– Immár hét éve tartó Bundesliga-karrierje során nagyjából hány nehézséget kellett leküzdenie?
– Volt néhány. A spanyol harmadosztályból huszonkét évesen a világ egyik legjobb bajnokságába kerültem kétezer-tíz januárjában, ami jelentős kihívás volt. Később súlyos térdsérülést szenvedtem, egyéves kihagyásra kényszerültem, onnan visszajönni... Nos, az nagyon kemény volt. A Schalkénál is átéltem nehéz időszakot, vagy említhetem a tavalyi Európa-bajnokságot megelőző tavaszt, amelyet a Hannovernél töltöttem kölcsönben. De mindig az vezérelt, hogy valahogyan vissza kell kapaszkodnom, kerül, amibe kerül, mert a Bundesligában akarok futballozni. És arra a hét évre, amelyet már eltölthettem itt, rendkívül büszke vagyok, az akadályok leküzdése pedig egész életem hátralévő részére útravalóként szolgál.
– Elárulja, hogy az évek során csábították-e katari, szaúdi vagy emírségekbeli egyesületek?
– A mainzi, majd a gelsenkircheni korszakom idején is kerestek Ázsiából. Egyébként pedig értem, mire céloz. Meghökkenve tapasztalom, amikor kívülállóként elítélik az Ázsiába szerződő játékosokat. Mindenki saját maga hozza meg élete döntését, és később majd elválik, hogy helyes volt-e, vagy sem. Mindenki a saját döntéseiért felelős a szakmájában.
– Időnként ön is kap hideget-meleget, holott a német élvonalban játszik.
– Ez is része a profi sportoló életének. A rokonaim, a barátaim, illetve azok, akik látják, mennyi munkát végzek el, sohasem bíráltak, vagy kérdőjelezték meg a hozzáállásomat – nekem ez a fontos. Meg persze az, hogy minden áldott nap végén tiszta lelkiismerettel nézhessek tükörbe.
– Milyennek ítéli meg a jelenlegi magyar futballt?
– Minthogy a honi élvonalbeli bajnoksággal kapcsolatban nem vagyok naprakész, tisztességtelen lenne véleményt formálnom róla, mindenesetre remélem, hogy a válogatottnál jól érzékelhető változások az NB I-ben is bekövetkeznek. Mi, légiósok sem vagyunk túl sokan, az európai topbajnokságokban meg pláne, de ami igazán szomorú, hogy egyetlen húsz-huszonegy éves magyar srác sincs, aki jegyzett külföldi bajnokságban dörömbölne valamelyik csapat ajtaján. Nem látom, kik jönnek majd a mi generációnk kiöregedése után, kikből táplálkozhat a magyar válogatott.