Kényelem és figyelem – Végh János jegyzete

Heves érzelemáradat, harcias meccsek, ezer fokon izzó szurkolók, felfoghatatlan luxusban élő játékosok és edzők, illetve erős politikai befolyás a klubok felett – röviden így jellemezhető a török klubfutball világa.

A 2021–2022-es idényben kétszer is volt szerencsém több napot eltölteni az ország egyik legnépszerűbb együttesénél, a Trabzonspornál, miáltal alapos bepillantást nyerhettem a klub életébe, s azóta is fokozott érdeklődéssel követem a török élfutballt. Mélyreható élményem a kimagasló odafigyelés a játékosok igényeire.Jó politikai kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalkozók szinte pumpálják a pénzt a csapatokba, s a kisebb játékerejű együttesek is jelentős összegeket fordítanak a labdarúgók fizetésére és a kiváló edzés-, illetve életkörülmények megteremtésére. Nem véletlen, hogy számos, a helyét a topligák valamelyikében is megálló játékos idővel egy török élcsapat mezét húzza magára: tökéletesen felszerelt edzőközpontokban készülhetnek napról napra, modern stadionokban játszhatnak, a klubok ráadásul olyan lakhatási, illetve utazási körülményeket biztosítanak, amelyek a legerősebb bajnokságokban is keveseknek adatnak meg. A csillagászati fizetések mellett sem érdemes elmenni, s figyelemre méltó, hogy nemzetiségétől függetlenül megszállott módon rajonganak a fanatikusok azért a játékosért, aki tisztességesen odateszi magát minden tréningen és mérkőzésen, s az élete is mentes a botrányoktól. Nem kevés ilyen van.

Törökországban nehéz olyasvalakit találni, akivel ne lehetne a fociról beszélgetni, az emberek jelentős része szurkol egy csapatnak, a klubok szimbólumaival mindenfelé találkozni. A médiában ezerféle sportoldal ontja magából – tegyük hozzá: gyakran kétes hitelességgel – a futballal kapcsolatos híreket, pletykákat, állandó beszéd- vagy éppen vitatémát nyújtva az utcákon, a piacokon, a kávézókban, netán éppen az utcákon rendre őrülten cikázó buszokon, taxikban. Mindebből kiveszik a részüket a klubok nagy létszámú médiarészlegei, akik szintjén sorra gyártják a kisfilmeket, képgalériákat, cikkeket.

Ebbe a világba érkezett meg nemrég Sallai Roland, akinek már az első isztambuli perceit is kamerák kereszttüzében, nemhogy a németeknél, hanem a válogatott körül megszokottnál is magasabb szintű sajtó- és szurkolói érdeklődés jelenlétében kellett töltenie. Ha hozzászokik ehhez a fokozott figyelemhez, és a pályán is hozza az elvártakat, minden adva lesz ahhoz, hogy rövidesen szurkolói zászlókon láthassuk, dalba foglalják a nevét, illetve a fanatikusok szinte vérre menő vitákban védjék meg, ha valaki kritizálná a játékát.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!