Világsztár a csapattársam!

#20: VANCZÁK VILMOS, GENNARO GATTUSO – SION, 2012–2013
Azt a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne ráfogni Vanczák Vilmosra, hogy vándormadár típus lenne, hiszen tíz éven át tartó légióskodása alatt mindössze két csapatnál fordult meg. Még 2006 nyarán, 23 esztendősen igazolt Újpestről a belga St. Truidenbe, ahonnan egy év után került a Sionhoz. Az évek során egyre stabilabb helye lett a svájci klubnál, ahol végül nem kevesebb mint kilenc idényt töltött el, és ez idő alatt még az is megadatott neki, hogy a futballvilág egy legendás alakjával, Gennaro Gattusóval játsszon együtt. A világbajnok, BL-győztes, olasz bajnok és kupagyőztes klasszis persze már csak levezetni ment a Sionba 2012-ben, ám még 34 évesen is nagy hasznára vált a svájci együttesnek. Vanczák elmondhatja magáról, hogy nemcsak csapattársa, hanem játékosa is volt az olasz klasszisnak, hiszen 2013 februárjától a szezon végéig Gattuso játékos-edzőként tevékenykedett a klubnál, melyet a nyáron azonban elhagyott. A magyar futballista egészen 2016-ig maradt Svájcban, idén viszont hazatért a másodosztályú Puskás Akadémiához.

#19: TÓTH BALÁZS, KEVIN DE BRUYNE – GENK, 2009–2010
Amikor Tóth Balázs 24 évesen a Videotontól eligazolt a Malatyasporhoz, már stabil válogatott kerettag volt, így joggal bízhatott benne, hogy légiós-pályafutása a következő években kiteljesedik. Törökországban nem is vallott szégyent, így 2007 nyarán lecsapott rá a Genk. A belga együttesben kapásból alapemberként számítottak rá, ennek köszönhetően a gárda rutinos, megbecsült tagjaként figyelhette, ahogy 2009-ben az akkor mindössze 17 éves Kevin de Bruyne bontogatja szárnyait a nagyok között. Az ifjú belga tehetsége azonnal nyilvánvaló volt, Tóth Balázs társaságát azonban csak egy szezonon át élvezhette, mivel a magyar futballista ezután Hollandiába igazolt, majd visszatért hazánkba. De Bruyne eközben meghatározó játékossá nőtte ki magát Genkben, ahonnan a Chelsea szerődtette 2012-ben. Bár José Mourinho nem számolt vele rendszeresen, később a Werder Bremenben, majd a Wolfsburgban igazolta klasszisát, így 2015-ben visszakerült Angliába, és azóta is a Manchester City játékosa.

#18: BUZSÁKY ÁKOS, DECO – PORTO, 2003

Az MTK-ban nevelkedő ifjú Buzsáky Ákos tehetségéről sokat elárul, hogy 2002 nyarán nem más igazolta le a Portóhoz, mint José Mourinho. Az akkor húszéves játékos nagy reményekkel érkezett meg Portugáliába, ám nem sejthette, hogy minden idők egyik legerősebb Portójába csöppen, amely két évvel később a Bajnokok Ligáját is megnyerte. Ez azt jelentette, hogy fiatal légiósként alig-alig jutott szóhoz, három bajnokin és egy UEFA-kupa-mérkőzésen azonban így is pályára léphetett, méghozzá olyan kiválóságok társaságában, mint például Vítor Baía, Ricardo Carvalho és Deco. Utóbbi játékos az ezt követő időszakban nőtte ki magát igazi klasszissá, és a Porto BL-győzelme után a Barcelona futballistájaként is magasba emelhette a legrangosabb európai trófeát, valamint kétszer spanyol bajnoki címet is ünnepelhetett. Ezután a Chelsea-vel angol bajnok és kupagyőztes lett, Buzsáky viszont nem tudta megvetni a lábát az európai élfutballban. Bár a Plymouthban és a QPR-ban erős teljesítményt nyújtott, és még a Premier League-ben is gólt szerzett, 2013-ban hazatért, aztán krónikus térdsérülése miatt hamar be is fejezte pályafutását.

#17: VADÓCZ KRISZTIÁN, DIEGO FORLÁN – MUMBAI CITY, 2016
Még 18 éves sem volt Vadócz Krisztián, amikor bemutatkozott a Kispestben, és tehetsége hamar szemet szúrt a külföldi megfigyelőknek is. 2005-ben kezdte meg európai kalandozását, mely során megfordult az Auxerre-ben, a Motherwellben, a Nijmegenben, az Osasunában, az Odensében, a Grashoppersben és az Alavésben is. Hosszú légiósévei alatt olyan zseniális futballistákkal játszott egy csapatban, mint César Azpilicueta, Nacho Monreal vagy Juanfran, igazi világklasszissal azonban érdekes módon végül csak 2016-ban, a Mumbai Citynél akadt össze. Az alig két éve alapított indiai klub az első idényben Fredrik Ljungberget, a másodikban Nicolas Anelkát, a harmadikban pedig Diego Forlánt szerződtette kirakatembernek, és az uruguayi klasszishoz csatlakozott idén ősszel Vadócz is. A csapatban az októberi első fordulótól kezdve mindketten alapemberek voltak, így a magyar középpályás is segítette a gólszerzésben a többek között angol bajnoki címmel, angol kupával, Európa-liga-győzelemmel, vb-elődöntővel, vb-Aranylabdával és Copa América-diadallal büszkélkedő 112-szeres uruguayi válogatottat.

#16: FUTÁCS MÁRKÓ, JAMIE VARDY – LEICESTER CITY, 2012
A 2009-ben U20-as vb-bronzot szerző játékosok egyikeként sokan Futács Márkónak is meghatározó légióskarriert jósoltak, amit az is erősített, hogy a tehetséges csatár 16 éves kora óta külföldön játszott. Eleinte a Nancy utánpótlás-együtteseiben pallérozódott, majd a Werderhez, az Ingolstadthoz és a Portsmouth-hoz került, 2012-ben pedig elfogadta az angol másodosztályban szereplő Leicester City ajánlatát. Érdekesség, hogy a klubnál már ott játszott a későbbi csodacsapatból Kasper Schmeichel és Danny Drinkwater is, a csatárposzton pedig Futácsnak többek között Jamie Vardyval kellett megküzdenie a kezdőbe kerülésért. Akkor még senki sem sejtette, hogy az angol támadó micsoda pályaívet fut be, sőt az is többször előfordult, hogy a gólképtelen Vardy helyett Futácsot cserélték be az eredményesebb játék reményében. Egymás mellett is többször futballoztak, ám míg a szigetországi csatár később feljutott a Leicesterrel az élvonalba, sőt bajnoki címet ünnepelhetett, addig Futács több kölcsönszereplés után végleg elhagyta a klubot, és hazatért. Jelenleg a Hajduk Split játékosa.

#15: SZABICS IMRE, PHILIPP LAHM – VFB STUTTGART, 2003–2005
Egy ideig úgy tűnt, a Sturm Grazból igazolt Szabics Imre és a Bayern Münchentől kölcsönkapott Philipp Lahm a Stuttgartból indulva kéz a kézben hódítják meg a futballvilágot, a két játékos pályafutása azonban a kezdeti közös sikerek után sajnos eltérő irányt vett. Pedig Felix Magath fiatal csapatában mindketten csereemberből nőtték ki magukat meghatározó játékossá, sőt bajnoki bemutatkozásuk is ugyanakkorra esett, amikor a Stuttgart 2003 augusztusában Szabics két góljával győzte le a Hansa Rostockot. Az akkor 19 éves Lahmra olyan nagy hatással volt ez a találkozó, hogy későbbi önéletrajzi könyvében is többször név szerint említi a magyar támadót, és a Manchester United elleni BL-diadalra is nosztalgikusan emlékszik vissza, melyből Szabics góllal és gólpasszal vette ki a részét. A következő idényt még együtt kezdték meg, aztán Lahm visszakerült a Bayernhez, ahol 2005-től hét bajnoki címet, hat Német Kupát és egy BL-trófeát szerzett, a válogatottal pedig világbajnok lett. Szabics pályafutása vele ellentétben nem ívelt tovább felfelé, útja Kölnbe, Mainzba és Augsburgba vezetett, majd a Sturm Graznál fejezte be 2013-ban.

#14: KOMAN VLADIMIR, ANTONIO CASSANO – SAMPDORIA, 2010–2011
A 2009-es U20-as világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottból Koman Vladimir volt az egyik, akinek a legfényesebb jövőt jósolták, a hozzá fűzött reményeket azonban csak felnőttkarrierje elején tudta beváltani. Már egészen fiatalon, 16 évesen a Sampdoriához került, amelynél szépen fejlődött, de a több játéklehetőség érdekében többször is kölcsönadták. Amikor 2010 nyarán visszakerült a klubhoz, mind a bajnokságban, mind az Európa-ligában folyamatos játéklehetőséget kapott, és hétről hétre olyan futballistákkal játszhatott együtt, mint Giampaolo Pazzini, Angelo Palombo, Simone Zaza, valamint a korszak olasz fenegyereke, Antonio Cassano. A viselkedési problémáiról és különböző balhéiról is elhíresült olasz sztár a Real Madridnál töltött nyögvenyelős időszak után próbálta ismét felépíteni magát a Sampdoriában, ami – többek között Koman középpályáról nyújtott segítségének is köszönhetően – olyan jól sikerült, hogy később az Inter és a Milan is szerződtette. Cassano olasz bajnok és kupagyőztes is lett, Koman viszont nem tudta megvetni a lábát Itáliában, és más nívós bajnokságban sem.

#13: RUDOLF GERGELY, LUCA TONI – GENOA, 2011

A tinédzserkorában a Nancy utánpótlás-akadémiáján pallérozódó Rudolf Gergelynek nagy jövőt jósoltak a szakemberek, a felnőttcsapatban viszont nem tudta megvetni a lábát, ezért 2007-ben hazatért a Debrecenbe. Egy Bajnokok Ligája-szerepléssel megkoronázott sikeres időszak után aztán 2010-ben ismét légiósnak állt, és a Genoa csatársorában a világbajnok Luca Tonival riogatta az ellenfelek kapusait. Bár az olasz csapatban többnyire csak csereként kapott lehetőséget, megesett, hogy az előző években a Bayern Münchennel sikert sikerre halmozó világklasszis csatártársával egymást szolgálták ki gólpasszokkal. De Tonin kívül Rudolf együtt játszott Genovában Domenico Criscitóval, Rodrigo Palacióval és a későbbi BL-győztes Rafinhával is, a télen viszont kölcsönben a Barihoz, majd a Panathinaikoszhoz került, aztán egy sérülés után hazatért. 2010 körüli formáját ugyanakkor sajnos már nem nyerte vissza. Nagy kár a még mindig csak 31 éves futballistáért, mert amikor világsztárok csapattársaként futott ki a pályára hétről hétre, teljesítményével a magyar válogatottban is rendre kiemelkedett.

#12: SZŰCS LAJOS, MICHAEL BALLACK – 1. FC KAISERSLAUTERN, 1997–1999

Miután az Újpesttel 1998-ban magyar bajnok lett, az egész szezonban kiválóan védő Szűcs Lajos a Bundesliga 2-t megnyerő Kaiserslautern figyelmét is felkeltette. Az akkor már az első osztályban is remeklő német csapat végül a télen igazolta át a 24 éves játékost azzal a szándékkal, hogy a folyamatosan sérülésekkel bajlódó Petr Kouba mellett igazi posztriválisa is legyen az első számú Andreas Reinkének. A magyar hálóőr azonban a kezdeti nagy remények ellenére végleg a padon rekedt, és csak azon a három Bundesliga-találkozón foglalhatta el a Lautern kapuját, amikor Reinke sérült volt. Igaz, ezen alkalmakkor olyan kiváló játékosoknak dirigálhatott hátulról, mint például Pavel Kuka, Olaf Marschall, Ciriaco Sforza és a későbbi világklasszis Michael Ballack – vagy egy másik magyar légiós, Hrutka János. Szűcs Lajos később az NB I-ben ért el sikereket a Ferencvárossal, a 98-szoros német válogatott Ballack pedig hazájában a Bayern Münchennel, valamint Angliában a Chelsea-vel ünnepelhetett bajnoki és kupagyőzelmeket.

#11: BÓDOG TAMÁS, JÜRGEN KLOPP – MAINZ, 2000
Az 1990-es évek elején az élvonalbeli Pécs meghatározó játékosaként Bódog Tamásra különböző német csapatok is szemet vetettek, és a 24 éves futballistát 1994-ben le is igazolta az akkor harmadosztályú SSV Ulm. A szikár hátvéd azonnal alapembere lett a kis csapatnak, mellyel ötödik ott töltött szezonjában a Bundesliga II-be, majd rögtön azt követően a Bundesligába is feljutott. Ekkor figyelt fel rá a másodosztályú Mainz, amelyhez 2000 nyarán csatlakozott, és amelynél a jobbhátvéd posztján egy bizonyos Jürgen Klopp volt a posztriválisa. Igaz, a 33 éves német ekkorra már igazi univerzális Bundesliga II-es labdarúgóvá nőtte ki magát, aki bármely pozícióban stabil teljesítményt nyújtott, mégis érdekes, hogy a megelőző néhány idényben rendre jobb oldali védőt játszó Klopp Bódog érkezése után többnyire csak csereként kapott lehetőséget. Bár többször együtt is a pályán voltak, játékosként csak fél évig élvezhették egymás társaságát, a télen ugyanis a bukdácsoló csapat irányítását Klopp kapta meg, aki másodosztályú futballistából alig 15 év alatt a világ egyik legjobb és legkeresettebb edzőjévé nőtte ki magát. Bódoggal a mai napig jó barátságot ápolnak.

#10: KOZMA ISTVÁN, IAN RUSH – FC LIVERPOOL, 1992–1993
A negyvenszeres válogatott Kozma István már a rendszerváltás „előszelén” nyugatra igazolt. Az akkor 25 éves középpályás 1989 elején először Bordeaux-ba került, majd fél év után lecsapott rá a Dunfermline, és klubrekordnak számító 550 ezer fontért le is szerződtette. Kozma remekül teljesített Skóciában, és úgy tűnt, ő lehet az első magyar a rendszerváltás után, akinek sikerül a nagy európai áttörés, mert 1992-ben szemet vetett rá a – csúcskorszakán még csak kevéssel túllévő – Liverpool is. Az angolok 300 ezer fontért igazolták át a magyar játékost, a nagy remények után azonban sajnos elmaradtak az átütő sikerek. Ebben persze szerepet játszott a „vörösök” elképesztően erős kerete, amely olyan játékosokból állt, mint például Steve McManaman vagy a liverpooli klubikon, Ian Rush. Kozmának sajnos csak hét bajnoki és két kupamérkőzés jutott, ezek közül azonban többször is ott volt vele a pályán Rush, aki BEK-et, bajnokságot, kupát, ligakupát és szuperkupát is nyert a Poollal, melynek a mai napig ő a legeredményesebb góllövője. Kozma ezután egy rövid ciprusi kitérőt követően végleg hazatért.

#9: BAJNER BÁLINT, MARIO GÖTZE – BORUSSIA DORTMUND, 2013
A hihetetlenül kacifántos utat bejáró Bajner Bálint másfél év leforgása alatt jutott el az olasz hatodosztályból az az évi Bajnokok Ligája-döntős Dortmundhoz, amivel valószínűleg az egész futballtörténelemben egyedülálló tettet vitt véghez. A magyar csatár már 18 évesen tűzközelbe került, hiszen 2008-ban a West Ham United második csapatának tagjaként néha a felnőttekkel is együtt edzhetett, akik között Fredrik Ljungberg is ott volt. Akkor azonban élesben még nem kapott lehetőséget, nem úgy, mint 2013 februárjában, amikor már a BVB második csapatának játékosaként hívták fel a legjobbakhoz egy meccs erejéig. A Borussiát épp sérülések és eltiltások tizedelték, így Jürgen Klopp vezetőedző Bajnert is nevezte a Mönchengladbach ellen, sőt a 71. percben be is állította őt többek között Marco Reus, Ilkay Gündogan és Mario Götze mellé. A magyar csatár sajnos nem tudta megvetni a lábát Dortmundban, akkori csapattársai viszont a BL-döntőig meneteltek, Götze pedig másfél évvel később győztes góllal döntötte el Németország javára a világbajnoki finálét.

#8: DOMBI TIBOR, DIRK KUYT – UTRECHT, 2000–2002
Az 1996-os olimpiára való kijutás nagyon megdobta a csapatban szereplő játékosok ázsióját, akik közül a többség előbb-utóbb kipróbálhatta magát külföldön is. Dombi Tibornak ugyanakkor viszonylag későn, 26 évesen nyílt lehetősége először belevágni a légióséletbe, amikor 1999 nyarán leigazolta a Bundesligában szereplő Eintracht Frankfurt. A magyar középpályásnak eleinte remekül ment a játék, és az őszi szezon derekára alapemberré vált a csapatban, a téli edzőváltás azonban megpecsételte a sorsát. Felix Magath egyetlen perc lehetőséget sem adott neki a bizonyításra, így Dombi az évad végén Hollandia felé vette az irányt, ahol az Utrecht középpályásaként nem mást segített beadásaival és passzaival, mint a szárnyait bontogató húszéves Dirk Kuytöt. A magyar játékos a következő idényben sajnos alig kapott lehetőséget, és vissza is tért Debrecenbe, Kuyt viszont tovább ontotta a gólokat, és előbb a Feyenoord, majd a Liverpool igazolta le. A szőke holland nyert Angol Ligakupát, Holland Kupát, Török Kupát és bajnoki címet, a narancsmezes válogatottal pedig vb-bronzot.

#7: TÖKÖLI ATTILA, LUKAS PODOLSKI – 1. FC KÖLN, 2004–2005

Bajnoki és kupagyőzelmekkel, valamint két gólkirályi címmel tarkított sikeres dunaújvárosi és ferencvárosi időszakát követően Tököli Attila 2004 őszén próbálta ki magát először Nyugat-Európában, amikor az akkor Bundesliga 2-es 1. FC Kölnhöz igazolt. Góltermelését látva ekkor valóban úgy tűnt, hogy a 28 éves támadó kinőtte az NB I-et, Kölnben viszont pechére épp akkor ért be a német futball új üdvöskéje, Lukas Podolski, aki mellett szinte esélye sem volt a csapatba kerülni. Bár néhány mérkőzésen csereként szóhoz jutott, és ekkor csatártársként is játszott a klubkedvenc mellett, Tököli sajnos nem jutott rendszeres lehetőséghez Huub Stevens vezetőedzőnél. A következő szezonban a Bundesligába frissen feljutó együttesnél már csupán egyetlen meccse volt, Podolski viszont azóta is német válogatott, és többek között világbajnoknak, német bajnoknak, valamint angol, német és török kupagyőztesnek vallhatja magát. Tököli később Ciprusra igazolt, majd hazatért.

#6: FILKOR ATTILA, LUÍS FIGO – INTERNAZIONALE, 2006
A Sándor Károly Akadémián nevelkedő Filkor Attila évekig a magyar futball egyik legreményteljesebb tehetségének számított, és amikor 2006-ban lecsapott rá az Internazionale, csak kevesen hitték volna, hogy tíz évvel később Gyirmóton játszik majd. Az akkor 18 éves futballista ugyanis biztató U19-es szereplésével többször kiérdemelte, hogy a szupersztárokkal teletűzdelt első csapat keretével eddzen, és Roberto Mancini vezetőedzőre eleinte akkora hatással volt, hogy a 2006–2007-es Olasz Kupa Messina elleni nyolcaddöntőjének mindkét mérkőzésén pályára küldte. Filkor ezeken a találkozókon olyan klasszisokkal játszhatott együtt, mint Francesco Toldo, Maxwell, Walter Samuel, Esteban Cambiasso vagy Adriano, de talán közülük is kiemelkedik a portugál zseni, Luís Figo. Az aranylabdás, BL-győztes, spanyol bajnok és kupagyőztes sztár még 34 évesen is fantasztikus megoldásokra volt képes, ám Filkornak sajnos több lehetősége már nem adódott vele tétmérkőzésen együtt játszani, kisebb olasz klubokon át vezetett vissza az útja Magyarországra. Filkor .2010 és 2015 között az AC Milan játékosa volt, ám tétmeccset nem játszott a piros-feketéknél, klubja mindig kölcsönadta.

#5: RÓSA DÉNES, PAUL INCE – WOLVERHAMPTON WANDERERS, 2006

A pályafutása kezdeti éveiben több NB I-es klubot is megjáró Rósa Dénes a Ferencvárosnál tudott először igazán kibontakozni, amikor a bajnokságot nyerő és az UEFA-kupába bejutó csapatnak is meghatározó játékosa lett. A zöld-fehérek nemzetközi szereplése felkeltette az európai klubok érdeklődését is, így Rósa 29 évesen végre kipróbálhatta magát légiósként. A fáradhatatlan középpályást 2006 telén a Gyepes Gábort is foglalkoztató Wolverhampton Wanderers szerezte meg, ahol nem kisebb kaliberű futballista játszott mellette, mint az akkor 38 éves Paul Ince. Bizonyos mérkőzéseken együtt szűrtek a középpályán a britek klasszisával, aki a kilencvenes évek derekán megfordult a Manchester Unitednél, az Internél, valamint a Liverpoolnál is, és dicsőséglistáján szerepel KEK-győzelem, angol bajnoki cím, és angol kupagyőzelem. Válogatottként meghatározó játékosa volt az angolok 1996-os Eb-elődöntős csapatának és az 1998-as vb-t is megjárta. Rósa az első félév után sajnos nem kapott több játéklehetőséget a Wolvesnál, így néhány kölcsönszereplés után hazatért.

#4: TŐZSÉR DÁNIEL, RIVALDO – AEK ATHÉN, 2008
A Debrecenben nevelkedő Tőzsér Dániel már 17 évesen belekóstolt a légióskodásba, a Galatasaraynál azonban nem tudott a felnőttcsapat közelébe kerülni, ezért 2004-ben hazatért a Ferencvároshoz. A zöld-fehéreknél az UEFA-kupában nemzetközi szinten is bizonyított, így csapott le rá 2006-ban az AEK Athén. A magyar középpályás hamar alapemberré nőtte ki magát a görög klubnál, elégedettségét pedig tovább növelhette, hogy egy évvel később megérkezett az együttes öltözőjébe az aranylabdás, világbajnok, BL-győztes, spanyol bajnok világklasszis, Rivaldo. Noha a brazil sztár ekkor már a 35. életévében járt, Tőzsérnek így is lélegzetelállító élmény lehetett mindennap együtt edzeni és hétről hétre együtt játszani gyerekkora egyik ikonjával. A két futballista 2007-ben rendszeresen együtt szerepelt az AEK középpályáján, a szezon végén azonban mindketten távoztak. Később Tőzsér megfordult még a Genkben, valamint több olasz és angol egyesületben, ahol további olyan neves futballistákkal játszott együtt, mint Leroy Fer, Sébastien Frey vagy Ciro Immobile.

#3: BALOGH BÉLA, TEDDY SHERINGHAM – COLCHESTER UNITED, 2007
Az MTK fiatal reménységére, Balogh Bélára hamar felfigyeltek a szakértők, tehetségét pedig bizonyítja, hogy már 2006-ban, 21 esztendősen bemutatkozhatott a magyar válogatottban. Fejlődése töretlenül haladt, és pályafutása egyengetése érdekében klubja egy évvel később kölcsön is adta az angol másodosztályban szereplő Colchester Unitednek. A fiatal hátvéd számára már önmagában is nagy élmény lehetett belekóstolni a szigetországi futballba, mindezt pedig megkoronázta, hogy az öltözőbe belépve nap mint nap egy igazi legenda, Teddy Sheringham mosolygott vissza rá. Az 1999-es drámai BL-döntő (egyik) hőse 41 évesen már csak levezetett a kis csapatnál, magával ragadó kisugárzásával és technikai tudásával azonban még mindig hasznos tagja volt a közösségnek. Balogh és Sheringham először 2007 októberében léptek pályára csapattársként bajnoki találkozón, amikor a magyar hátvéd végigjátszotta a West Bromwich elleni meccset, míg a BL-győztes, angol bajnok, angol kupagyőztes, angol gólkirály, ötvenszeres válogatott Sheringham csereként jutott szóhoz. A sztár az idény végén visszavonult, Balogh pedig egy murciai próbálkozás után végleg hazatért.

#2: LENDVAI MIKLÓS, JEAN-PIERRE PAPIN – GIRONDINS BORDEAUX, 1996
Az ifjú Lendvai Miklós Zalaegerszegen kezdte pályafutását, és tehetségével, valamint csupa szív játékával már 21 évesen felkeltette a patinás Bordeaux érdeklődését. A magyar futballistának viszont ilyen fiatalon valószínűleg még túl nagy falat volt a francia bajnokság, mert a szezon döntő részében a meccskeretbe sem tudta beverekedni magát, ám így is csodálatos élményekkel gazdagodhatott. Elsősorban azért, mert az idény elején együtt játszhatott a francia futball egyik meghatározó alakjával, Jean-Pierre Papinnel, aki akkor 33 évesen már túl járt ugyan pályafutása zenitjén, ám még így is zseniális megoldásokra volt képes. Lendvai három bajnoki mérkőzésen léphetett pályára Papin csapattársaként, aki az 1986-os világbajnokságon a magyarok ellen is szerepelt, és bár a válogatottbeli hangos sikerek elkerülték, klubszinten BEK-győzelemmel, olasz, illetve francia bajnoki címmel és olasz kupagyőzelemmel is büszkélkedhet. Lendvai később Belgiumban futott be sikeresnek mondható légióskarriert.

#1: TÓTH MIHÁLY, ROBERT PIRES – METZ, 1998

Az akkor 22 éves Tóth Mihály egy kupagyőzelemmel megkoronázott, sikeres kispesti időszak után csapott fel légiósnak, amikor 1997 őszén a belga Germinal Ekeren játékosa lett. A fiatal csatár nem is vallott szégyent, olyannyira, hogy tehetségét látva már a télen leigazolta őt a bajnoki címért egész szezonon keresztül harcban álló francia Metz. Ez a tény már önmagában érzékelteti, micsoda csapatnál kapott lehetőséget, hát még ha megnézzük, kikkel edzhetett és futballozhatott nap mint nap. Tóth Mihály mellett olyan remek játékosok szerepeltek a csapatban, mint Rigobert Song, Louis Saha, valamint a később világklasszissá érő Robert Pires. A francia játékos már a következő nyáron világbajnoknak vallhatta magát, később pedig az Arsenal emblematikus figurája lett. Dicsőséglistáján ott van még az Európa-bajnoki cím, a veretlenül megnyert angol bajnoki cím, az angol és francia ligakupa is. A Metz szupergárdájában Tóth Mihály sajnos nem tudott gyökeret verni, és pár további külföldi próbálkozás után később haza is tért, de néhány mérkőzésen így is pályára lépett Pires csapattársaként.

(Összeállításunkban csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik tétmérkőzésen is pályára léptek csapattársként.)