Kerkez Milos: Nagy álmom kijutni a világbajnokságra

A TRÉNINGRŐL HAZATÉRŐ játékos arra a kérdésre, kint szokott-e maradni a hivatalos edzések után gyakorolni, elmondta, hogy a lövéseket és a beadásokat, amelyek a játékában is fontos szerephez jutnak, rendszeresen gyakorolja külön is. Persze a rendkívül sűrű, téli szünet nélküli angol programban két mérkőzés között a regenerálódás a legfontosabb, s ennek ma már a Bournemouthnál is lényeges része a hidromasszázs, a jeges vizes és egyéb regeneráló kezelések, amelyeknek főleg a mérkőzések után és másnap van jelentőségük.

Amikor azt firtattam, hogy van-e, volt-e példaképe, akár a posztján korábban vagy jelenleg játszó világsztárok közül, habozás nélkül rávágta, hogy a nagy kedvence Roberto Carlos bal oldali védőként, s esetleg még Marcelo, ugyancsak a brazil válogatott és a Real Madrid bal oldaláról.

A maiak közül nincs kedvence, ő akar a legjobb lenni. Ami Roberto Carlost illeti (akit persze leginkább videófelvételeken látott, s bevallja, előbb volt az édesapja kedvence, mint az övé), neki az izomzata is különleges, senki mással össze nem téveszthető egyéniséggé tette, ami szintén példa a magyar válogatott szárnyvédő előtt: az erőnlétén is tudatosan és sokat dolgozik az edzőteremben.

Persze a futballban a muszkliknál is fontosabb az a dinamika és agresszivitás, amely nemcsak a korosztályában emelte mindig is a vetélytársak fölé Kerkez Milost, hanem – ma már ez hétről hétre látható – a nemzetközi elitben is feltűnő erénye a fiatal játékosnak.

Született: 2003. november 7., Verbász (Szerbia és Montenegró) Állampolgársága: szerb-magyar Posztja: balhátvéd Válogatottság/gól: 21/0 (2022–) Klubjai profi játékosként: ETO FC (2020−2021), AC Milan (olasz, 2021−2022), Jong AZ (holland, 2022−2023), AZ (holland, 2022−2023), AFC Bournemouth (angol, 2023−)

Lehet, hogy leegyszerűsítő általánosítás, de Magyarországon nagyjából mindenki úgy gondolja, hogy a szerb vér, a délszláv származás vagy közeg is kellett ahhoz, hogy Kerkez azzal a hihetetlen elán­nal és akarással vesse bele magát minden párharcba, amit olyan sokszor hiányolunk a magyar játékosok futballjából. Mégis honnan, milyen környezetből hozza Milos ezt a mentalitást? Szülővárosa, a délvidéki Verbász a mai Szerbia területén, a délbácskai körzetben található, nagyjából Topolya és Újvidék között félúton, fontos jellemzője az etnikai és vallási sokszínűség, vasúti csomópont. Kerkez Milos kérdésemre így pontosítja, hogy hol is van igazán otthon:  „Újverbász”. Ez a település újabban kiépült része szerb, német, magyar családokkal. „Igen, vannak magyarok is, ahogyan az én felmenőim között is, az egyik nagymamám, apukám édesanyja magyar. Itt nevelkedtem tizenegy éves koromig, itt van a házam, ide térek haza, amint van egy kis szabadidőm, ez a város az otthonom, a környéken mindenki ismer és én is ismerek mindenkit” – mondja a Nemzeti Sportnak, de hozzáteszi, sajnos jó fél éve nem járt már otthon, Újverbászban.

Mi lehet itt a levegőben vagy a talajban, netán a génekben, hogy a környékről annyi jó sportoló és futballista származik? Dusan Tadics a közeli Topolyáról, Nikolics Ne­manja Zentáról, hogy csak két nagy karriert befutó válogatott labdarúgót említsünk a majdnem kortársak közül.

„Vagy Nikola Jokics, aki szintén vojvodinai (a vajdasági Zomborban született – Sz. Gy.), a világ legjobb kosárlabdázója! Nagy kosárlabda-szurkoló vagyok, mindig nézem az NBA-ben, a második sportág a családban is a kosárlabda volt, sokat játszottam, szeretek kosárlabdázni. Igen, aki itt születik, az megtanulja, hogy keményen kell dolgozni, ha a legjobb akarsz lenni. Ha egy órát edzel naponta, akkor nem fog sikerülni.”

Akkor a verbászi mentalitás az, ami olyan magabiztossá és legyőzhetetlenné tesz a pályán? – kérdeztem.  „Igen, vagy inkább a Kerkez-mentalitás” – válaszolta nevetve, minden álszerénység nélkül.

A környék új sikercsapata, a Topolya stadionját, akadémiáját még csak fotókon, videókon látta, de ha lesz otthon néhány napja, körülnéz ott, mert amit eddig tud róla, az tetszik neki, „nagyon profin néz ki”.

A család és a verbászi barátok, ismerősök nagyon büszkék Milosra, a gyorsan nagyon magasra ívelő karrierjére, bár aggódtak is érte, amikor például a szerb válogatottal került szembe magyar címeres mezben. Ráadásul két győztes meccsen.

„A nagypapám nagyon izgult, féltett, hogy jaj, mi lesz, ha a szerbek ellen játszol, mi lesz, ha gólt lősz? Megígértem, hogy nem fogok ünnepelni. De persze büszke volt rám és megértette, hogy az volt a feladatom magyar válogatottként, hogy a legtöbbet kihozzam magamból. Fontos győzelmek voltak nekünk.”

Kerkez Milos szerb és magyar kettős állampolgár, s e két nyelv mellett jól beszél németül és angolul is. Németül főleg azért, mert öt évig volt a Rapid Wien utánpótlás-játékosa 2014 és 2019 között. Ezért például sokszor előfordul, hogy Szoboszlai Dominikkal, aki szintén éveket töltött el az osztrák utánpótlásban, németül beszélnek vagy csetelnek egymással. Mégis úgy véli, hogy a legjobb helye ifjúsági labdarúgóként Győrben, a Fehér Miklós Akadémián volt. 

„Az volt a legjobb hely, ott tudtam lakni a kollégiumban, iskolába jártam, tanultam a nyelvet és mindent” – emlékszik. 2020 végén, 17 évesen megkapta a legnagyobb győri tehetségnek járó Fehér Miklós-díjat, de akkor már augusztus óta az ETO NB II-es felnőttcsapatában játszott. Még tizenhét sem volt, amikor bemutatkozott a nagyok között és ott is ragadt, hétről hétre játéklehetőséget kapott. 16 mérkőzése van a magyar NB II-ben. Ekkor lett ifjúsági válogatott is Magyarországon. 

„Játszottam a korosztályos válogatottakban, az U17-ben, aztán az U21-ben és azt mondtam, hogy ha sikerül, szívesen játszom a magyar nagyválogatottban is. Ha pedig ezt eldöntöttem, akkor már tartom a szavam, nem másítom meg az elhatározásomat”  – ad egyszerű magyarázatot arra, miért a magyar és nem a szerb válogatottat választotta, s hogy ez a döntés már ifista korában megszületett.

„Izgulni? Mi az, hogy izgulni? Nem ismerem azt a szót.” 

Aztán újra nagyot fordult vele a világ, 2021 elején, 17 évesen elvitte az AC Milan. Akkor nagy sajtóvisszhangot kapott, hogy maga Paolo Maldini, talán minden idők legnagyobb balhátvédje szemelte ki őt és bátorította a kezdeti lépéseknél. Milánóban rögtön az Inter elleni rangadóval kezdett az ifiknél, de az ifjúsági BL-meccseken is lehetőséget kapott, sőt edzőmeccsen a nagycsapatba is betették, még gólt is lőtt. Szinte évente jött az újabb nagy lehetőség, az előrelépés a pályafutásában. Olaszországból Hollandiába került, az Alk­maar csapatánál ismét rendszeresen játszott a felnőttek között már 2022 februárjától, vagyis 18 évesen. És még mindig nem volt 19, amikor a nyáron a féléves holland élvonalbeli teljesítménye által meggyőzött Marco Rossi szövetségi kapitány meghívta, majd szeptemberben beállította a válogatottba. Kezdőként. Németország ellen, Lipcsében, a Nemzetek Ligájában. És a korántsem a kísérletezgetésről ismert olasz mester kijelentette, hogy teljesen biztos volt a dolgában, tudta, Kerkez mire képes és azt is, hogy nem fog szégyent vallani a világsztárok ellen. Valóban, zajos siker volt a debütálása, ráadásul a magyar válogatott – Szalai Ádám emlékezetes, oxizós csodagóljával – legyőzte Németországot, tétmeccsen 1954 óta először. Kerkezt egy csapásra megismerte az ország és az idény végén már a Lazio és a Benfica is sorba állt érte, végül a klubja és ő a Premier League-ben szereplő Bournemouth ajánlatát fogadta el. 

Nem izgult, hogy kezdőként kell játszania a németek ellen? Vagy aztán szerb születésűként a szerbek ellen? – kérdeztem őszinte csodálkozással Kerkez Mi­lostól. „Izgulni? Mi az, hogy izgulni? Nem ismerem azt a szót” – válaszolja magabiztosan. S talán ez is egy olyan erény, ami kiemeli őt az átlagos játékosok közül. „Na jó, a németek ellen talán egy egész kicsit izgultam, de csak amíg el nem kezdődött a meccs. Tudtam, hogy ugyanazt kell csinálnom, amit mindig és minden rendben lesz.” 

„Nagy céljaim vannak a Bournemouth csapatával, most ez a legfontosabb” 

Az angol nyelvet, mint a Vajdaságban nagyjából minden gyerek, már egészen korán megtanulta a szinkron nélküli filmekből, a mindenütt jelenlévő angol szövegekből, s most ennek veszi a leginkább hasznát. Csapata, a Bournemouth nem számít az angol élvonal nagy múltú klubjai közé, bár 135 éve alapították, csak tíz éve jutott fel először a legjobbak közé, története során általában harmadosztályú volt a dél-angliai város egyesülete. Ebben az idényben erőn felül teljesít, 25 forduló után az 5. helyen áll, és ennek a teljesítménynek egyik kulcsszereplője a gárda alapemberének számító Kerkez Milos.

A csapat egyik nagy diadala volt novemberben a Manchester City elleni 2–1, amikor 32 meccses veretlenségi sorozata után győzték le Kerkezék a Cityt a magyar szélsőhátvéd két remek gólpasszával. De nagy élményeként emlegeti a Newcastle elleni januári, idegenbeli 4–1-es győzelmet is, amelyen Justin Kluivert (a BL-győztes Patrick Kluivert fia) három gólja mellett Kerkezé volt a negyedik találat. Bár a Real Madridtól a Liverpoolig egy sor nagy csapattal boronálja össze hétről hétre a világsajtó, egyelőre élő szerződésére és az idény hátralévő részére koncentrál.

„Csak azzal foglalkozom, hogy játsszak és minél több meccset nyerjünk a csapatommal. A fociban nagyon sok minden előfordulhat, de fölösleges jósolgatni” – mondja. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e, hogy barátjával, Szoboszlai Dominikkal szerepel együtt nemcsak a válogatottban, hanem hamarosan a Liverpoolban is, így válaszolt: „Nem nézne ki rosszul a dolog, az biztos. De korai még ilyesmiről beszélni. Nagy céljaim vannak a Bournemouth csapatával, rengeteg meccset kell még sikeresen megvívnunk, most ez a legfontosabb.”

Barátságuk Szoboszlaival egyébként köztudott, a legutóbbi bajnoki összecsapásuk után is készítettek közös fotót és beszélgettek is, amivel kapcsolatban a Liverpool sztárja még viccelődött is egy interjúban: „Nagyon jóban vagyunk a pályán kívül is, próbálok rá odafigyelni, mert odafigyelést igényel szegény. Mondtam neki, hogy bárkinek odacsúszhatsz, csak nekem ne, mert a válogatottban mind a ketten kellünk.”

No igen, a válogatott… Amikor a legutóbbi két NL-meccs alkalmával hiányzott a keretből Kerkez Milos, amivel kapcsolatban Marco Rossi némileg korholó nyilatkozatot tett, sokan úgy vélték, hogy az egyik – többféle módon értelmezhető – Instagram-posztja a kapitánynak szól, az ő üzenetére reagál. Nos, nemcsak Szoboszlainak a közös válogatott célokra tett utalása, hanem Kerkez Milos nekünk tett kijelentései is arra utalnak, hogy talán nem is volt konfliktus, vagy ha volt is, elültek a hullámok.

„Hallottam, láttam, hogy miket mondtak, írtak az emberek mindenféle félreértés alapján, de az egyedüli oka, hogy nem jöttem haza a válogatotthoz az volt, hogy sérült voltam. A válogatottban játszani nagy megtiszteltetés és ha hívnak, jövök.” 

„Motiválni szeretnénk a fiatalokat és reméljük, lesz még sok magyar játékos a Premier League-ben”

Kerkez Milos a Nemzeti Sportnak elárulta azt is, hogy SMS-kapcsolatban van a kapitánnyal, aki nemrég gratulált is neki csapata győzelméhez. Mint mondta, nagy álma kijutni a világbajnokságra és bár végül nem úgy sikerült az Európa-bajnokság, ahogyan a válogatott tagjai és a szurkolók szerették volna, nagy élmény volt számára a németországi torna, különösen a skótok elleni győztes meccs, amely – akkor még úgy tűnt – továbbjutást érhet. Ezt nevezte meg eddigi legemlékezetesebb válogatott fellépéseként, igaz, mondta, az a hangulat semmihez sem hasonlítható, ami a Puskás Arénában veszi körül a csapatot.  „Ez a legjobb érzés a fociban, amikor tele van a stadion és mindenki nekünk szurkol. Szerintem ez az, ami miatt az ember fiatalon focizni szeretne és remélem, hogy minket látva is sok gyerek akar elkezdeni futballozni. Motiválni szeretnénk a fiatalokat és reméljük, lesz még sok magyar játékos a Premier League-ben.” 

Bár Szoboszlaival van a legközelebbi és szinte napi kapcsolatban a válogatott játékosok közül, Kerkez szerint mindenki „nagyon jó ember” a csapatnál, barátai között említi még Sallai Rolandot, Gazdag Dánielt, Orbán Willit és Gulácsi Pétert is.

Aki irigyli a PL-játékosok életét, azoknak azt üzeni, hogy kifejezetten egyhangúak a napjai: „Három-négy óra elmegy a napi tréninggel, fáradtan hazaérsz, próbálsz regenerálódni, várod a hétvégi meccset. De nem panaszkodom, mert mindig is ezt csináltam és ezt akartam csinálni” – mondja. Sok időt tölt a rottweilerével, Maximusszal, akit a követői is jól ismernek a nyilvános posztjaiból.

Köztudomású, hogy első számú tanácsadója és menedzsere az édesapja, Szebasztijan Kerkez, aki ennek az interjúnak a létrejöttéhez is nagy segítséget nyújtott. Három fia közül Milos a legkisebb, akinek egyik bátyja ugyancsak profi futballista: a 24 éves Marko Kerkez a görög élvonalbeli Arisz Szaloniki védője. A papa figyelme így aztán Szaloniki, Verbász és Bournemouth között oszlik meg, de az biztos, hogy egyre több klubbal kell mostanában tárgyalnia Milos fia ügyében, aki a sokfelé hiányposztnak számító balhátvéd pozíciójában e pillanatban – nem túlzás – a világ egyik legígéretesebb, legkeresettebb játékosa. Nincs az a világsztár a Premier League-ben, akitől tartana, aki elé ne csúszna, vetődne be, akire ne rontana a rá jellemző agresszivitással. „Ez az én igazi posztom, próbálom csinálni a legmagasabb szinten, hétről hétre megoldani, amit az edzőnk, Andoni Iraola vár tőlünk. Ha ezután is át tudja adni nekünk az ő mentalitását, ha a pályán azt tesszük, amit mond a következő két hónapban, nagy sikerek várnak ránk, sok pontot fogunk még szerezni.Állunk még az FA-kupában is és talán elindulhatunk az európai kupákban.”

„Rendkívül elszánt volt az első pillanattól kezdve, igaz, technikailag és kreativitásban akadtak hiányosságai, és a magatartása is ébresztett bennünk kételyeket, hiszen a kollégiumban voltak vele problémák. A magyar gyerekek többségében nincs meg a Kerkez Milosra jellemző elszántság, bátorság, az, hogy nem tojnak be. Nagyszerű, hogy ilyen lépcsőzetesen építik a pályafutását. Robbanékony, nagyszerű a testfelépítése, rengeteget és gyorsan fut. Amikor az ETO-ban játszott, akkor is jó játékos volt, de látszik rajta, milyen sokat tanult, egyre rutinosabbá válik.” TUIFEL Péter, az ETO FC Győr korábbi vezetőedzője „Teljesen más hőfokon égett az edzéseken, mint mások. Az U17-nél találkoztam vele először, mindig csúszott-mászott, minden helyzetben győzni akart. A koronavírus idején volt egy négyhetes edzőtáborunk, s miközben a magyar fiatalok ilyenkor visszahúzódóbbak, rajta látszott, keresi a kapcsolatot. Ami büszkeséggel tölt el, hogy én tettem először a balhátvédposztra. Korábban középpályásként az összjátékban jó volt, a kapuhoz odaért, jól fejelt, de nálunk épp hiányposzt volt a bal oldalon, s végül ott ragadt. Örülök, hogy járja az útját, fejlődik – és hova juthat még…”  CSATÓ Sándor, az ETO FC Győr korábbi vezetőedzője „Nagyon jó mentalitású játékos, aki nem véletlenül van ott, ahol. Iszonyúan sok energia, erő és dinamika jellemezte. Szerencsés voltam, hogy behívhattam az utánpótlás-válogatott keretébe. A vak is látta, mennyire különleges futballista. Amint leszállt a repülőről, jött az edzésre, és mondta, azonnal játszani akar. Olyan volt, mint akit felhúztak, de mondtam neki, hogy nyugi van. Örülök, hogy dolgozhattam vele, élmény volt. A pályafutása eddigi lépcsőfokai tökéletesek: Milánóban óriási konkurenciája volt, de Alkmaarban hamar beilleszkedett, és a fizikai felkészültsége miatt hamar felvette a tempót.”  GERA Zoltán, az U21-es válogatott korábbi szövetségi edzője, volt Premier League-játékos „Ezt kell folytatnia, még nagyon fiatal. Még fejlődnie kell, több rutint kell szereznie, hogy érettebb legyen a védekezése. Támadásban sokat hozzátesz a játékunkhoz, ez ma két gólpasszban is megnyilvánult.”  Andoni IRAOLA, a Bournemouth menedzsere a Manchester City legyőzése után Kerkez Milosról