Légiósok: Nem engedhetek a színvonalból – Vadócz Krisztián

„Normális esetben ötvenezer néző előtt játszottunk volna, többségében Penarol-szurkolók ültek volna a lelátón, és természetesen hiányzott, hogy ezúttal nem űzhettek minket előre – idézi a lap Vadócz Krisztiánt. – Ugyanakkor a stadionba tartva sokakat láttunk az utcákon a csapatunk mezében, bátorítottak minket, így bizonyos értelemben éreztük a jelenlétüket a stadionban is.”

A magyar légiós hozzátette: legyen szó a koronavírus-járvány miatt zárt kapus meccsről, legyen szó clásicóról, az ő célja mindig ugyanaz – a lehető legjobban játszani és megszerezni a három pontot.

„Az üres lelátók előtti játéknak annyi előnye azért van, hogy jobban halljuk az érkező utasításokat, az egymásnak adott tanácsokat – folytatta Vadócz. – Noha a klasszikus értelemben nem volt ez clásico, hiszen a hagyományosan teli stadion ezúttal üres volt, minden erőmmel azon voltam, hogy jól játsszak, segítsem a csapattársaimat, pozitív legyen a kisugárzásom és az egyik legjobb legyek, hiszen ha nem felelek meg, bármikor hazazsuppolhatnak Magyarországra.”

Adódott a kérdés: légiósként érez-e különleges felelősséget a csapat teljesítményéért?

„Bármilyen is a nemzetiségem, csak annyit nyújthatok, amennyit a képességem lehetővé tesznek, de persze tökéletesen megértem azokat, akik felteszik a kérdést: »Az uruguayi foci erősebb a magyarnál, erre idehozzák ezt a nem is tudom milyen öreg fickót, hát mit keres ő itt? Nem issza a matéteát, nem is beszél túl jól spanyolul. A Penarolnak van egy tehetségek nevelésére szakosodott, jól felszerelt akadémiája, és akkor idejön nekünk ez az öregember Magyarországról. Be kell bizonyítania, hogy valamit nagyon tud.« Szóval életkortól függetlenül hoznom kell a legjobbamat, nem engedhetek a színvonalból.”

Visszatérve a vasárnapi rangadóra, Vadócz kérdésre válaszolva elmondta, hogy sem a hideg, sem a köd nem zavarta különösebben – tapasztalt már keményebb időjárási viszonyokat, például hollandiai légiósként –, és természetesen a 62. percben beálló emberhátrány sem zökkenthette ki.

„A megszerzett egy pont csak akkor mondható értékesnek, ha a következő meccsünket megnyerjük, meg az azt követőt is… Egyelőre úgy érezzük, hogy elvesztettünk két pontot, nem pedig szereztünk egyet. Ízelítőt akartunk adni a játékerőnkből, és mivel döntetlen lett a vége, tudomásul kellett vennünk, hogy a teljesítményünk ezúttal nem volt elég, ettől egy kicsit keserű a szánk íze. Persze akár ki is kaphattunk volna, de a játékunk alapján annál azért többet érdemeltünk.”

Természetesen a csapattársból lett vezetőedző, Diego Forlán is szóba került az interjú során.

„Még ma is játékosként tekintek rá, szerintem képes lenne továbbra is lődözni a gólokat, de hiába próbáltam rábeszélni a folytatásra, nem kér belőle. Aki ilyen sok rutint gyűjtött játékosként, annak bőven van mit továbbadnia. Minden játékszituációhoz, fejleményhez vannak saját tapasztalatai. A Penarolnál nagy tervekkel vágott bele a csapatépítésbe, és ebből mi, játékosok csak profitálhatunk.”

Ami pedig az európai és az uruguayi futball közötti különbséget illeti: „Itt sokkal egyszerűbb a képlet: mindannyian megyünk előre. Ha nálunk van a labda, azonnal a gólveszély kialakítása a cél, és a gyors, erős labdarúgók sokszor egymaguk akarják megoldani a feladatot. Európában taktikusabban a csapatok, türelmesebben adogatva keresik a rést az ellenfél védelmén, sokkal inkább a csapatmunkán van a hangsúly, mint az egyéni megoldásokon. Az is igaz persze, hogy errefelé mintha nagyobb számban teremnének a tehetségek.”

Vadócz elmondta: hosszú karrierje során volt alkalma hozzászokni az egyedülléthez, ha kell, magának főz, ami pedig az uruguayiakat illeti, barátságos és vidám embereknek ismerte meg őket. Ama felvetés ellen viszont tiltakozott, hogy Puskás Ferenc és Rubik Ernő után ő lenne a harmadik legismertebb magyar.

„Ó, dehogy, sok-sok honfitársam ismertebb a világban, mint én. Viszont érzem annak a felelősségét, hogy sok uruguayi szemében én képviselem Magyarországot, és gondosan ügyelek is arra, hogy megfeleljek ennek a szerepnek.”