FTC: a legenda, aki repedt tüdővel nyert olimpiát – Juhász István 75 éves

Juhász István 1945. július 17-én született Budapesten. 1959-ben került a Ferencvároshoz, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat, mielőtt 1963-ban bemutatkozott a felnőttek között. Tizenhárom, fradistaként eltöltött idénye során 490 mérkőzésen 84 gólt szerzett. Juhász István 1945. július 17-én született Budapesten. 1959-ben került a Ferencvároshoz, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat, mielőtt 1963-ban bemutatkozott a felnőttek között. Tizenhárom, fradistaként eltöltött idénye során 490 mérkőzésen 84 gólt szerzett.

A középpályás az FTC-vel négyszer (1964, 1967, 1968, 1976) nyert magyar bajnokságot, háromszor (1972, 1974, 1976) Magyar Kupát. Tagja volt az 1964–1965-ös idényben Vásárvárosok Kupáját nyerő együttesnek, illetve még szerepelt egy-egy alkalommal VVK- és KEK-döntőben is.

Az FTC örökös bajnoka 23-szor lépett pályára a magyar válogatottban, amellyel legnagyobb sikerét az 1968-as mexikóvárosi olimpián érte el, ahol aranyérmes lett. Juhász Istvánt 1973-ban az év labdarúgójának választották, 1999-ben pedig átvehette a Centenáriumi Aranydiplomát.

„Bárhol voltam vagy vagyok a világon, a második otthonom az FTC. Jóban-rosszban mindig ott volt nekem a klub, nagyon büszke vagyok rá, hogy itt kezdtem a pályafutásomat és Magyarországon csak a zöld-fehéreknél futballoztam. Nem is bánom, hogy nem játszottam máshol, mert fantasztikus eredményeket és sikereket értem el a karrierem során és mindezt a Ferencvárosnak köszönhetem. Ezt soha nem felejtem el” – idézi a fradi.hu Juhász Istvánt, aki arról is beszélt, hogy az 1968-as mexikói olimpián repedt tüdővel játszott.

„Az Izrael elleni csoportmeccsen hatalmasat estem, ezáltal sajnos megrepedt a tüdőm. Kórházba kerültem, de sehogy sem akart elállni a vérzés. A vezetők bejöttek meglátogatni és akkor Lakat Károly szövetségi kapitánynak ajánlatot tettem. Azt kérdeztem tőle: ha kiengednek, akkor betesz-e a kezdőbe? Azt mondta, hogy ha kiengednek, akkor igen. Több sem kellett nekem, a négynapos szünet harmadik napján aláírtam a papírjaimat és mentem a válogatott táborába. Karcsi bácsi nagyon meglepődött, de betartotta a szavát és mivel kiengedtek, beállított a kezdőcsapatba. Így minden mérkőzésen játszottam, de őszintén megmondom, az első 5-10 percben nagyon féltem, hogy mivel Mexikóváros nagyon magasan van a tengerszint felett, nehogy a megerőltetés miatt megpattanjon egy ér, de szerencsére nem így történt, és megnyertük az olimpiát.”

A TELJES INTERJÚT IDE KATTINTVA OLVASHATJÁK EL!