságba kerülni?
– Mindkettőhöz kellett szerencse, de ahhoz több, hogy fiatalként megkapjam a lehetőséget. Most léptem nagyobb szintet, mert itt annyival gyorsabb a játék és nagyobb a terhelés, viszont felnőttként egyszerűbb a helyzetem, mert 24 évesen rutinosabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, mint amikor az Újpest második csapatában tepertem a felnőttkeretbe kerülésért. Tudom, hogyan kezeljem a kudarcot, a sikertelenséget, ezzel együtt a mostani pályafutásom legnagyobb kihívása: új országba, kultúrába, bajnokságba kerültem teljesen egyedül. Hozzáteszem, egyelőre minden szuper az AIK-nál.

– Régóta külföldre készült, hogy kipróbálja magát egy erősebb bajnokságban. Honnan jött az elhivatottság? Ellavírozhatott volna az NB I-ben is hosszú éveken át – bőven látni erre példát.
– Mindig is ki akartam próbálni magam külföldön, megtapasztalni más futballkultúrát. Erősebb bajnokságba vágytam, hogy még magasabb szintre emeljem a pályafutásomat és a tudásomat. Kiskorom óta célként tűztem ki, és mindig is azért dolgoztam, hogy egyszer külföldön helytálljak, szóval fontos volt, hogy megtegyem ezt a lépést. Az NB I az utóbbi években sokat fejlődött, de ki akartam lépni a komfortzónámból, nem elégedtem meg azzal, hogy az anyagi megbecsültség mellett kényelmesen elfocizgassak. Hiszem, hogy a hozzáállásom, hogy ki akarom hozni magamból a maximumot, sokáig repít. A fejlődésem érdekében szerződtem Svédországba, a tárgyalások elkezdésekor meg sem kérdeztem az ügynökömet, mennyit ajánl nekem az AIK, mert mindenáron alá akartam írni. Mindent beleadok, hogy kihozzam magamból a bennem rejlő lehetőséget – ha esetleg nem sikerül, elfogadom, hogy ennyi volt bennem, de tudom magamról, hogy képes vagyok sokkal többre is. Sohasem bocsátanám meg magamnak, ha úgy vonulnék vissza, hogy többet is kihozhattam volna a pályafutásomból, de megelégedtem azzal, amim volt és aki voltam. A svéd piacot nemzetközi szinten magasra értékelik, sok játékos kerül ebből a bajnokságból még erősebbe, ezért is érzem úgy, hogy jól döntöttem, amikor három évre aláírtam.