Alighanem Horváth Ferenc karrierjének csúcsidőszaka volt 1999–2000. A Videotonban és a Ferencvárosban is megbízhatóan gólerős center 1998-ban állt légiósnak, s lett a belga KRC Genk futballistája. Bajnokságot (1998–1999) és Belga Kupát (1999–2000) nyert a Genkkel, előbbivel sporttörténelmi tett részese volt, hiszen ez volt a kék-fehér genki csapat első aranyérme.
A Genk 1999. december 5-én igen szórakoztató mérkőzést játszott a KRC Harelbeke ellen: a vendégek David Paas góljával az első félidő végéig vezettek, hogy aztán Thórdur Gudjónsson és Marc Hendrikx fordítson. Ekkor jött egy jobb oldali beadás, Horváth Ferenc átvette a labdát, majd kapura fordulás helyett akrobatikus mozdulattal ollózott, alaposan meglepve ezzel Kémoko Camarát. A gyönyörű megmozdulás az év gólja címet érdemelte ki, a végeredmény pedig 4–3 lett.
A Genk kapujában ekkoriban magyar kapus, Brockhauser István állt, a csatársorban pedig találhatunk egy ismerős nevet – Mike Origi a kenyai válogatott ikonja és az angol bajnok, BL-győztes belga válogatott Divock Origi édesapja.
Amikor a Nemzeti Sport 2000 elején nagyinterjút készített a csatárral, akkor Horváth Ferenc ezt az ollózást nevezte meg pályafutása legemlékezetesebb góljaként. Még ugyanebben az évben szerzett egy hasonlóan látványos találatot – a válogatottban, Szaúd-Arábia ellen. Az sem lett volna rossz jelölt egy szépségversenyben...