Közel a visszatérés? Holman Dávid azt mondja, nem szabad kapkodni. Az ötszörös magyar válogatott játékos súlyosan megsérült, elszakadt a bal térdében az elülső keresztszalag, július 8-án operálták, azaz lassan négy hónapja. Arra voltunk kíváncsiak, a pozsonyi Slovan légiósának hol tart a rehabilitációja, és hogyan viseli a helyzetet?
„Az utóbbival nincs gond – mondta lapunknak a 28 esztendős középpályás. – Az a srác vagyok, aki tudja, hol a helye, és képes egyedül megbirkózni a nehézségekkel. Inkább nem is akartam interjút adni a sérülésemről, hogy elkerüljem a mártír szerepét, nem szeretném, ha bárki sajnálna, hiszen én sem sajnáltam magam egy percig sem. Amikor megsérültem, abban a pillanatban sem a fájdalom volt a legrosszabb, hanem a tudat, mi vár rám. Hónapokig tartó, nehéz munka a visszatérésig, de azzal mindvégig tisztában voltam: futballistaként kivételesen szerencsés életem van. Az emberek többségének az enyémnél sokkal súlyosabb problémái vannak, amelyek sajnos sokszor nem múlnak el fél év alatt – miért panaszkodjak tehát?”
A Ferencváros, a lengyel Lech Poznan és a DVSC korábbi játékosa elmondta, szerencséje volt, hogy pozsonyi csapattársa, Vladimír Weiss révén egy bécsi klinika specialistája különleges eljárással műtötte meg. November 6-án esedékes a négy hónapos kontroll, akkor már meg lehet jósolni, mikor térhet vissza a futballpályára.
„Ami lényeges, és a rehabilitáció kulcsa, hogy ne minél hamarabb, hanem a lehető legjobb állapotban térjek vissza – mondta Holman Dávid. – Nem böngészem a naptárt, a sorsolást, hogy melyik fontos meccsen szeretnék ott lenni, mert az nem segít, csak felesleges stresszt okozna. Egy évvel ezelőtt a vírushelyzetben nagyon elbántak velünk a BL-ben, ezért készültem az idei sorozatra, és az első, szerdán esedékes selejtező előtti szombaton sérültem meg. Ez pech... Jövő nyáron, remélem, újra megpróbálhatom. Már csak kívülről figyelhettem, hogy a Young Boys, ahogy később a Ferencvárost, úgy minket is elbúcsúztat a Bajnokok Ligájából. A csapat most a Európa-konferencialiga csoportkörében szerepel, és ha otthon legyőzzük a görög PAOK-ot, továbbjuthatunk.”
A futballista elmondta, természetesen minden orvosi előírást betart, és nem sietteti a visszatérést. Naponta kétszer megy a Slovan edzőközpontjába, ahol szakemberek felügyelete mellett dolgozik.
„Reggel nyolctól délig vagyok kint, aztán itthon ebéd, kis pihenő, és délután háromkor már ismét ott vagyok – sorolta egy átlagos hétköznapját a futballista. – Délelőtt a konditeremben kezdünk, erősítjük a felsőtestet, a lábizmokat, súlyokat tesznek a lábamra, és úgy végzem a feladatokat. Ezután mágneses kezelés, jegelés, a térd körüli izmokat felfrissítő masszázs következik. Délután inkább a pályán vagyunk kint, és egyenes irányban futok, szerdán negyvenszer száz métert időre. Egy fizioterapeuta és egy erőnléti edző csak velem foglalkozik, bevallom, nagyon sokat jelent nekem ez a fajta figyelem: minden futólépésemet nézik, hogy azonnal közbeavatkozzanak, ha valami nem stimmel. Hamarosan következhetnek az irányváltások, kitámasztások. Nagyon stabilnak, erősnek érzem a térdem, szóval pozitívan, optimistán tekintek a következő napok, hetek elé. És legközelebb akkor nyilatkoznék, ha már újra futballozhatok.”
A visszatérés egyre közelebb.