Címlapsztori: Szűcs Kornél a Plymouthnál bizalmat kap Wayne Rooney-tól

– Élvezi, hogy Championship-futballista lehet?
– Fantasztikus élmény ilyen közegben játszani, zseniális a miliő – mondta a Nemzeti Sportnak a 23 éves Szűcs Kornél, aki augusztus elején szerződött a Kecskeméti TE-től az angol másodosztályú Plymouthhoz, és azóta bemutatkozott a válogatottban is. – Mindegyik hazai meccsünkön telt ház van, tizenhét-tizennyolcezer néző előtt léphetek pályára, idegenben pedig harminc-negyvenezer ember is lehet a mérkőzéseinken. Ragyogó képességű futballistákkal szemben kell helytállnom, sokaknak Premier Leauge-múltjuk van, úgyhogy minden bajnoki kihívás. A labdarúgókat kiváló mentalitás jellemzi, megszakadnak a győzelemért, míg a szurkolók rajongásig szeretik a futballt. Saját közönségünk előtt több olyan meccsünk volt, amelyen az utolsó percben mentettünk pontot vagy nyertünk meg, ami annak is köszönhető, hogy szenzációs hangulat uralkodik a lelátón, olyan a közeg, ami átlendít a nehéz helyzeteken és pluszerőt ad. A sajtóérdeklődés is jelentős a magyarországihoz képest, már túl vagyok három-négy angol nyelvű interjún.

– Többet kapott Angliától, mint amire számított?
– Nem gondoltam volna, hogy a környezet ennyire elképesztő hatással lesz rám, itt valóban a szó szoros értelmében futballistának érezhetem magam. Kicsit meglepődtem a magyarországi tapasztalataim után azon, hogy mennyivel pozitívabban állnak a szigetországban a labdarúgókhoz, másképpen kezelnek minket a szurkolók és a sajtó képviselői egyaránt, nagyobb a megbecsültségünk. Ha a városban valaki odajön hozzám, biztosan tisztelettel szólít meg, semmilyen tolakodást nem érzek. Sokan felismernek Plymouthban, ezért az utcára kilépve gyakran húzok sapkát, és ezen a barátnőm jót mulat. Időnként az „álca” sem segít, a minap kávégépet vásároltunk, de az eladók rájöttek, ki vagyok, majd a parkolóban kis srácok jöttek oda hozzám fényképezkedni.

– Ezt miként kezeli?
– Jól, mert arra gondolok, hogy valaha én is éppen ilyen fiú voltam, felnéztem a futballistákra, úgyhogy amikor fényképet vagy aláírást kérnek tőlem, szívesen állok rendelkezésre.

– Ha jól tudom, gyerekkorában volt egy Rooney-meze…
– Így van, öt-hat évesen kaphattam. Nagy lelkesedéssel gyűjtöttem kicsiként a mezeket, egész szép kollekcióm volt. Nem voltam Manchester United-szurkoló, de szimpatizáltam a csapattal, néztem a meccseit. Hihetetlen és óriási megtiszteltetés, hogy ő az edzőm a Plymouthban. Rengeteget tanulhatok tőle, pozitívan áll a játékosaihoz, mondhatom, jó a személyes viszonyunk, bármivel fordulhatok hozzá. Örülök, hogy elégedett velem és a munkámmal – ennek köszönhetem, hogy sok lehetőséget kapok tőle. A továbbiakban is azon leszek, hogy megfeleljek az elvárásainak.

A világhírű csatár tanácsai sokat jelentenek a védőknek

– Elárulná, mire tanította az elmúlt hónapokban?
– Edzéseken a védekezést gyakorolva sokszor odajön hozzánk, hátvédekhez, és elmagyarázza, annak idején mit csinált csatárként, hogy lerázza magáról az őrzőjét. Érdemes megfogadni a tanácsait, mert a meccseken rengetegszer kerülünk olyan helyzetbe, amilyenekre előzetesen felhívja a figyelmet, jobban átlátom, mire figyeljek, hogyan összpontosítsak egyszerre a labdára és az emberemre.

– Van, hogy edző  létére beszáll egy-egy feladat közben?
– Nemegyszer előfordult már, nem tudja megállni… Edzés után szeret velünk kapura lőni, néha jokerként szerepel az egymás elleni játékban. Rendre megvillantja a tudását, látni a technikáján, mitől is volt a világ egyik legjobbja a posztján. Megesett, hogy összecsaptunk a pályán. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy ebben a helyzetben mitévő legyek, mégsem nézne ki jól, ha a saját edzőmet szerelném, de azért nem hagyok neki teret a kibontakozásra – és ez szerintem így van jól, nincs is belőle probléma.

– Játékosként nem volt az a kimondott úriember, rengeteget pörölt a játékvezetőkkel. A mérkőzéseken hogyan viselkedik?
– Nyilván van egy karaktere, de nagy lenne a baj, ha szakvezetőként nem lenne egyénisége. Amikor a bajnokságban ötgólos vereséget szenvedtünk, rendkívül dühös volt, ám ő is tudja, egy-egy kudarcnál nem az a megoldás, ha tör-zúz és ordibál az öltözőben, mert háromnaponta meccset játszunk, nem veszíthetjük el a koncentrációt. Próbál rávilágítani a hibáinkra, minden mérkőzés után röviden értékel, majd a következő napokban hosszabb elemzést tart.

Szűcs Kornél erőssége az atletikussága, elég gyors belső védőnek, ám – mint a fiatal labdarúgók többségének – javítania kell a koncentrációs képességén, mert előfordul, hogy a labda átszáll felette, mögé kerülnek – ezzel együtt kiválóan alkalmazkodott a bajnoksághoz. Nem lepett meg, hogy egy kisebb magyar csapatból igazolta őt a Plymouth, mivel a profilja az adat-alapú megfigyelések alapján tetszett Wayne Rooney-nak. A klubot nem veti fel a pénz, a Championship többi klubjának lényegesen jobb anyagi lehetőségei vannak, ezért is tekinthettek Magyarország felé. Ez annak tükrében észszerű, hogy az egyesületnek korábban három kiváló magyar játékosa volt Buzsáky Ákos, Halmosi Péter és Tímár Krisztián személyében – szurkolói körökben csak úgy hívták őket, a „zöld sereg”. Hogy Szűcs Kornél vagy Tímár Krisztián-e a jobb védő? Nehéz kérdés, mert Krisztián nagy kedvenc volt, az év játékosának választották az Argyle-nál. Kor­nél technikailag képzettebb, ám még csak nemrég érkezett – remélhetőleg tovább­ra is hozza a szintet, a szurkolók nagy­ra értékelnék!

Parádés sebesség: harminchat kilométer per órás sprint

– Milyen csapat építésébe kezdett?
– Olyanba, amely próbál jól és látványosan futballozni. Igyekszünk hátulról építkező, rövid passzos játékot erőltetni, sok forgással, ami gyakran működik. Nyilván rizikós a taktikánk, kaptunk már abból gólt, hogy túlzottan nyitottak maradtunk, és a szélen elveszített labdával lekontráztak minket, de ha ezzel meg tudjuk bontani az ellenfelet, tetszetős akciókat vezetünk.

– Elég gyorsan felvette a ritmust Angliában: együttese legutóbbi tizenkét bajnokiját végigjátszotta. Ebben mekkora szerepe volt  Wayne  Rooney bizalmának?
– Roppant fontos, hogy az edző és a játékosa között meglegyen az összhang. Nekem személy szerint sokat ad, ha érzem a bizalmat – ezt az előző, kecskeméti idényem igazolja, hiszen Szabó Istvántól folyamatosan játéklehetőséget kaptam, és jobban teljesítettem annak köszönhetően, hogy hitt bennem. Az előző idényben még az NB I-ben játszottam, óriási ugrást tettem meg, úgyhogy kellett egy hét, mire felvettem az itteni ritmust. Azóta alkalmazkodtam a bajnokság követelményeihez, jól is megy a játék, aminek rendkívül örülök, mert mindegyik meccsen remek képességű futballisták ellen lépek pályára.

– Minek tulajdonítja, hogy egy hét alatt sikerült játékba lendülnie? Sok magyar futballista esetében arról szólnak a hírek, hogy hónapokkal külföldre szerződésük után is nagy a lemaradásuk.
– Annak, hogy a kecskeméti alapozást végigcsinálva kitűnő állapotban érkeztem Angliába. Az erőnlétemmel nem volt gond, csak ahhoz kellett hozzászoknom, hogy mennyivel gyorsabban kell gondolkoznom, döntenem, kevesebb érintésem van. Úgy vélem, a sebességem megvan a bajnokság követelményeihez, bírom a strapát. Minden meccs után megkapjuk a méréseket. A liga megköveteli, hogy több sprintem legyen, mint odahaza, de hozom az elvárt számokat, harminchat kilométer per órás sprintem is volt már. Az edzések után rendre kint maradok a pályán, hogy a többiekkel, stábtagokkal a beadások hatástalanítását gyakoroljam. Mindig igyekszem megragadni a lehetőséget – előfordult, hogy kicsit fájt a lábam, de eszem ágában nem volt szólni, mert nem akarom elveszíteni a helyemet.

– Elégedett az eddigi teljesítményével?
– Ha visszatekintek az elmúlt három hónapra, nagyon-nagyon boldog és büszke vagyok, hiszen rendre végigjátszom a meccseket, nemrég pedig bemutatkoztam a válogatottban. Olyan időszakát élem a karrieremnek, amire régóta vártam, szinte mindent annak rendeltem alá, hogy most itt legyek. Bízom benne, hogy lesz még ennél is feljebb a pályafutásomban, ennek érdekében egy percre sem dőlök hátra.

Nagy kincs, hogy a mentalitással minden rendben   – Hogyan látja Szűcs Kornél fejlődését? – Végre ott tart, ahová szeretett volna eljutni tizenhat-tizenhét évesen, amikor elkezdtük a közös munkát. Régóta gondoltuk, hogy olyan játékos, akiben benne van a nemzetközi karrier és a válogatottság lehetősége. A belső védő posztján kevés játékos teljesít olyan sebességgel Magyarországon, a nemzetközi szintnek megfelelően, mint ő, jók a fizikai adottságai, és mindig is a labdabiztos, pontosan passzoló védők közé tartozott. Három poszton is bevethető, középhátvédként, jobb oldali szélső védőként, illetve védekező középpályásként is boldogul. Átvészelte, hogy egy-egy edző kevesebb fantáziát látott benne, mentálisan rendben volt a nehéz pillanatokban, sosem adta fel. A befektetett munka meghozta az eredményét, és külföldre szerződve teljesítette, amit elvárnak tőle. Más tempóban, környezetben futballozik, mint korábban, mégis szinte egyből beverekedte magát a kezdő tizenegybe, megállja a helyét a Championshipben. Mivel az angol másodosztály sokkal agresszívabb és fizikailag erősebb, mint az NB I, ezen a téren kellett önmagából a legtöbbet előcsalnia, fejlődnie, de ezt is megoldotta. – Milyen visszajelzéseket kapnak a Plymouthtól? – Kizárólag pozitívakat. Azt mondják, egyértelműen azt kapják Kornéltól, amiről korábban beszéltünk, amikor megfigyelték hónapokon keresztül. Elégedettek a válogatott szereplése miatt – amikor megérkezett az egyesülethez az első meghívó, maguktól jelentkeztek nálunk, hogy mennyire örülnek és milyen jó visszajelzés ez a klubnak. Meg vannak elégedve vele, tetszik nekik, hogy ügyesen kommunikál, kiválóan beszél angolul, a sajtó­eseményeken is tudják szerepeltetni. – Milyen perspektívája lehet külföldön és a válogatottnál? – Lépésről lépésre kell haladnia, ahol most van, megfelelő szint neki, illetve klubnak. Jó lenne, ha egy év múlva azt mondhatnánk, ugyanebben a bajnokságban stabil tagja a kezdő tizenegynek. Néhány év folyamatosan játék a Championshipben a javát szolgálná, olyan mérkőzéseken lép ugyanis pályára, amelyek hozzásegíthetik ahhoz, hogy a válogatottban egyre nagyobb szerepet kapjon, alapemberré váljon. Nagy a konkurenciája, de minden megvan benne ahhoz, hogy ezt elérje.

A hála megnyilvánulása: válogatott mez Kecskemétre

– Az ön esetében mit jelent a feljebb?
– Remélem, a Plymouthszal egyre feljebb törünk a tabellán, míg a válogatottban az a célom, hogy minél több játéklehetőséget kapjak, amihez nyilván az kell, hogy a csapatomban jól szerepeljek.

– Ha már válogatott... Október tizennegyedikéről mi ugrik be elsőnek?
– Felejthetetlen élmény, a bemutatkozásom napja! A hideg is kiráz, ha visszagondolok, milyen volt pályára lépni Bosznia-Hercegovinában. Leírhatatlan érzés címeres mezben játszani, úgyhogy szeretném minél többször átélni. Annak külön örülök, hogy a korábbi kecskeméti csapattársaim közül Nikitscher Tamással egyszerre lehettünk a pályán a magyar válogatott tagjaiként.

– Két évvel a bemutatkozása előtt az akkor még NB II-es Diósgyőrben cserejátékos volt – elképesztő, honnan hová jutott. Milyen volt bejárni ezt a buktatókkal nehezített utat?
– Nem könnyű, de mindig is bíztam benne, hogy az akaratom és a mentalitásom átlendít a nehezebb helyzeteken, és eljutok oda, ahol most tartok. A gondolkodásmódom sokat segített, illetve a családom, a párom és az ügynökségem mindig mellettem állt, biztatott, hogy tegyem a dolgom, és eljön az én időm. Voltak nehezen átélhető periódusok a pályafutásomban, de kitartóan dolgoztam, sosem adtam fel, és ez a hozzáállás kifizetődött. Az előző idényben rengeteget fejlődtem Szabó István vezetőedző keze alatt Kecskeméten, a klubban kihozták belőlem, amit lehetett – a családom mellett a KTE-nek küldtem az első válogatott mezemből, szerettem volna ekképpen kifejezni a hálámat az egyesület iránt, amiért hozzásegített az álmom beteljesüléséhez.

Magyarországról az angol Championshipbe szerződni nagy ugrást jelent, a világ legerősebb másodosztályú bajnoksága jelentős teherbírással jár, hiszen évi negyvenhat bajnokit játszanak a csapatok, a CIES mérései szerint a világfutball szintjén ebben a ligában sprintelnek az ötödik legtöbbet a futballisták, fizikailag a második legkeményebb igénybevételt jelenti. A Plymouthban jobb oldali belső védőként futballozó Szűcs Kornél első idényében stabil átlagot hoz. A Cube adatelemző rendszer mérései szerint az eddigi Championship-mérkőzésein párharcainak 62.6 százalékát nyerte meg, szerelési kísérleteinek 60 százaléka volt sikeres. Kilencven percre vetítve 4.86 volt a labdaszerzéseinek a száma (ebből 0.67 az ellenfél térfelén), ahogyan felszabadításainak száma is 0.9. A passzjátéka kifejezetten meggyőző, kísérleteinek 91.2 százaléka volt pontos, a támadást segítő passzainak 87.8 százaléka talált társat, ugyanakkor a hosszú labdáit érheti kritika, mert csak a negyedük volt pontos – ellenben a beadásai kétharmada volt jó, ebben a liga elitjéhez tartozik a középhátvédek között. Védekező fejpárbajainak 54.8 százalékából jött ki győztesen, viszont ha támadásban kellett a labdába fejelnie, 63.6 százalékban nyert. Viszonylag ritkán veszít labdát, kilencven percre vetítve 2.16-szor „szabadították meg” tőle, ebből 1.87-szer a saját térfelén. A Plymouth játékosait tekintve Szűcs Kornél a labdaszerzések számának rangsorában a negyedik helyen áll, a labdabirtoklási részvétel mutatójában pedig a nyolcadik.