Kádár Tamás: Fél évig gyakorlatilag szállodába zárva éltem

– Hosszú hónapokig senkinek sem nyilatkozott. Mi volt ennek az oka?
– Így éreztem jónak – mondta Kádár Tamás, aki az elmúlt időszakot Kínában, a Santung Luneng együttesénél töltötte. – Időnként jobb elvonulni a nyilvánosság elől. Főleg akkor nem láttam értelmét a felesleges nyilatkozgatásnak, amikor hónapokig egyedül voltam kénytelen idehaza edzeni. Merthogy a vírus miatt már kijutni sem volt könnyű Kínába.

– Igaz, hogy a vízuma is lejárt?
– Márciusban kaptam meg három hónapra, csakhogy a járványhelyzet miatt képtelenség volt útra kelni. A klubomnál is azt mondták, hogy várjuk meg a helyzet jobbra fordulását, és mire útra kelhettem, új vízumot kellett igényelnem.

SZTÁROKKAL IS BARÁTKOZOTT

– Jól érezte magát Kínában?
– Ami a futballt illeti, igen. Csakhogy megkeserítette a hétköznapokat, hogy fél évig gyakorlatilag szállodába zárva éltem. A bajnokságot csak úgy tudták megrendezni, ha a csapatokat hermetikusan elzárják a külvilágtól. Az alapszakasz két és fél hónapig tartott, két városban nyolc-nyolc együttest szállásoltak el, csak a mérkőzésekre és az edzésekre mehettünk ki. Ennyiből álltak a napjaink.

– Szörnyű lehetett. Mivel töltötte a szabadidejét?
– Mentálisan kellett frissen tartanunk magunkat. Nem volt könnyű kibírni a folyamatos bezártságot, ehhez az érzéshez nem lehet hozzászokni. A szabadnapunkat is a hotelban kellett töltenünk, a kertben sétálhattunk. Az óriási épület környezetében voltak edzőpályák, mindegyik csapatnak megadták, hol edzhet, a mérkőzés helyszíne meg öt-tíz percre volt a szállodától. A fegyelem nem lazulhatott, a maszkot állandóan viselni kellett, ételt sem lehetett bevitetni a hotelba. Ne szépítsük, elszigeteltek minket a külvilágtól. Megkönnyítette a helyzetet, hogy a rájátszás rajtja előtt másfél hét szabadságot kaptunk.

– Ha jól sejtem, akkor szétszóródtak a szélrózsa minden irányába.
– Igen, de csak Kínán belül lehetett utazni. A helyi csapattársaim alig beszéltek angolul, velük nehézkesebb volt a kommunikáció, leginkább Marouane Fellainivel és Graziano Pellével töltöttem az időmet. Nagyon jól beszélnek angolul, velük az első perctől kezdve megtaláltam a közös hangot.

– Barátságosak voltak, lazák?
– Pozitívan csalódtam bennük, azt gondoltam, miután ők sztárjátékosok, lekezelők lesznek, de szó sem volt erről. Együtt jártunk étterembe vagy kávézni. A rövid szabadság után aztán egy hétig együtt gyakoroltunk a saját edzőközpontunkban, teszteltek bennünket, majd utaztunk vissza a szállodába. A beilleszkedésem jól sikerült, pedig nem indult könnyen a kínai időszakom.

– A piros lapra gondol, amelyet az első mérkőzésén kapott?
– Arra is. Megérkezésem után kéthetes karanténnal kezdtem, a hotelszobám küszöbét sem léphettem át. Ennek letelte után indultam a csapat után, a keret már az alapszakasz helyszínén volt, néhány napot együtt edzettem a társakkal, és kezdődött a bajnokság. Az első találkozón a kispadon ültem, a másodikon egyből piros lapot kaptam. Aztán a következő edzésen felszakadt a szemöldököm, nem sokkal később eltörték az orromat, maszkban kellett futballoznom. Nem indult jól. Nem volt könnyű felvenni a ritmust, hetekig, hónapokig nem játszottam tétmérkőzést. Ráadásul meg kellett szoknom a ligát, a csapattársaimat. De szerencsére hamar utolértem magam, ezt követően tíz mérkőzést sorozatban végigjátszottam. Az alapszakaszban mi kaptuk a legkevesebb gólt, a bajnokságban ötödikként végeztünk, a kupát pedig megnyertük.

HA KELL, HÚSZMILLIÓ EMBERT IS ELZÁRNAK

– Milyen az ottani liga? Keményebb, mint az európai?
– Inkább azt mondanám, hogy lassúbb, a taktika kevésbé hangsúlyos. Nyilvánvalóan a külföldi futballisták adják a liga varázsát, de vannak ügyes kínai játékosok is. Sok a test test elleni harc, meg kellett szoknom, hogy hamar eldobják magukat. A bírókról nem sok jót tudok mondani. Hiába van videós segítség, sokszor így is rossz döntést hoznak.

– A kultúrát sikerült megszoknia?
– Pekingben és Sanghajban jártam egyszer-kétszer, de nézelődni nem volt időm. Ilyenkor elmentem a csapattársaimmal, a fővárosban sok a külföldi, sokan beszélnek angolul. Amit nem tudtam megszokni, az az étel. Inkább kíméltem a gyomromat, igaz, a szállodában főztek nekünk európai ételeket is.

– A koronavírus tényleg lassan eltűnik Kínában?
– A kínai emberek nagyon óvatosak, mindenki betartja a szabályokat. Az elmúlt fél évben csak néhány esetet regisztráltak. Amikor hazafelé utaztam, Sanghajban egy reptéri dolgozónál mutatták ki a vírust, de ha Kínában ilyen történik, egy nap alatt akár húszmillió embert is elzárnak és tesztelnek. Nem kötelező, mégis mindenki hordja a maszkot. Ez hozzátartozik a kultúrájukhoz. Nekünk, európaiaknak ehhez még hozzá kell szoknunk.

SZÁMÍTOTT RÁ, HOGY NEM LESZ VÁLOGATOTT

– Mit szólt a Ferencváros Dinamo Kijev elleni BL-mérkőzéseihez?
– Sajnos csak az eredményeket láttam. Hét óra az eltérés, kínai idő szerint hajnalban voltak a meccsek. Amikor felkeltem, akkor néztem meg az eredményt. A sorsolás előtt olyan érzésem volt, hogy a két klub egy csoportba kerül, bejött. Mindkét csapatban vannak ismerőseim, szoros meccsek voltak.

– És a válogatott? Kimaradt a nagy sikerekből...
– Megemelem a kalapom a fiúk előtt! Nagyon szurkoltam nekik. Összeállt a csapat, egységes lett, ám miután Marco Rossival több mint egy éve nem beszéltem, ehhez a témához nehéz többet hozzáfűznöm.

– Csalódott?
– Nem. Mielőtt aláírtam a szerződésemet Kínába, tisztában voltam vele, hogy nem lesz egyszerű hazautazgatni Ázsiából. Ráadásul a válogatottban az utolsó mérkőzéseimen nem hoztam azt a szintet, amelyet magamtól is elvárok. Azt is megértettem volna, ha Kijevben folytatva kimaradok a keretből, hát még így!

– Utólag belegondolva jó döntés volt Kínába szerződnie?
– Mindenféleképpen. A Dinamo Kijevnél elfogyott a levegő körülöttem, de a szerződésem értelmében nem mondhatom el, mi történt, miért mentem el Ukrajnából. Új csapatomnál jól érzem magam, minden rendben körülöttem.

– Mikor kell visszamennie?
– Még nem tudom. A külföldi futballistáknak öt-tíz nappal a kezdés előtt szólnak. Alighanem január közepén vagy végén kezdjük el a felkészülést. Újabb izgalmas időszak elé nézek.