Nikolics a reptéren búcsúzna a társaktól: „Én most hazamegyek”

– Megint gólkirály lesz?
– Most aztán belecsaptunk a közepébe! – mondta Nikolics Nemanja, a Major League Soccer (MLS) idei küzdelmeinek magyar idő szerint szombat éjfélkor nekivágó Chicago Fire támadója. – Nekünk még el sem kezdődött a szezon, hogyan is tudnám megmondani, hogy mi lesz a végén?

– Sejtése csak van.
– Nem sejtésem van, hanem tervem. Úgy készülök, hogy hozom a tavalyi formám. Ha sikerül, biztosan versenyben leszek a gólkirályi címért. Amióta futballozom, minden idénynek úgy indulok neki, hogy én akarom szerezni a legtöbb gólt! Volt, amikor sikerült, volt, amikor nem, de többnyire azért igen. A legfontosabb, hogy egészséges legyek, a többiért megharcolok.

– A felkészülés során háromszor volt eredményes. Ezt nevezhetjük biztatónak?
– Az igazán biztató az, hogy az utóbbi két meccsen a kapuba találtam, vagyis a jó formát remélhetőleg elkaptam. Az elmúlt hetekben viszont nehézséget okozott, hogy sérülés miatt több kulcsemberünk is kidőlt. A legerősebbnek vélt felállásunkban alig tudtunk gyakorolni, úgyhogy az előadáson kell bizonyítanunk.

– Jobbak, mint tavaly?
– Sokan távoztak a télen, sokan jöttek, meglátjuk, mi sül ki belőle. Azt nem állítom, hogy aggódom, de ha egy, esetleg két minőségi játékossal még bővülne a keretünk, egy fokkal nyugodtabb lennék. Annak örülök, hogy Alekszandar Katai személyében kiváló szélső középpályás érkezett hozzánk. Meggyőződésem, hogy remek labdákat kapok majd tőle. Érti és érzi a futballt, rendkívül technikás, nem véletlen, hogy már a szerb válogatott mezét is magára ölthette.

– Azt olvastam róla, hogy a nagymamája magyar.
– Én is így hallottam. Ám magyarul alig beszél, csupán két kérdést tud feltenni: „Hogy vagy?” és „Hol a vécé?” A különböző összetartások alkalmával szobatársak leszünk. Ha lesz rá lehetőségem, megtanítom egy-két fontosabb kifejezésre is. Addig meg szerbül társalgunk, bevallom, ennek én is hasznát veszem. Mert bár Veljko Paunovics vezetőedzővel az élen a szakmai stábban is vannak olyanok, akikkel tudnék szerbül társalogni, a többiekre való tekintettel nem tesszük – legalábbis a klubházban és a pályán nem. Senkit sem akarunk kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy nem érti, ami a füle hallatára elhangzik.

– Nagyokat néznének a többiek, ha a tavalyi termését túlszárnyalná?
– Ahhoz ugye huszonöt gólt kellene szereznem. Az előző idényben úgy jutottam huszonnégyig, hogy menet közben volt két hónapos gólcsend. Ha idén nem kerülök gödörbe, miért ne szerezhetnék huszonötöt?! Ám akkor már legyen huszonkilenc, mert azzal megdönteném az MLS-rekordot. Mindig is hajtott, hogy csúcsokat állítsak be vagy szárnyaljak túl – hála az égnek, Magyarországon, Lengyelországban és immár az Egyesült Államokban is fűződik néhány a nevemhez, de valahogy mindig előkerül egy újabb, amelyiket meg lehetne dönteni. Mindent megteszek, hogy ma jobb legyek, mint tegnap voltam. Hihetetlenül ösztönöz, hogy amit tavaly elértem, azt ebben az évben felülmúljam.

– Megkönnyíti a helyzetét, hogy már a második idényét kezdi el Amerikában?
– Persze! Már a felkészülés is könnyebb volt, mint legutóbb. Akkor az ismeretlenbe csöppentem, ezúttal már tisztában voltam vele, mi vár rám. A stadionokat és az ellenfeleket illetően is képben vagyok, a hazai pályának is érzem már az előnyét. Oké, a védők megismertek, csakhogy én is kiismertem őket. Aki gólerős, azt megbecsülik errefelé, de én is megadom a kellő tiszteletet mindenkinek.

– Ha nem tévedek, chicagói részről ugyanúgy érzi a bizalmat, mint tavaly.
– Nincs olyan ember a klubban, aki ne hinne bennem. Majdhogynem egyedülálló a bizalom, amelyet itt tapasztaltam. Úgy gondolom, az elmúlt hónapok során meg is háláltam. Amiért szerződtettek, teljesítettem, de egyelőre csupán az első fejezetet zártuk le, most jön a második. A hozzáállásom mit sem változott, ezt a minap Veljko Paunovics is kiemelte az öltözőben, mondván: noha gólkirály lettem, ugyanúgy küzdök minden áldott nap. Nem vagyok az az ember, aki szereti, ha nagyközönség előtt dicsérik, de jólestek a szavai. Az edzőnk jóformán semmi mást nem vár el tőlem, mint hogy gólokat lőjek, igyekszem hát maximálisan megfelelni a kívánalmainak.

– A hazai nyitányon a Sallói Dániellel felálló Sporting Kansas Cityt fogadják. Aligha vágynak a szívélyes házigazda szerepére.
– Mi szabadnaposak voltunk az első fordulóban, így megnézhettem Sallói Daniék meccsét. Annak nem örültem, hogy nem volt kezdő, annak viszont igen, hogy jól szállt be. Miután kikaptak, bizonyára ellenünk akarnak javítani, nekünk azonban fontos a jó rajt, mert a győzelem a három ponton kívül önbizalmat is hozna. Szóval, minden tiszteletem Danié, de le kell győznünk őket.

– Egy Nikolics-góllal?
– Ha már kívánni lehet, akkor kettővel.

– A duplával feltehetőleg Georges Leekens elismerését is kivívná.
– A meghívót már megkaptam a szövetségi kapitánytól, örömmel fogadtam. Amint korábban is nyilatkoztam, ha számítanak rám, boldogan jövök. Igaz, azt még nem tudom, hogyan, mert jövő szombaton Minnesotában játszunk, és ahogy elnéztem, onnan nem egyszerű eljutni Budapestig. Habár az útvonalterv összeállításával még ráérek, mert a szövetségi kapitány a jövő héten szűkít keretet.

– Magam is remélem, hogy Georges Leekens számít rám. A legutóbbi két meccsen gólt lőttem, szeretném ezt a sorozatot folytatni. Úgyhogy biztos, ami biztos alapon egy útitervet kidolgoztam már.

– Elárulja?
– Hogyne! Minnesotából visszarepülnék a csapattal Chicagóba, de a reptéren elbúcsúznék a többiektől azzal, hogy én most hazamegyek. Mármint haza, Magyarországra. A menetrendet böngészve láttam, londoni, berlini vagy varsói átszállással ez kivitelezhető, így ha nem is pikpakk, de viszonylag gyorsan otthon lennék.

– A végére egy ajánlat erre az évre: huszonöt gól az MLS-ben, öt címeres mezben. Elfogadná?
– Mindenképpen. Illetve annyi kiegészítést tennék, hogy a válogatottal a Nemzetek Ligájában, a Chicagóval a bajnokságban szeretnék jól szerepelni. Arra az előző idény végén rádöbbentem, hogy Amerikában a rájátszás idejére kell csúcsformába lendülni, de én – már csak a válogatott miatt is – teszek egy kísérletet arra, hogy egész évben topon legyek.

A MAGYAR VÁLOGATOTT 37 FŐS BŐ KERETE
Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gróf Dávid (Budapest Honvéd), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Videoton FC)
Védők: Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Botka Endre (Ferencváros), Fiola Attila (Videoton FC), Guzmics Richárd (Jenpien – Kína), Hangya Szilveszter (Vasas FC), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Korcsmár Zsolt (FC Midtjylland – Dánia), Lang Ádám (Nancy – Franciaország), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Otigba Kenneth (Ferencváros), Szabó János (Paksi FC), Vinícius (Videoton FC)
Középpályások: Berecz Zsombor (Vasas FC), Elek Ákos (Kajrat Almati – Kazahsztán), Hidi Patrik (Real Oviedo – Spanyolország), Kalmár Zsolt (FC DAC 1904 – Szlovákia), Kleinheisler László (Asztana FK – Kazahsztán), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Nagy Dániel (Újpest FC), Pátkai Máté (Videoton FC), Pintér Ádám (Greuther Fürth – Németország), Varga József (Videoton FC), Vécsei Bálint (FC Lugano – Svájc)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros), Dzsudzsák Balázs (al-Vahda – Egyesült Arab Emírségek), Eppel Márton (Budapest Honvéd), Gyurcsó Ádám (Hajduk Split – Horvátország), Németh Krisztián (New England Revolution – Egyesült Államok), Nikolics Nemanja (Chicago Fire – Egyesült Államok), Stieber Zoltán (D.C. United – Egyesült Államok), Szalai Ádám (TSG 1899 Hoffenheim – Németország), Ugrai Roland (DVTK), Varga Roland (Ferencváros)