Légiósok: Labdarúgó vagyok, nem turista – Guzmics

– A téli olimpiát nézve kérdezem: hány réteg ruhában edzenek?
– Szerencsére Dél-Korea déli részén edzőtáborozunk, itt napsütés és plusz tíz Celsius-fok várt minket – felelte lapunknak Guzmics Richárd, a magyar válogatott és a kínai Jenpien Funde 30 esztendős hátvédje. – Vannak hidegebb napok, de összességében minden adva van az ideális felkészüléshez.

– Elutazhat Pjongcsangba meglátogatni a magyar versenyzőket?
– Terveztem, hogy az egyik nap elutazom, de semmi szabadidőnk sincs. Szinte minden nap két edzés szerepel a programban, és hetente egy-két felkészülési meccset biztosan játszunk. Ezúton is szeretnék sok sikert kívánni a magyar sportolóknak.

– Mióta készülnek Dél-Koreában?
– A teljes februárt itt töltjük. Az elmúlt évekhez hasonlóan januárban Spanyolországban edzőtáboroztunk – a márciusi rajtra pedig itt készülünk.

– Ezek szerint az idén is Kínában futballozik.
– A Jenpien már a legutóbbi bajnokság közben jelezte, hogy szeretne velem hosszabbítani. Szóban már akkor megegyeztünk, a szerződés részleteiről pedig a szezon végén tárgyaltunk. Az egyesület vezetői korrekt ajánlatot tettek elém, a családommal és a barátaimmal is megbeszéltük a jövőt, egyetértettek abban, hogy a legjobb döntés a maradás lenne. Jobb a biztos lehetőséget választani, mint várni a bizonytalan ajánlatra, amely vagy megérkezik, vagy nem. A vezetők további két évre akartak szerződtetni, de végül csak a márciusban kezdődő idényre írtam alá.

– Csakhogy a csapata már a kínai másodosztályban szerepel, mert az előző idényben kiesett az élvonalból. Nem tartja visszalépésnek, hogy tavasztól alacsonyabb osztályban futballozik?
– Az új szerződés aláírásánál rendkívül sokat számított, hogy a vezetők olyan célokat vázoltak fel, és úgy erősítették meg a csapatot, hogy megérje maradni. A legfontosabb, hogy végig harcban legyünk a feljutásért. Egyelőre nem ismerem jól a leendő ellenfeleinket, de tavaly a Kínai Kupában játszottunk másodosztályban szereplő csapat ellen, s ha abból a találkozóból indulok ki, márciustól sem számíthatunk könnyű mérkőzésekre. A második vonalban ugyanúgy sok a külföldi játékos és edző, nem hiszem, hogy szakmailag nagy visszalépés lenne ott futballozni. Egyébként másodosztály ide vagy oda, a Bernd Storck által előírt plusz edzésmunkát a mai napig csinálom, a saját meccseinket pedig mindig visszanézem és elemzem. Továbbra is fejlődni szeretnék, erőnlétileg és mentálisan egyaránt.

– Milyennek látja a kínai bajnokság színvonalát a magyarhoz és a lengyelhez képest?
– Sokan legyintenek a kínai bajnokságra, a többség csak a pénzügyi lehetőségeket látja benne. A klubok anyagi háttere valóban kifogástalan, ám azt is észre kell venni, hogy a szakmai munka is nagy hangsúlyt kap. Nem véletlenül hívnak dél-amerikai és európai szakembereket, valamint labdarúgókat az országba. A csapatokat a sok átadás, a gyors kényszerítők, a rövid passzos játék jellemzi, az itt játszó ászok gyakran megvillannak. Jóval kevesebb az ívelgetés és a párharc, mint a fizikai erőre épülő lengyel bajnokságban, és szerintem a színvonal is magasabb, mint a magyar élvonalban.

– Mit érzékelni abból, hogy a kínaiak rengeteg pénzt fektetnek a labdarúgásba?
– Az egész országban modern stadionok épülnek, a kereteket és a szakmai stábokat nemzetközileg jegyzett játékosokkal és szakemberekkel igyekeznek megerősíteni. Egyre több akadémiát alapítanak, és a helyi edzők mellé oda is külföldieket hívnak. Minden szinten próbálják utolérni a nemzetközi élmezőnyt, néhány éven belül a válogatott szereplésén is megmutatkozhat a most befektetett munka.

– A nagy távolságok miatt mennyire fárasztóak az idegenbeli túrák?
– Nem egyszerű a helyzet, gyakran megesik, hogy a szombati meccsre már csütörtökön útra kelünk, és csak vasárnap este érünk haza. De amikor az egyik közelmúltbeli interjúban azt mondtam, hogy a futballnak hála számos gyönyörű városba is eljutottam, sokan félreértettek. Ezért most szeretném leszögezni, hogy nem turistáskodni, hanem futballozni érkeztem, és szeretném megmutatni, hogy a magyar futballista is megállja a helyét ott, ahova elsősorban magasabban jegyzett bajokságokból szerződtetnek játékosokat.

– Hogy áll a kínai nyelvvel?
– Amikor Lengyelországba szerződtem, eleinte angolul beszéltem a társaimmal, de aztán megtanultam lengyelül, és mivel onnantól kezdve jóval könnyebben boldogultam, most is ezt a mintát igyekeztem követni. Csakhogy a kínai nyelvet szinte lehetetlen megtanulni, pedig mindent megpróbáltam. Sajnos egy idő után kénytelen voltam feladni, úgyhogy angolul beszélek a társaimmal.

– Az egyik korábbi interjújában úgy fogalmazott, azért szerződött Lengyelországból Kínába, mert nem volt esélye az angol, a spanyol vagy a német élvonalba kerülni. Ezek szerint a 2016-os Eb-szereplés sem könnyítette meg a magyar játékosok helyzetét?
– Az otthoni közvélemény bízott benne, hogy az Eb után nagyobb érdeklődés lesz a magyar játékosok iránt, de sokan talán túlértékelték az ottani eredményeket. A legerősebb bajnokságokba a magyar labdarúgóknak továbbra is borzasztó nehéz eljutniuk. Az Eb-szereplés legfeljebb arra volt jó, hogy felfigyeljenek a magyar játékosokra, de a következő lépcsőfokhoz a labdarúgóknak és a hazai kluboknak nemzetközi szinten kellene hosszú távon eredményesen szerepelniük. Mivel idén töltöm be a harmincegyet, álmodozás helyett reálisan próbáltam gondolkodni, ennek megfelelően döntöttem a szerződésem megkötésekor.

– A válogatott kapcsán mit vár az idei esztendőtől?
– A legfontosabb, hogy az őszi tétmeccsekre olyan ütőképes csapat alakuljon ki, amely felveszi a versenyt a vetélytársakkal, és az utolsó pillanatig esélye lesz az Európa-bajnoki részvétel kiharcolására. A Nemzetek Ligájában kisorsolt csoportunkat elnézve nem tűnik lehetetlen küldetésnek az első hely megszerzése, de ehhez az Eb-n mutatott csapatszellemben kell futballozzunk, és az is fontos lenne, hogy elkerüljenek minket a sérülések, s ismét magunk mellé állítsuk a közönséget.

– Mi tört meg tavaly a nemzeti csapatnál az Eb-szereplés után?
– Sajnos a kontinenstornán szereplő játékosok közül többen sérüléssel bajlódtak, egyszer sem tudtunk a 2016-os alapcsapattal felkészülni az adott meccsre. Emiatt fiatal játékosok kerültek a keretbe, de közülük többeknek nem úgy sikerült a bemutatkozásuk, ahogy eltervezték. Ismét bebizonyosodott, hogy a magyar válogatott egyetlen meccsen sem léphet úgy pályára, hogy biztosan begyűjti a három pontot, minden apró sikerért vért kell izzadnunk.

– Georges Leekens szövetségi kapitánnyal egyeztetett már?
– A válogatott összetartáson már beszéltünk. Korrekt, céltudatos szakembert ismertem meg benne. Az ősszel többször is sérülések hátráltattak, de január óta folyamatosan edzésben vagyok, ha számítanak rám a nemzeti csapatnál, örömmel állok rendelkezésre.