Példás export – Malonyai Péter jegyzete

Úgy lett, ahogy tudtuk: Schön Szabolcsot már csak néhány hétig láthatjuk itthon futballozni. Vár rá Amerika, az FC Dallas csapatában folytatja a következő idényben. Nem bagóért adott túl rajta az MTK, a hírek szerint az elmúlt évtizedben NB I-es klub ennyi pénzt nem kapott magyar futballistáért.

Mondhatni tehát, hogy minden a séma szerint alakult, létezik egy tehetségesnél már kicsit több, mindössze húszesztendős futballista, akire felfigyeltek, megalkudtak a klubjával, és már viszik is.

Ezzel együtt van némi csavar Schön pályafutásában, hiszen annak idején (ami életkorát tekintve szinte ma volt) az Ajaxnál is kitűnt, 2017-ben a klub legnagyobb tehetségeinek listáján a 12. volt – 16 esztendősen az U20-as rangsorban. Mindenki azt gondolta, hogy Hollandiában várja ki az idejét, de 2019-ben hazajött, hogy az MTK-ban futballozzon. Huszonhat mérkőzésen lépett pályára a csapatban, s a nem egészen két esztendő elég volt neki ahhoz, hogy újra mehessen.

Mielőtt bárki is rásütné, hogy vándormadár, vegye figyelembe, hogy így tervezte, noha remekelt itthon, remélte, hogy újra megnyílnak előtte a (futball)határok. Talán tudta is, hiszen akiben ott a tehetség, abban azért kell legyen nem csekély önbizalom is. A lényeg, hogy menedzserével, Fülöp Ferenccel úgy tervezték, ahogy történt, mi pedig rögzíthetjük a példás karrierépítés remek magyar példáját.

Jól nevelt ifjúként most persze mondja, hogy még itt van, az MTK-ért küzd, a jó bajnoki szereplés mellett a kupadöntőt is áhítja, mi több, szeretné, ha a csapatban ő lenne a házi gólkirály. Miért ne sikerülhetne neki, már csak azért is, mert az MTK-ban ő az a futballista, akire muszáj figyelni, gyors, jól cselez lendületből, remekül lő, ráadásul ballábas, ami nagy kincs szerte a világon. Neki elhiszem, hogy egyelőre itthon járnak a gondolatai, tudja, mikor minek van itt az ideje.

Elhiszem, ismétlem, mert nincs szerencsém ismerni, azzal lett hitele nálam, amit láttam tőle. Nem kis dolog ez, hát még az, hogy nekem kifejezetten hiányozni fog a játéka. Kevés futballistával voltam így a magyar export beindulása óta eltelt évtizedekben.

Ez persze szubjektív, már-már elfogultság, ami lehet, hogy nem illendő az önmagát a lehető legkomolyabban vevő magyar futballban, ám a részrehajlást is ki kell vívni valamivel.

Ott van mindjárt a produkció – tán az egyetlen, ami cáfolhatatlan.

Amerikában különösen.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!