– Leülepedtek önben a németországi Európa-bajnokság eseményei?
– Továbbra is csalódottságot érzek, még mindig frusztrál a torna alakulása. De már kezdek túl lenni rajta, mert csak az új csapatomra, a Rapid Wienre összpontosítok – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a 24 éves, 20-szoros válogatott Bolla Bendegúz, aki mindhárom csoportmérkőzésen játszott, Németország és Skócia ellen a kezdő tizenegyben kapott helyet. – Mindenkit lelombozott a csoportkörös kiesés, hiszen a továbbjutás volt a célunk. Csaknem négy héttel a történtek után nem szeretnék túlzottan belemenni a részletekbe, ám tisztában vagyunk azzal, miben hibáztunk. A jövőre nézve fontos, hogy tanuljunk az Európa-bajnokság tapasztalataiból.
– Egyet áruljon el: mi a legfontosabb, amire rávilágított a csoportkörös szereplés?
– Ha úgy állunk hozzá a meccshez, hogy nem nyerhetünk, inkább ki se menjünk a pályára – magabiztosságot kell adnia annak, hogy az elmúlt években a Nemzetek Ligájában és az Európa-bajnoki selejtezősorozatban jobbnál jobb eredményeket értünk el, ugyanakkor továbbra is reálisan kell látnunk és értékelnünk a helyzetünket. A papírforma alapján Svájc erősebb nálunk, ezzel együtt úgy vágtunk neki első Eb-mérkőzésünknek, hogy be kell söpörnünk a három pontot. Ez egyrészt jó hozzáállást tükröz, ám nem azzal a felfogással akartunk érvényesülni, amivel az elmúlt években a nagyok ellen sikerült – gondolok az Anglia vagy a Németország elleni találkozóra –, hanem uralni akartuk a játékot. Nem volt meg bennünk az, ami a korábbi összecsapásokon, a svájciak pedig ezt kihasználták. Összességében nem vallottunk szégyent az Eb-n, hiányérzetünk amiatt lehet, hogy az első meccs első félidejében akkora előnyt adtunk az ellenfélnek, amiből nem tudtunk visszakapaszkodni.
– Önnek viszont az egyéni teljesítménye alapján jól sikerült a torna: a mutatók szerint 71.4 százalékban nyerte meg a párharcait, ugyanez a szám a sikeres szerelési kísérleteinél, beadásainak fele pontos volt, tizenegy labdaszerzés mellett három labdavesztés szerepel a neve mellett.
– Nagy célom volt, hogy bekerüljek az Európa-bajnoki keretbe és lehetőséget kapjak. A felkészülési időszakban megalapoztam, hogy ha szükség van rám, megfeleljek az elvárásoknak, szerintem mindhárom csoportmérkőzésen éltem a lehetőséggel. Három évvel ezelőtt a cserék közé nevezve néztem végig az Eb-t, ám ezúttal csaknem két és fél félidőt töltöttem a pályán. Óriásit dobott rajtam a torna, tele vagyok önbizalommal. Úgy érzem, meríthetek annyit az élményből, hogy a következő években a Svájcban hiányzó néhány százalékot kihozva magamból kiteljesedjek és idővel még magasabb szintre lépjek. Ugyanakkor nem akarok ennyire előreszaladni, egyelőre csak a Rapidra fókuszálok, és arra, hogy minél jobb játékkal segítsem a csapatot.
– Manapság úgy tartják, a nagy tornák már közel sem számítanak annyit az átigazolások szempontjából, mert mindenki mindenkiről mindent tud az adat-, illetve videóelemzések révén. Mégis, motoszkál önben a gondolat, mi történik, ha nem ír alá az Eb előtt egy héttel a Rapid Wienhez?
– A mentális felkészülésem és a lelki egyensúlyom szempontjából rendkívül fontos volt, hogy még a rajt előtt tisztázódjon a helyzetem. Nem akartam azon rugózni, melyik klubban folytatom a pályafutásom, a lehetőségét sem akartam meghagyni, hogy az agyalás ilyen fontos helyzetben akár csak egy pillanatra is elterelje a figyelmemet. Utólag átfutott az agyamon a gondolat, mi lett volna, ha kivárunk, de szerintem minden úgy történt, ahogyan lennie kellett, boldog vagyok, hogy összejött a szerződés a Rapiddal.
– Hogy érzi magát a harminckétszeres bajnoknál?
– Eddig minden szuper. Fárasztó első héten vagyok túl, tesztekkel, orvosi vizsgálatokkal kezdődött a hétfő, kedden pedig csatlakoztam a társakhoz, bekapcsolódtam az edzésmunkába. Szombaton a Milan elleni felkészülési mérkőzésen bemutatkoztam, nagyszerűen sikerült a csapatnak és nekem is az egy egyes döntetlennel végződő meccs, egy félidőt kaptam kezdőként. Már megbizonyosodhattam arról, hogy elképesztőek a szurkolóink, a nyár kellős közepén telt ház fogadott minket a saját otthonunkban, pazar hangulatot varázsoltak. Eddig remek benyomásokat szereztem, úgy érzem, minden adva van ahhoz, hogy még jobb labdarúgóvá váljak.
– Mi volt vonzó a bécsi zöld-fehérekben?
– A klub elöljárói mindvégig éreztették velem, hogy engem akarnak, már korábban is szívesen szerződtettek volna. Szerepet játszott a döntésemben, hogy a Rapiddal nemzetközi mérkőzéseken játszhatok – csütörtökön a Wisla Kraków ellen kezdjük el a szereplésünket az Európa-liga második selejtezőkörében, remélem, meg sem állunk a főtábláig. Az előző klubomnál, a Servette-nél több szerepkörben kellett helytállnom, hol hátravontak, hol előretoltak, itt viszont kifejezetten jobb oldali védőként számolnak velem, aminek örülök, mert hosszú távon ezen a poszton tudom elképzelni magam. A játékstílusunk alapja a támadó felfogás, magasan presszingelünk, és mivel a négy–négy–kettes felállásunk az előrejátékban három–öt–kettőre módosul, a pálya szélét nekem kell majd bejátszanom. Testhezálló feladat, úgyhogy nincs más hátra, mint hogy kiharcoljam a helyem a kezdő tizenegyben!
– Új csapata milyen játékerőt képvisel a Servette-hez képest, illetve az osztrák bajnokságot hova helyezi a svájcihoz viszonyítva?
– A két liga színvonala nagyjából egy szinten van, a csapatunk azonban sokkal fiatalabb, mint a genfi. Itt az a szemlélet uralkodik, hogy azokat a tehetségeket szerepeltetik, akikben nagy lehetőség rejlik, erre épül a klubmodell – többek között ezért is tartom jó választásnak a Rapidot. Élcsapatban folytatom a pályafutásomat, az előző évad negyedik helyezése után szeretnénk a dobogón végezni, és az erősítéseket látva minden esélyünk megvan az éremszerzésre.
– Három év után milyen érzés nem kölcsönjátékosként egy csapat tagjának lenni?
– Nyilván teljesen más, és az is sokat hozzáad, hogy ragaszkodtak a szerződtetésemhez. Kölcsönjátékosként érzelmileg kissé mást jelent a kötődés, ezért is örülök, hogy immár az anyaklubomért tehetek meg minden tőlem telhetőt.
– És az miként érinti, hogy már nem tartozik a Premier League-ben szereplő Wolverhampton Wanderers kötelékébe?
– Onnan közelítem meg, hogy nagy szó volt kétezerhuszonegy nyarán odaszerződnöm, örülök annak, hogy amikor a csapattal edzhettem, tapasztalhattam a miliőt. Mindent megtettem, hogy bekerüljek a keretbe, ami nem könnyű feladat. Nem tettem le róla, hogy egyszer ilyen szinten futballozzak, mostantól a Rapid Wienben küzdök érte. Semmi sincs veszve, huszonnégy évesen van még lehetőségem valóra váltani az álmaimat.
– Ezekhez egy jó idénnyel kerülhet közelebb. Mit vár 2024−2025-től?
– Szeretnék meghatározó tagja lenni a Rapidnak, és minél több mérkőzésen jó teljesítménnyel kirukkolni. Az előző évadban a Servette-tel elhódítottuk a Svájci Kupát, ami, meg kell hagyni, nagyszerű érzés volt, úgyhogy jó lenne ismét trófeát nyerni, valamint a nemzetközi kupaporondon legalább a csoportkörig eljutni. A válogatottban olyan játékot akarok nyújtani, amit az utóbbi időben, szeretnék hozzátenni a Nemzetek Ligájában és a vb-selejtezőben a csapat eredményességéhez. Kemény idény vár rám, sűrű a menetrend, de készen állok!
Jól erősítettek a bécsi zöld-fehérek |
A százhuszonöt éve alapított Rapid Wien az előző idényt az osztrák Bundesliga negyedik helyén zárta, ám ennél is magasabbra vágyik. A 32-szeres bajnokcsapat igyekezett jó képességű labdarúgókat magához édesgetni, Bolla Bendegúz mellett megszerezte kölcsönbe Dion Beljót, az Augsburg horvát válogatott csatárát, visszacsábította a klub akadémiáján nevelkedett, 29-szeres osztrák válogatott Louis Schaubot, kivásárolta salzburgi szerződéséből a támadó középpályásként bevethető Mamadou Sangarét, illetve sérülése ellenére megszerezte a tehetséges középhátvédnek tartott, 18 éves Jakob Schöller játékjogát. A rendkívül fiatal, 23.2 év átlagéletkorú együttes csütörtökön kezdi el nemzetközi kupaszereplését a Wisla Kraków elleni Európa-liga selejtezővel, július 28-án az SC Neusiedl am See 1919 ellen lép pályára az Osztrák Kupában, augusztus 4-én pedig a Kern Martint is alkalmazó, címvédő Sturm Graz elleni rangadóval indítja a bajnokságot. |