Bolla Bendegúz: A vb-szereplés az egyik legszebb álom

– Harminc mérkőzésen játszott eddig az idényben, huszonnyolcszor kezdett, és mindössze négyszer cserélték le. Milyen volt pályafutása legintenzívebb féléve?
– Hosszúnak éreztem, akadtak kisebb, gyorsan kihevert sérüléseim, de sikeresnek mondanám a csapat szempontjából és egyénileg is – mondta a Nemzeti Sportnak Bolla Bendegúz, a Rapid Wien 25 éves, 24-szeres válogatott jobbhátvédje, akit stábunk Bécsben keresett fel. – Az európai kupaporondon túlszárnyaltuk az elvárást. A Konferencialigába kerülve a nyolcaddöntőbe jutást tűztük ki célul, amit teljesítettünk, a negyedik helyen végeztünk az alapszakaszban. A főtáblás szereplés során kicsit azt éreztem, mint a válogatottnál, azaz hiába kaptunk nálunk erősebb ellenfelet többször is, meglepetést szereztünk. Úgy vagyok vele, sorsoljanak bármilyen ellenfelet a kieséses szakaszra, nincs bennem félsz, az ősszel megmutattuk, mire vagyunk képesek. Viszont van még valami a Rapidnál, ami hasonlít a válogatottunkra: az erősebbek ellen gyűjtjük a pontokat, jobban teljesítünk a rangadókon, szóval mindenképpen javulnunk kell az alsóházi csapatok ellen, minden mérkőzésen százszázalékosan kell koncentrálnunk.

– Az eddigiek alapján jó döntés volt az Európa-bajnokság kezdete előtt egy héttel aláírni a bécsiekhez?
– Tartom, hogy jó döntést hoztam, a legjobb helyen vagyok. Folyamatosan érzem a bizalmat, jól megy a játék, megvan az összhang a csapattársakkal, a stábtagokkal, élvezet a szurkolóink előtt pályára lépni. Próbálom kihozni magamból a maximumot, rátenni még egy lapáttal a következő félévben.

– A nyáron azt mondta, szeretne meghatározó tagjává válni a Rapidnak, ami sikerült. Mitől betonbiztos a helye?
– Bécsben nem adnak semmit sem ajándékba, meg kell harcolni a helyért edzésről edzésre, meccsről meccsre, ennek szellemében készülök és próbálok teljesíteni. Védekezésben négy-, míg támadásban háromvédős rendszerben játszunk. Támadásban hasonló a szerepem, mint a válogatottban, ám védekezésben sem újdonság a feladatköröm. Szakmai titkokat nem akarok elárulni, de az erősségeimre építenek, a támadások segítését várják tőlem.

– Figyeli a statisztikáit?
– Érdekelnek. Öt-hat meccs után megmutatják a rólam összevágott felvételeket, leülünk a szakmai stáb tagjaival és kiértékeljük a jeleneteket, elmondják, mit csinálhattam volna jobban.

– Mit gondol, posztriválisaival összehasonlítva mely értékei kimagaslóak az osztrák Bundesligában?
– Gondolom, a támadóértékeim jobbak, mint a védekezők, de nem tudok konkrétabbat tippelni.

– Jól tippelt! Kulcspasszok, lövéshez vezető passzok, progresszív passzok, progresszív labdavezetések, beadások számában és labdabiztosságban a legszűkebb elithez tartozik a Cube adatelemző rendszere szerint.
– Valami ilyesmire számítottam.

– Svájcban is a támadásépítést segítő mutatókban tartozott az élmezőnyhöz. Melyik bajnokságban nagyobb kihívás érvényesülni?
– A két bajnokság hasonló szintet képvisel, mindkettő erős, nüansznyiak a különbségek.

– Fél év tapasztalatával a háta mögött miként látja, előrelépett a pályafutásában?
– Egyértelműen, ezért is írtam alá, mert úgy gondoltam, a Rapid jó lépés lehet a hosszabb távú, végső cél felé.

– És mi ez a cél?
– A német Bundesliga. Ehhez az kell, hogy minél több meccset játsszak, minél több tapasztalatot szerezzek nemzetközi szinten is.

– Ausztriából egy-két évente sikerül topbajnokságba kerülniük a huszonöt éves labdarúgóknak, s ez alapján ön előtt sincs zárva az ajtó.
– A német klubok előszeretettel vesznek Ausztriából játékosokat. A két ország bajnoksága roppant közel áll egymáshoz, nagy az átjárás, sok fiatal és idősebb labdarúgó szerződik egyikből a másikba. Úgy érzem, az elmúlt fél évben fejlődött annyit a játékom a Rapidnál, hogy egy fokkal közelebb kerültem a céljaimhoz. Viszont kizárólag a csapatomra összpontosítok, nem akarom, hogy bármi is elterelje a figyelmemet – jó játékkal lehet csak az esélyét megteremteni, hogy egyszer a német Bundesliga játékosa legyek.

– Kötődik az osztrák rekordbajnokhoz?
– Korábban három évet futballoztam kölcsönjátékosként, és az azért más volt. Félreértés ne essék, az előző klubjaimért is mindent megtettem, de teljesen más a „sajátomban” szerepelni, mint valahol kölcsönben. Elképesztőek a szurkolóink, szenzációs élmény pályára lépni előttük. A hétköznapokon is érzem, hogy Ausztria legnagyobb csapatához tartozom. Az egyesület szeretne visszakerülni arra a polcra, ahová való. Az elmúlt évek eredményei nem a várakozásnak megfelelően alakultak, én pedig azért vagyok itt, hogy lehetőleg mihamarabb sikereket érjünk el. Egy folyamat része ez az idény is, nem lehet egyik évadról a másikra csodát tenni, de jó úton járunk, amit mutat, hogy a bajnokságban legyőztük a Salz­burgot és a Grazot is.

– A Rapidhoz hasonlóan a magyar válogatottnak is korlátozottak a lehetőségei a legnagyobbakhoz képest, játékerőben elmarad az elittől, ám a szurkolói elvárás mégis magas és az égbe szökik egy-két jó eredmény után – egyik helyen a bajnoki cím, másik helyen a világbajnoki kijutás fogalmazódott meg. Van párhuzam klubja és a nemzeti csapat között ezen a téren?
– Igen, és ha szurkoló lennék, valószínűleg én is ugyanígy reagálnék, ugyanilyen vágyaim lennének. A realitás talaján kell állni, ez fontos, ugyanakkor szükség van önbizalomra a célok eléréséhez, ezt szem előtt tartva dolgozunk a Rapidnál és a válogatottnál is.

– A világbajnoki kvalifikációt tekintve az elmúlt fél év megalapozza a bizakodást?
– Az Európa-bajnokság után kissé meginogtunk, öt gólt kaptunk a németektől, de szerintem hamar korrigáltunk. Szalai Ádám csatlakozott a szakmai stábhoz, így még jobb lett a helyzetünk, sokat számít az ő jelenléte, mert képes átadni azt a mentalitást, ami a pályán jellemezte, és azt a rengeteg tapasztalatot, amit játékosként felhalmozott. Egyértelműen az a célunk, hogy kijussunk a világbajnokságra, de ne felejtsük el, hogy márciusban két roppant fontos összecsapás vár ránk, a törökök ellen kétmérkőzéses párharcban kell kiharcolnunk, hogy benn maradjunk a Nemzetek Ligája A-ligájában – kemény, de teljesíthető feladat előtt állunk. A vb-selejtezőben fontos, hogy nem szabad ugyanazt a hibát elkövetni, mint a nyári Európa-bajnokságon, nem szabad hatalmas elvárást megfogalmaznunk, ugyanakkor az eddig ismert ellenfeleket, Írországot és Örményországot megelőzhetjük.

– Az első kalapból Portugáliát vagy Dániát kapná szívesebben?
– Az Európa-bajnokságon is volt olyan válogatott, amelyiket szívesen láttam volna a csoportunkban, aztán nem jött be a várakozásom, ezért ezúttal erre inkább nem válaszolnék, meghagyom a sorsnak, kivel kerülünk egy négyesbe.

– Hogyan látja a játékát a válogatottban?
– Stabilabb lett, ami azzal párosult, hogy több játékpercet kaptam. Nagy áttörést jelentett az Eb, mindhárom csoportmeccsen játszottam, kettőn kezdtem, és jó teljesítményt nyújtottam. Évekkel ezelőtt egy ideig azt éreztem, elveszítettem Marco Rossi bizalmát, de lehet, hogy ezt csak én gondoltam így. Érzem a támogatását, és igyekszem jó játékkal meghálálni. Loic Nego aligha haragszik meg, ha azt mondom, szeretném minél biztosabbá tenni a helyemet. Nagyon jó a viszonyunk, ahol tud, segít.

– Ha már az év elején beszélgetünk: mit vár kétezerhuszonöttől?
– Szeretnék az előző idényhez hasonlóan trófeát nyerni – az Osztrák Kupából sajnos kiestünk, úgyhogy maradt a bajnokság. Nagy szó lenne, ha tizenhét év elteltével az élen végeznénk, nyolc pont a lemaradásunk az éllovas Grazhoz képest, ám a rájátszásban megfelezik a pontokat, behozható a hátrány. A válogatottal, nem kérdés, le kell győznünk a törököket, hogy az A-ligában maradjunk, de annak örülnék a legjobban, ha kijutnánk a világbajnokságra.

Rép Márton, az EM Sports játékosügynökség menedzsere:

„Bolla Bendegúz őszi szezonban nyújtott kiváló teljesítményének tükrében nyugodtan mondhatjuk, hogy jó döntést hoztunk tavaly nyáron, amikor a Rapidot választottuk. Olyan klubba került, amelyben már az első naptól kellő bizalmat szavaztak neki, és ezt kiegyensúlyozott, kitűnő játékkal hálálta meg. Érettebb és magabiztosabb játékossá vált, a Rapid pedig a bajnokságban és a Konferencialigában is jól áll, így minden feltétel adva van ahhoz, hogy mind a fejlődése, mind az eredményessége szempontjából sikeres évadot zárjon. Emellett jól láthatóan Marco Rossi keze alatt is egyre nagyobb szerep hárul rá, és természetesen a válogatottban mutatott jó formája is segítheti abban, hogy újabb lépést tegyen hosszabb távú céljai elérése felé.”