„Nagyszerű észlelő képességgel van megáldva – írja a cikk a játékosról. – Kivételesen érzékeli a játékot, különösen a szabad területeket. Jól helyezkedik belső középpályásként, és mindig tudja, mi történik mögötte, ami alapfeltétele annak, hogy megfelelően pozicionálja magát a labdához és a többi játékoshoz képest. Amikor valamelyik csapattársa oldalra passzolja a labdát, Nagy tisztában van vele, hová kell mozdulnia, hogy a legtöbb esélye legyen bekapcsolódni a támadásba. Folyamatosan mozgásban van, mindig akarja a labdát, és ez a tulajdonság meghatározza a futballját. Amikor várja a labdát, gyakran impulzív, erős gesztusokkal kéri el. Átvételnél időnként nem teljesen tiszta az első érintése, de mindig a helyes irányba fordul. Általában már az előtt megvan a terve a labda megjátszására, hogy megérkezne hozzá, éppen ezért sokszor egyből továbbítja, akár egészen távolra is, a legjobban kihasználva a rendelkezésére álló teret.”
Labda nélküli mozgás
Nagy anbieten vs Diosgyor from Yung Calcio on Vimeo.
Az írás szerint technikai adottságai megkönnyítik a gyors megoldásait, jelentős előny, hogy kiválóan cselez, jobbal és ballal is jól indít, még ha pontosság tekintetében érezhető is némi különbség a jobb javára. Nem elvakult dicshimnusz a cikk, megfogalmazza azt is, miben kell javulnia Nagy Ádámnak.
„Taktikai értelemben meg kell tanulnia kockáztatni. Jól lát a pályán, egy pillanat alatt képes dönteni, viszont gyakran túlságosan könnyű megoldást választ, és nem veszi figyelembe a megjátszott csapattársra nehezedő nyomást. Gyorsan játssza meg a labdát, de időnként nem méri fel, mi lehet a megjátszott társ következő lépése. Ha fiatal korára és kiváló tanulási képességére gondolunk, biztosak lehetünk benne, ezen a téren még segíthetik az edzői.”
Lényeges erénye, amelyet már mások is észrevettek, hogy minden passza után azonnal fut tovább, mutatja magát. A cikkszerző a gondolatmenetet folytatva rávilágít, Nagy Ádám előszeretettel adja a labdát oldalra, máskor vertikális mozgásaival teret nyit csapattársainak, van annyira intelligens, hogy a többiek feladatát is megkönnyítse. Játékszervezőként még fejlődhet, ugyanakkor segít megérteni a posztjával kapcsolatos korlátokat, ha tudjuk, a Ferencvárosban és a magyar válogatottnál a Bolognánál kapottól eltérő feladathoz szokott. Az osztrák szakíró arra is felhívja a figyelmet, mennyire hatékonyan támad le a középpályás, aki a passzolási csatornák lezárása mellett apró, gyors lépéseivel erős nyomást gyakorol az ellenfélre, aki így könnyebben hibázik. Alex Belinger az 56-szoros portugál válogatottal, a Genoa légiósával, Miguel Velosóval állítja párhuzamba a magyar játékost.
Letámadás
Nagy defensiv Deckungsschattennutzung vs Diosgyor from Yung Calcio on Vimeo.
„A genovai középpályás lassúnak tűnhet, valójában igen gyorsan gondolkodik, és védekező játékát látva – a bajnokság egyik legjobbja. Nem nyer látványos párharcokat, nem fut sebesen, nem használja sokat a testét. Pedig a labdaszerzés önmagában felértékeli a teljesítményt, és Velosóhoz hasonlóan Nagy éppen abban jó, hogy felesleges ütközések nélkül, helyezkedéssel, megelőzéssel, passzok elcsípésével képes elvenni az ellenféltől a labdát. Ámbátor megkülönbözteti a portugáltól, hogy gyorsabb nála.”
Végül az ultimouomo.com elemzése felveti a dilemmát, vajon a hátvédsor előtti szűrő vagy a Roberto Donadoni edző elképzelte klasszikus játékszervező pozíciója fekszik-e inkább Nagy Ádámnak, és arra a következtetésre jut, bár az utóbbi áll tőle távolabb, némi idomulással irányítóként is képes helytállni.
„Pompás üzletet kötött a Bologna azzal, hogy mindössze másfél millió euróért megvette Nagy Ádámot – szól az összegzés. – Nem mindennapi intelligencia jellemzi, és így gyorsan elsajátíthatja azokat az elemeket, amelyekkel még ismerkednie kell, ha meg akar felelni az olasz bajnokság követelményeinek. Mivel erényei nem szembeötlők, a média talán a kelleténél kevesebb figyelmet szentelt neki, a csapatban mindazonáltal kétségtelenül egyre fontosabb helyet követel magának.”