Légiósok: Bese Barnabásnak kisujjában a franciaországi ritmus

– Igaz, hogy kis túlzással két tűzijáték között is a labdarúgásra kellett fókuszálnia szilveszterkor?
– Igen, december harmincadikán már az öltözőben üldögéltünk – mondta lapunknak a 24 esztendős Bese Barnabás, aki légiósaink közül kiemelkedően sok mérkőzést játszik klubcsapatában, a francia másodosztályú Le Havre együttesében. – A megszokottnál korábban kezdtük a felkészülést, mert az év eleje finoman fogalmazva is sűrű, tíz nap alatt négy mérkőzést játszunk.

– Ráadásul az első két ütközet keménynek ígérkezik, a sorsolás szeszélye folytán a Francia Kupában és a Ligakupában is a Bordeaux ellen lépnek pályára.
– Méghozzá három nap különbséggel. Így hozta a sors. Szerencsére az első akadályt sikerrel vettük, a nagyobbik kupasorozatban idegenben győztük le a Bordeaux-t, amely előtte tíz mérkőzésen nem kapott ki, pedig játszott többek között a PSG-vel is. Szerdán máris itt az újabb mérkőzés, jó lenne ismét nyerni, mert mind a két kupasorozatban minél tovább akarunk menetelni. Az esztendő első kilencven perce nekem is jól sikerült, úgy éreztem, jól megy a futball, az egy nullára megnyert találkozón tevékeny részt vállaltam a gólunkból, és a védekezést is megoldottam. Pedig nem mi voltunk az esélyesek.

– Ezek szerint sikerült kipihennie magát az ünnepek alatt?
– Igen. A karácsonyt Magyarországon töltöttem családi körben. Jó volt otthon lenni, hiszen év közben alig van lehetőségem a rokonaimmal találkozni. Jó esetben a válogatott mérkőzések miatti szünetben tudunk összefutni egy-két órára, most viszont napokat tölthettünk együtt. Szellemileg és erőnlétileg is sikerült feltöltődnöm, huszonkilencedikén azonban már a repülőn ültem, utaztam vissza Franciaországba.

– Ez a harmadik idénye a Le Havre-nál. Megszokta odakint?
– Sőt, meg is szerettem. A barátnőmmel közösen költöztünk ki, így az első napokban sem voltam magányos. Immár hét éve, hogy együtt vagyunk, mindenben támogat. Azóta is ugyanabban a lakásban lakunk, amelyet annak idején, ideérkezésünkkor kinéztünk magunknak. Jól érezzük magunkat, az edzőpálya sincs messze, harminc perc alatt ott vagyok.

– Hogyan képzeljük el egy átlagos hétköznapját?
– Általában délelőtt tréningezünk, így már a reggeli is közös a csapattal. Az edzés után együtt ebédelünk, azt követően mehet mindenki az útjára. Reggel autóba pattanok, mire beérek az öltözőbe, már teljesen a futballra áll át az agyam, onnantól csakis a labdára fókuszálok. Keddenként van két foglalkozásunk, beálltam erre a ritmusra. Igaz, volt időm megszokni, hiszen érkezésem óta ez a bevett heti program.

– Miben fejlődött a legtöbbet?
– Nehéz kérdés. Talán mindenben, taktikailag, állóképességben, no meg rutint is felszedtem. Miután meglehetősen magas vagyok, nem úgy érkeztem ide, hogy azonnal izmot akarnak rám pakolni. Szép fokozatosan jött rám, az elmúlt években sokat erősödtem.

– Igaz, hogy bár fél távnál csupán a tabella tizedik helyén állnak, a feljutásról álmodnak?
– Abszolút! Sajnos az ősz nem sikerült jól, ám szerencsénkre sok mérkőzés van még hátra a bajnokságból. A klub vezetői ezúttal is a feljutást tűzték ki célul, és mi, játékosok a hátrány ellenére sem adjuk fel a harcot. Az egész tavasz előttünk áll, nem szakadtunk le annyira a riválisoktól, hogy lehetetlen legyen őket utolérni. Az öltözőben sokat beszélgetünk erről a társakkal.

– Milyen nyelven szólal meg?
– Megy már olyan jól a francia, hogy bátran megszólaljak. Nem azt mondom, hogy hibátlanul beszélek, de a kommunikációval nincs problémám. A francia nyelv nagyon szép, s legalább olyan nehéz is. De ezzel az akadállyal is megküzdök.

A Ligue 2 élcsoportja 19 forduló után: 1. Metz 41 pont (18 mérk.), 2. Brest 38, 3. Lens 32, ...10. Le Havre 27 (18)

FRANCIAORSZÁG, LIGAKUPA
NEGYEDDÖNTŐ
21.05: Bordeaux–Le Havre AC (II.)
Le Havre: Bese Barnabás