Légiósok: „Mezőkövesden megértették, hogy ez egy nagy lehetőség”

– Ciprus, nyár és bemutatkozás tétmeccsen az Apollon mezében: jól érzi magát?
– Igen, abszolút, nagyszerű napok állnak mögöttem – mondta a 21 esztendős Szalai Attila, aki új csapata első idei tétmérkőzésén, a litván Spyris Kaunas ellen idegenben elért 2–0-s siker során negyvenöt perc játéklehetőséget kapott. – Magam sem gondoltam, hogy a csapat első Európa-liga-selejtezőjén máris pályára léphetek, hiszen lényegében még csak most érkeztem. Ha a második félidőre állhattam is be, nagyon örültem, hogy lehetőséget kaptam a bizonyításra. Ez volt pályafutásom első nemzetközi kupamérkőzése, úgyhogy igencsak bennem maradt az élmény. A csapatnak és nekem is jól ment a játék, ez a legfontosabb.

– Hogy halad a beilleszkedése?
– Nagyon jól, úgy érzem, hamar befogadtak a csapattársaim. Az ausztriai edzőtáborban csatlakoztam a kerethez, ott még főleg a munkán volt a hangsúly. Igyekeztem bizonyítani minden erőmmel, hogy helyem van közöttük, a hazafelé tartó repülőúton aztán sikerült közelebb kerülni a srácokhoz, elbeszélgetni velük.

– Huszonegy évesen külföldre szerződni sokaknak nagy próbatétel. Sokat segít, hogy ifistaként Ausztriában edződött?
– Úgy hiszem, igen, nincs gondom azzal, hogy külföldön kell élnem. A ciprusi lehetőség előrelépés a pályafutásomban, határozottan úgy érzem, hogy jó döntést hoztam. Nagyszerűek a körülmények az Apollonnál, abszolút profin működik a klub, minden adva van a jó szerepléshez, nekünk csak a futballal kell foglalkoznunk. A vezetőség nagy célokat tűzött ki elénk, igyekszünk megfelelni.

– Melyek ezek a nagy célok?
– A csapat a bajnokságban évek óta az aranyéremért küzd, rendre dobogós helyen végez. Az országos kupát két éve megnyerte, tavaly döntőt játszhatott, és az elmúlt két idényben ott volt az Európa-liga-főtáblán. A cél most is az, hogy mind a három sorozatban a lehető legtovább eljussunk, és tartsuk azt a szintet, amelyet az elmúlt években elért a csapat. Nagyon jó lenne trófeával zárni az idényt, de lépésről lépésre haladunk, mindig a következő akadály átugrására koncentrálunk.

– Hogyan jött a ciprusi lehetőség? Felkeltette az érdeklődést a játéka a Mezőkövesdben?
– Igen, a ciprusiak megkeresték a klubot, s a kövesdiek értesítettek az ajánlatról. Volt több ajánlatom is külföldről, és mindent mérlegelve ez tűnt a legjobb választásnak. Kiderült, hogy a ciprusiak már hosszú ideje figyeltek. Láttak több mérkőzésen is játszani az U21-es válogatottban, és a bajnokságban is követték a játékomat. A tárgyalások során végig azt éreztem, szeretnének szerződtetni, ez imponált. Örülök, hogy a két klub megegyezett egymással, és nagyon hálás vagyok a Mezőkövesdnek, hogy élő szerződésem ellenére sem gördített akadályt az átigazolásom elé. Megértették, hogy ez kiváló lehetőség a továbblépésem szempontjából, így az Apollon kivásárolhatott a szerződésből, és négy évre írtam alá Ciprusra. Nehéz döntés volt, mert a Mezőkövesd is szeretett volna megtartani, számolt velem Kuttor Attila vezetőedző és a szakmai stáb, és én is jól éreztem magam.

– A korábban vagy jelenleg is Cipruson játszó magyar futballistáktól kért tanácsot, hogy mire számítson?
– Most nem, de pontosan emlékeztem rá, hogy Sallai Roland és Balogh Norbert mit mondott korábban a ciprusi labdarúgásról, annak alapján nagyon rokonszenves volt az ország és a futballélet is. Beszéltem egy korábbi rapidos csapattársammal, ő szintén megerősítette bennem az érzést, hogy jó döntést hozok. Igazából eddig mindenkitől csak jót hallottam, és egyelőre magam is meg tudom ezt erősíteni.

– A vezetőedzővel tisztázta már, mit vár öntől, milyen szerepkörben számít a játékára?
– Igen, tudja, hogy balhátvédként is bevethető vagyok, de ő inkább belső védőként kíván szerepeltetni, az El-meccsen is belül kellett pályára lépnem. Elmondta, ha a helyzet úgy hozza, balbekket is kell majd játszanom, de az esetek kilencvenöt százalékában belül kapok lehetőséget. Nincs ezzel semmi bajom, ott játszom, ahol az edző úgy ítéli meg, hogy a legnagyobb hasznára lehetek a csapatnak.