NB I: Szabó István szerint a Kecskemét még tud fejlődni

LABDARÚGÓ NB I
15. FORDULÓ
Kisvárda Master Good–Zalaegerszegi TE FC 0–3 (0–1)
Kisvárda, Várkerti Stadion, 2005 néző. Vezette: Káprály
Gólszerző: Ikoba (37., 60.), Manzinga (87.)

Török László, a Kisvárda Master Good vezetőedzője

– Utólag okos az ember, de a történtek ismeretében is ugyanezt a kezdő tizenegyet küldenék a pályára?
– Az utóbbi időben voltak arra utaló jelek, hogy akkor is képes jól teljesíteni a csapat, ha néhány embert kicserélünk. Ezúttal nem így történt. Az első félidő értékelhetetlen volt, a másodikban akadt jó öt perc, de akkor sem sikerült gólt szerezni. Meglehet, más lett volna a meccs kimenetele, ha a szünet utáni csapattal állunk fel. Úgy tűnik, a Zalaegerszeg hasznosabban tudta eltölteni a legutóbbi mérkőzés óta eltelt két teljes napot, mint mi. Láthatóan frissebb volt.

– A meccsterv egyébként is azt tartalmazta, hogy bármi az eredmény, jönnek a szünetben az alapemberek?
– Az volt a terv, hogy most a friss játékosok kapnak lehetőséget, de nem jött be. Utána hiába mutattuk meg, hogy vannak minőségi támadóink, nem sokáig tudtunk érvényesülni, hiszen újabb gólt kaptunk, ami után nem tudtunk megújulni. A Zalaegerszeg védekezésben is szervezettebbnek bizonyult.

– A belső védők és a kapus is hibázott.
– Erre azt mondom, hogy senkit sem szeretnék elmarasztalni, de nyilván a történteket értékelnünk kell.

Julian Jenner, a ZTE FC megbízott vezetőedzője

– Mi a titka a ZTE jó teljesítményének?
– Titok nincs, de az első perctől kezdve fölényben voltunk, és megérdemelt győzelmet arattunk. A Kisvárda jó csapat, a nemzetközi porondon is megmérette magát, viszont ezúttal a letámadásos stílusunkat jól alkalmaztuk, ami kulcsfontosságúnak bizonyult. Fontos lépést tettünk előre.

– Kritikus volt a második félidő elején a kisvárdai nyomás?
– Tudtuk, hogy a Kisvárdának van olyan játékosa, mint például Driton Camaj, aki lendületet hozhat. Ekkor adódtak lehetőségek a hazaiak előtt, Demjén Patriknak kellett néhányat védenie, de olyan nagy ziccerei nem voltak a Kisvárdának, mint a végén Christy Manzingának. Eduvie Ikoba érdemei is elvitathatatlanok, de az egész csapat dicséretet érdemel.

– Van olyan üzenete a mérkőzésnek, hogy lám két mérkőzést ki lehet bírni három nap alatt?
– Kevesebbet változtattunk, de Meshack Ubochioma személyében így is volt hiányzónk. Most is kiderült, nagy az egyensúly a csapatban, de azért van ennyi játékosunk, mert mindenkire szükség van. Olykor fontos döntéseket kell meghozni, most arra jutottunk, hogy döntően azok kapnak lehetőséget, akik legutóbb is.

LABDARÚGÓ NB I
15. FORDULÓ
Kecskeméti TE–Puskás Akadémia 1–1 (0–1)
Kecskemét, Széktói Stadion, 1721 néző. Vezette: Zierkelbach
Gólszerző: Banó-Szabó (53.), ill. Corbu (44.)

Szabó István, a Kecskeméti TE vezetőedzője

– A mérkőzés beharangozójában azt írtuk, alakulhat úgy, hogy mindkét csapat elégedett lesz a döntetlennel. Adódik a kérdés: elégedett?
– Hadd kezdjem azzal, hogy volt egy stratégiánk, úgy gondolom, amit elterveztünk, bevált, jó mérkőzést vívtunk egy remek csapat ellen. Akár az első, akár a második fél­időt nézem, úgy érzem, legalább a döntetlenre rászolgáltunk.

– Lehetett volna több is a meccsben?
– Rúgtunk egy kapufát is… De nem szeretnék ezzel foglalkozni, sokkal inkább örülök annak, hogy sok jó teljesítményt láttam. A közönségnek is nagyon tetszett a találkozó, ami mindig fontos nekünk. Ez volt az utolsó kecskeméti mérkőzésünk ebben az évben, örülök, hogy megőriztük hazai veretlenségünket.

– Ahogy ezzel a mérkőzéssel, úgy a teljes ősszel is elégedett lehet.
– Az vagyok, főleg azért, mert a tulajdonos úr gyakran megkérdezi tőlem, tudunk-e még fejlődni, és én azt látom, hogy igen. Nagyon örülök, hogy csapatként és egyénileg egyaránt sokat léptünk előre.

Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője

– Boldog az egy ponttal?
– Úgy érkeztünk Kecskemétre, hogy nyerni akarunk, sajnos nem sikerült. Többek között azért, mert sok helyzetet kihagytunk, főleg a második félidőben, amikor szögletek és szabadrúgások után is veszélyesek voltunk. A szünetben arról beszéltünk, hogy meg kell tartanunk az előnyünket, sőt „rá kell rúgnunk” még egy-két gólt, de nem sikerült – már csak azért sem, mert a Kecskemét kapusa kiválóan védett.

– Egyetért azzal, hogy a második félidőben beszálló támadók lendületet hoztak a meccsbe?
– Nincs teli a pohár, mert mint említettem, a helyzeteink megvoltak, de nem rúgtunk újabb gólt, holott a hajrában már három támadóval játszottunk. Igaz, ez azzal is párosult, hogy hátul akadtak kisebb gondjaink.

– A hosszabbításban cserélt még egyet – már azért, hogy őrizze a döntetlent?
– Nem igazán, szerettük volna Nagy Zsoltot eggyel feljebb tolni az ék mögé tízes pozícióba, de sajnos már nem sok idő volt hátra.