A LEGENDÁS CSATÁRT nem felejtik el: Kiprich-napokat tartottak Rotterdamban. Kiprich József a mai napig a Feyenoord sztárjának számít, miután játékosként 1989 augusztusa és 1995 júliusa között erősítette a holland csapatot, és ez idő alatt 128 bajnoki mérkőzésen 53 gólt szerzett, összesen hat trófeát hódított el az együttes futballistájaként, egyszer-egyszer bajnoki címet és holland Szuperkupát, míg négyszer Holland Kupát nyert. A mai napig hatalmas rajongás övezi a tatabányai futballista legendát, akit több évtized elteltével sem felejtettek el Rotterdamban – olyannyira nem, hogy vasárnap díszvendégként volt jelen a De Kuipban, amikor a Feyenoord a Twentét fogadta
„Szombaton érkeztünk meg a családommal Hollandiába, pihentünk, majd vasárnap vettünk részt a programokon – mondta a mérkőzést követően a Nemzeti Sportnak a 70-szeres magyar válogatott támadó, Kiprich József. – A klubvezetőkkel és a régi társakkal volt egy közös ebéd is, jókat beszélgettünk és nosztalgiáztunk, felelevenítettünk régi sztorikat és emlékezetes meccseket. Ami a Feyenoord–Twente mérkőzés előtti ünnepséget illeti – erre nem találok szavakat… Elképesztő volt a hangulat, majd’ ötvenezer szurkoló kiabálta a nevemet, megelevenedtek a régi szép idők. Igaz, ezek az emlékek a mindennapokban is megvannak, mert nem lehet elfelejteni a csodálatos hat évet, amelyet a Feyenoordnál töltöttem. Rengeteg molinót feszítettek ki a drukkerek, sok-sok üzenetet kaptam, fantasztikusak a szurkolók. Ez úton is köszönöm nekik.”
Az egyik drapériára a „Tatabányai varázsló, dél hőse!” felirat került, s Kiprich József a klubtól különböző ajándékokat kapott, többek között egy „Mindörökre legenda” feliratú képet, amelyen az egyik gólöröme után látható. A Feyenoord–Twente bajnokin ilyen öröm nem volt, a meccs gól nélküli eredménnyel ért véget, ám a játék képe alapján a hazai együttes állt közelebb a három pont megszerzéséhez. A rotterdami csapat végig mezőnyfölényben játszott, több gólhelyzetet is kidolgozott, sőt, a 47. percben Santiago Giménez révén még 11-est is hibázott – így maradt a 0–0.
„Bevallhatom, nem ez volt az év meccse – mondta a 60 esztendős korábbi kiváló futballista. – A játék összképe alapján közelebb volt a győzelemhez a Feyenoord, ráadásul tizenegyest is hibázott a csapat, de a Twentének is volt lehetősége. A mi időnkben az ilyen meccseket rendre megnyertük egy nullára, valahogy berántottuk a győzelemért járó pontokat!”
Kiprich József családjával együtt töltötte az elmúlt napokat Hollandiában, fia, Dániel, és az ő felesége, Ingrid pedig folyamatosan segített neki mindenben.
„Már hetekkel az esemény előtt bombáztak minket sajtófelkérésekkel – mondta lapunknak Kiprich József 34 éves fia, Dániel. – Mivel édesapám hollandja valamelyest megkopott, segítettem neki a fordításban. Amikor Magyarországra jön valaki Hollandiából, akkor is fordítok, az elmúlt napokban is segítettem. Rengeteg újságnak, tévének és rádiónak nyilatkozott édesapám, nem unatkoztunk. Egész nap gombóc volt a torkomban, nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy ne sírjam el magam. A meccs előtt volt olyan pillanat, amikor nem hallottam, nem láttam semmit, és akkor szó szerint megszédültem, kis híján elájultam, majd ránéztem apura, aki azt mondta, hogy »Danca, még én is majdnem megkönnyeztem«. Tudni kell, hogy édesapám nem érzelgős típus, de ez az ünneplés és szeretet most őt is megérintette. Kitettek magukért a hollandok, látszik, hogy szeretik aput, és legendaként tisztelik. Ezek után Tatabányán elgondolkodhatnak…”