– Felkészült?
– Amennyire csak lehetett – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 21 éves, egyszeres válogatott Nagy Dominik, aki a lengyel bajnok Legia Warszava kedvéért hagyja el az NB I címvédőjét, a Ferencvárost. – Amikor a Fradihoz igazoltam, nagy változás volt, de most országot is váltok, ez pedig óriási különbség. Új élet kezdődik számomra.
– Nem fél tőle?
– Dehogyis! Épp ellenkezőleg, alig várom már, mindig szerettem volna kipróbálni magam külföldön. Persze tudom, nem lesz egyszerű, erről Nagy Ádámmal is beszélgettem.
– És ő mit mondott?
– Hogy eleinte nehéz volt neki a Bolognában, de fél év után már csak nevetett az egészen, úgyhogy nincs miért aggódnom. Ráadásul a beilleszkedés könnyen megy nekem, már csak a nyelvtudásomon kell javítanom.
– Hogy halad vele?
– Angolul és németül beszélek, biztosan megértetem magam, de lengyelül is meg kell tanulnom. Az alapokat már elkezdtem, hogy a pályán ne legyek zavarban, de lehet, hogy a poénokat az öltözőben még félreérteném. Nekem kell alkalmazkodnom, de ez természetes, és vélhetően gyorsabban is elfogadnak, ha beszélek lengyelül.
– Kapott hasznos tanácsokat?
– Csapattársként Lovrencsics Gergőt rengeteget faggattam, és ő elmondta, a játék jóval gyorsabb a magyarnál, mert a bírók megengedik a kemény stílust, de kevesebb a szabálytalanság. Nikolics Nemanja sokat mesélt a városról, a közegről, és Kádár Tamással is beszéltem. Azt mondták, jó döntést hoztam, biztattak, hogy csak adjam magamat, mert jó a technikám, márpedig a cseleket, a látványos megoldásokat, a technikás futballistákat szeretik Lengyelországban. Az pedig különösen fekszik nekem, hogy a csapatok többsége a támadófutballt részesíti előnyben, s ez a Legiára hatványozottan igaz.
– Nem bánja, hogy nem szolgálhatja ki Nikolics Nemanját?
– Sajnálom, hogy már eligazolt, örültem volna, ha még legalább fél évet Varsóban futballozik, de ez van. Így is, úgy is meg kell állnom a helyemet, ráadásul megnyugtatott, a srácok rendesek, nem harapnak.
– Magyar elődje futószalagon termelte a gólokat, a közönség első számú kedvence lett, nyilván hasonló az elvárás önnel szemben is, főleg úgy, hogy a transfermarkt.de szerint egymillió eurós vételárával holtversenyben a klub történetének legdrágább játékosa lesz.
– Fantasztikus, amit Niko letett az asztalra, a szurkolóknak pedig az a feladatuk, hogy nagy elvárásaik legyenek. Nem én felelek majd a góllövésért, aligha várja el tőlem bárki is, hogy annyit szerezzek, mint ő, nekem a játékommal kell bizonyítanom, azzal, hogy felvállalom a cseleket. Az, hogy a klub legdrágább játékosa lettem, jól hangzik, igyekszem megfelelni a kívánalomnak.