Légióssors: a 30. edzőváltás és új célok Vanczákéknál

– Decemberben súlyos térdsérülést szenvedett, vasárnap pedig végigjátszotta első tavaszi bajnokiját csoda történt?
– Ó, nem, csak jól sikerült a rehabilitáció, meg elég erős szervezetem, ezt megelőzően szinte nem is voltam sérült – válaszolta a Nemzeti Sport érdeklődésére Vanczák Vilmos, a Sion harmincéves, hetvenhatszoros válogatott hátvédje. – Úgy kalkuláltam, hogy legkorábban február végén játszhatok. Mondjuk sok köszönet nem volt a visszatérésemben, hazai pályán kettő egyre kikaptunk a sereghajtó Lausanne-tól. Nem kellett volna.

– Ahogy olvastam, egy egyes állásnál volt egy kecsegtető helyzete, fejesét követően a labda alig kerülte el a kaput.
– De sajnos elkerülte. Most már végképp le mondanunk az európai kupaszereplés kiharcolásáról, hiszen a tízcsapatos liga kilencedik helyén állunk, és meg kell fogalmazni az új célt: kivívni az élvonalban maradást.

– Decemberben súlyos térdsérülést szenvedett, vasárnap pedig végigjátszotta első tavaszi bajnokiját csoda történt?
– Ó, nem, csak jól sikerült a rehabilitáció, meg elég erős szervezetem, ezt megelőzően szinte nem is voltam sérült – válaszolta a Nemzeti Sport érdeklődésére Vanczák Vilmos, a Sion harmincéves, hetvenhatszoros válogatott hátvédje. – Úgy kalkuláltam, hogy legkorábban február végén játszhatok. Mondjuk sok köszönet nem volt a visszatérésemben, hazai pályán kettő egyre kikaptunk a sereghajtó Lausanne-tól. Nem kellett volna.

– Ahogy olvastam, egy egyes állásnál volt egy kecsegtető helyzete, fejesét követően a labda alig kerülte el a kaput.
– De sajnos elkerülte. Most már végképp le mondanunk az európai kupaszereplés kiharcolásáról, hiszen a tízcsapatos liga kilencedik helyén állunk, és meg kell fogalmazni az új célt: kivívni az élvonalban maradást.

– Menni fog, nem? Elvégre egyetlen csapatot kell csak megelőzni.
– Hát remélem, hogy sikerül, a Lausanne-t hét ponttal előzzük meg, és eggyel kevesebb meccset játszottunk nála. S ha már itt tartunk, van önnek egy hírem, bár szerintem nem lepődik meg.

– Csupa fül vagyok!
– Képzelje, edzőt váltottunk!

– Hej, de jókor telefonáltam! Számolja még, hogy hat és fél éve tartó sioni pályafutása során ez hányadik edzőváltás?
– Azt hiszem, éppen most jubilálok: a harmincadik!

– S ki ült le minden idők egyik legforróbb kispadjára?
– Raimondo Ponte váltotta Laurent Rousseyt, már meg is tartotta első edzését. Az új edző korábban svájci válogatott csatár volt, legutóbb Svájc olaszok lakta részén dolgozott. Remélhetőleg legalább az idény végéig a helyén maradhat…

–Visszatérő kérdés: jó önnek a Sionnál?
– Azért ne feledje, ragyogó eredményeket is elértünk a klubbal, kétszer is megnyertünk a Svájci Kupát. A szezon végén lejár a szerződésem, a vezetők már érdeklődtek, hogy hosszabbítok-e, egyelőre nincs aláírt papír.

– Tervezi a hazatérést?
– Egyelőre nem, két-három évet még szeretnék külföldön futballozni. A bentmaradásért zajló versenyfutás közben különben sem szeretnék másra figyelni, majd a nyáron.

– És a száz válogatottság foglalkoztatja?
– Száz? Annyival azért nem számolok, messze vagyok tőle. Már akkor boldog leszek, ha elérem a nyolcvanat.