Nagy győzelmi sorozat és stabilitás kellett a Kisvárda feljutásához

Már sportigazgatóként, az NB I-es Kisvárda Master Good mellett dolgozva is azt vallotta Révész Attila, hogy csapatának előbb-utóbb szembe kell néznie a kiesés tényével, mert a 12 csapatos élvonalban – a Ferencvárost, a Puskás Akadémiát és újabban a Paksi FC-t leszámítva – a nagy többség a bennmaradás kivívásáért harcol. A kisvárdaiak tavaly hat év után intettek búcsút a legjobbak mezőnyének, és ha egyszer utol kellett, hogy érje a klubot a sorsa, akkor az a legjobbkor történt meg vele.

A Merkantil Bank Liga 2024–2025-ös évadjában ugyanis a szokásosnál mintha kevesebb lett volna a jelentkező a feljutásra. A két kieső közül a Mezőkövesd Zsóry FC-nél a keret teljes magyarosításával mintha az útjukat keresték volna, és Kisvárdán sem egyértelműen az azonnali visszajutás miatt tartották meg a légiósok többségét, hanem azért, nehogy több más korábbi élvonalbeli búcsúzóhoz (Kaposvár, Budafok vagy éppen most a Gyirmót) hasonlóan még nagyobb legyen a zuhanás, és kiesőjelölt vagy éppen kieső legyen a csapat a másodosztályból is.

„Az ikertestvéremmel, Istvánnal együtt egyértelműen azért igazoltunk Kisvárdára, hogy feljutó csapat tagjai legyünk – mondta lapunknak a szabolcsiak egyik tavaly nyári új szerzeménye, a Gyirmótról érkezett Soltész Dominik, hogy számára azért egyértelműek voltak a célok. – Igaz, nem kezdtük jól a bajnokságot, ám akkor sem ijedtünk meg.”  

Való igaz, a Kisvárda már a 2. forduló után edzőt cserélt (Feczkó Tamást előbb ideiglenesen, majd véglegesen Révész Attila váltotta), és az ötödik fordulót követően két győzelemmel és három vereséggel állt. Szerencséjére a riválisnak gondolt csapatok sem remekeltek, az edzőváltásokon áteső Vasas (a 4. fordulót követően Gera Zoltán helyére két meccs­re Desits Szilárd ugrott be, majd a 7. fordulóban már Pintér Attila irányított) kilenc kört követően már öt vereségnél tartott (csak összehasonlításként a végül feljutó Kazincbarcika a teljes bajnokság alatt kapott ki ennyiszer…), a Szeged a tizedik volt ekkor, a Kisvárda pedig negyedik helyezettként fogadta az akkori éllovast, a végül kieső Gyirmótot.

 „Annyira kiegyensúlyozott volt a mezőny, hogy egy-egy győzelemmel és vereséggel is nagyot lehetett ugrani, illetve zuhanni – beszélt erről az időszakról Soltész Dominik. – Korábbi csapatomat hazai pályán, az idény leggólgazdagabb mérkőzésén hat-négyre legyőztük, az élre is álltunk, öt meccset nyertünk meg sorozatban. Ezzel együtt az én helyem nem volt biztos a kezdő tizenegyben, nem is az addig megszokott szerepkörömben futballoztam, de a jó játékost az különbözteti meg a többitől, ha több pozícióban is bevethető, én pedig igyekeztem alkalmazkodni a helyzethez.”  

Ezzel együtt a Kisvárda jó sorozata a Szeged elleni november 10-i vereséggel megszakadt, a Honvéd és a Kazincbarcika elleni egyaránt 1–1-es döntetlen után az ősz végére a harmadik helyre esett vissza (a Vasas negyedik volt), a feljutó helyeken a Kozármisleny és a Kazincbarcika telelt. A tavasztól viszont már meghatározó együttes volt a Kisvárda, amely a Vasas elleni idénynyitó hazai döntetlenje (0–0) után nyolcmérkőzéses győzelmi sorozatba kezdett.

 „Egyértelmű, hogy a jól sikerült téli felkészülés hozta meg a fordulatot – folytatta Soltész Dominik, akinek ugyancsak ugrásszerűen javult a teljesítménye, hiszen az őszt mindössze három gólpasszal záró középpályás már a 27. fordulóra elérte a bajnokság végi mutatóit, a három gólt és a 17 gólpasszt. – Személyes célomként a húsz kanadai pont elérését tűztem ki magam elé, aminek megfeleltem. Nehéz megmondani, hogy én rúgtam-e be tökéletesen a szögleteket és a szabadrúgásokat, vagy a jól fejelő embereink érkeztek nagyszerűen, azt hiszem, a kettő között lehet az igazság. Több meccsen is hátrányból fordítottunk, nem egyszer az utolsó percekben szerzett gólokkal, de ezeket nem lehet csakis a szerencse számlájára írni, sokkal inkább az elvégzett kemény munka fizetődött ki.”  

A bajnokság előtt a mezőny csapatai közül egyértelműen csak a Vasasnál mondták ki, hogy a feljutás a cél. Ehhez képest a Kisvárda és a Kazincbarcika írt sporttörténelmet: előbbi azzal, hogy a 2018-as, második helyezettként kiharcolt feljutása után most először szerezte meg a bajnoki címet a másodosztályban, míg a borsodiak abszolút újoncok lesznek az élvonalban, azok után, hogy az elődök az 1981-es és az 1990-es, feljutásért kiírt osztályozón alulmaradtak előbb az MTK-VM-mel, majd a Budapesti Honvéddal szemben. A Barcika az utolsó fordulóban, éppen a Kisvárdán elért döntetlennel tette biztossá feljutását, a Vasas pedig a bajnokság során a 23., a 25. és a 27. fordulóban sem tudott élni a „Vegyész” botlásával, és három idegenbeli veresége (sorrendben Mezőkövesden 0–3, a BVSC otthonában és Szentlőrincen egyaránt 1–2) miatt nem tudott feljutóhelyre kerülni. Ezalatt a Kisvárda szorgosan gyűjtögette a győzelmeket, bár a feljutása és a bajnoki címe is akkor vált biztossá, amikor döntetlent játszott (Békéscsabán 2–2, majd a Szeged-Csanád Grosics Akadémia ellen 1–1), és a befejezés is a Kazincbarcika elleni 1–1-es meccsen vált katartikussá.

„Azon voltunk, hogy a lehető legtöbb mérkőzést megnyerjük a tavaszi szezonban, de legalábbis a veretlenségünk maradjon meg – árulta el Soltész Dominik. – Közben azért óhatatlanul azzal is szembe kellett néznünk, hogy a feljutás és a bajnoki cím megszerzése után tudat alatt kissé csökkent a koncentrációnk, így a Honvéd ellen belefutottunk a három-nullás vereségbe. A jó focit játszó és a másik feljutó helyet megérdemelten megszerző Kazincbarcika elleni végjáték aztán már hasonlított több tavaszi mérkőzésünkre, a hajrában sikerült egyenlíteni, így pozitív élménnyel búcsúztunk szurkolóinktól és vehettük át az aranyérmeket.”  

A nagy kérdés persze, hogy mire lesz képes a két feljutó az élvonalban. Amióta 12 csapatos a mezőny, 2015–2016-os idénytől kezdődően nyolc évadon át, egészen 2022–2023-ig az egyik újonc benn maradt (sorrendben a Vasas, a Mezőkövesd, a Puskás Akadémia, a Kisvárda, a Zalaegerszeg, az MTK Budapest, a DVSC, a Kecskemét), a másik kiesett (a Békéscsaba, a Gyirmót, a Balmazújváros, az MTK, a Kaposvár, a Budafok, a Gyirmót, a Vasas). Aztán az elmúlt két idényben mindkét frissen feljutó csapat, 2023–2024-ben a Diósgyőr és az MTK, a most befejeződött 2024–2025-ös bajnoki évben az ETO FC Győr és a Nyíregyháza Spartacus is megkapaszkodott az élvonalban. A Kisvárda 2017–2018-ban „előre lesajnált” csapatként egyszer már megkapaszkodott, most biztosan komolyabban veszik majd, Kazincbarcikán pedig abban is reménykedhetnek, hogy éppúgy előre odaadják a biztos kieső titulust neki, mint 2022–2023-ban a Kecskemétnek, amire a most kieső KTE akkor még alaposan rácáfolt.

 „A magam nevében mondhatom: nagy reményekkel vágok neki az NB I-nek. Ha már egyszer egy éve ennek az álomnak a teljesüléséért igazoltam Kisvárdára” – zárta szavait a Kisvárda 24 éves kulcsembere, Soltész Dominik.

Lázba hozta a várost a történelmi tett

A Kisvárdán elért döntetlennel fennállása során először harcolta ki az első osztályú tagságot a Kazincbarcika – az érmeket hétfőn hazai pályán, egy gyermeknappal egybekötött ünnepségen vették át a játékosok.

Hatalmas sikert aratott a Kazincbarcika, a második helyen zárta a Merkantil Bank Liga 2024–2025-ös évadát, így a következő idényt az NB I-ben tölti a csapat. Legutóbb az 1989–1990-es évadban állt közel a feljutáshoz a Barcika, ám akkor oda-vissza vágós párharcban alulmaradt a Budapesti Honvéddal szemben. Az első mérkőzést a kispestiek nyerték 1–0-ra, míg Kazincbarcikán 2–2-re végeztek a csapatok. Az idén azonban a Honvéd segítette a borsodiakat, hiszen az utolsó fordulóban hősiesen, becsülettel küzdött a Vasas ellen, s mivel 2–2-es döntetlen született a budapesti rangadón, a Kazincbarcika örülhetett. Másnap nagy buli vette kezdetét délután, rengetegen kilátogattak a Kolorcity Arénába, hogy együtt ünnepeljenek. Az eseményt a klub legendája, Kálmán Vilmos is megtisztelte jelenlétével. Kálmán Vilmos húsz éven át futballozott Kazincbarcikán, ezalatt 495 bajnoki mérkőzésen viselte a kék-sárga mezt, s a mai napig – ha ereje engedi – segít az utánpótlásképzésben. Az egész város ismeri és szereti őt, ma már ő mindenki „Vili bácsija”. Lapunknak is elmondta, hogyan éli meg a feljutást: „Nagyon sokat jelent nekem, hihetetlenül büszke vagyok a srácokra, hogy véghez vitték ezt a bravúrt. Tudjuk, hogy a hazai mérkőzésekre ki kell majd járni Mezőkövesdre, de természetesen ott leszünk minden meccsen, a távolság ilyenkor nem számít. Gratulálok a csapatnak, az edzői stábnak és mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult ehhez a sikerhez.”

Az ünnepség hétfő délután több órán át tartott, sok program várta a kazincbarcikai családokat. A fiataloknak palacsintával, a felnőtteknek sörrel és üdítővel készültek a rendezők. Lehetett fényképeket készíteni az első csapat játékosaival, valamint tizenegyesrúgó-versenyben is volt lehetőség részt venni Bódi Ádámékkal. Emellett játékos vetélkedő, dartsfoci, buborékfoci, aszfaltrajzverseny és kukásautó-bemutató színesítette az eseményt. 

Szitka Péter, Kazincbarcika polgármestere lapunknak így nyilatkozott: „Én is ott voltam Kisvárdán a családommal és végigszurkoltuk a mérkőzést. Számomra sokat jelent a labdarúgás, apukám is futballozott, s amikor lehetőségem adódik, én is szívesen játszom. Polgármesterként természetesen igyekszem minden sportágat támogatni, de most az NB I-es tagság kivívása nagy figyelmet kapott. Az, hogy a csapat kiharcolta a feljutást, történelmi tett a város életében. Összemérhetjük az erőnket az ország legjobb csapataival, ami óriási eredmény és megtiszteltetés. Nagyon hálás vagyok a játékosoknak és az edzői stábnak, hogy ilyen élménnyel ajándékoztak meg minket.”  

Az éremátadás közben a szurkolók tapsoltak és énekeltek, így köszönték meg a játékosoknak a klubért tett munkájukat, sikerüket. Sokan elérzékenyültek, örömkönnyeket hullajtottak, úgy érződött, mintha elszállna minden gond, és a pillanat örökre szólna. Vélhetően sokak számára ez volt a legkedvesebb, legszebb hétfő Kazincbarcikán. 
B. U. B.

Az NB I-ben is megmutatná, mire képes Nagy Zoárd, a Csákvár 25 éves támadója

– A Merkantil Bank Liga 2024–2025-ös idényében 18 góllal lett gólkirály a Csákvár csatáraként. Hogy érzi, a játék mely elemeiben fejlődött a játéka, minek köszönhető ez a gólerős forma?  
– Először is, óriási köszönettel tartozok Tóth Balázs vezetőedzőnek, aki felkeresett, játéklehetőséget adott nekem és mindig töretlen bizalommal támogatott, az ő hite nagyon sokat segített nekem. Már az előző év tavaszán éreztem, hogy egyre inkább ki tudok teljesedni, jobban megy a játék, ebben az idényben pedig minden meccsen úgy léptem pályára, hogy gólt fogok szerezni. A társaim folyamatosan támogattak, mindig hittem magamban, még akkor is, amikor nem ment annyira. A legtöbbet a kapu előtti játékban, a helyes döntések meghozatalában fejlődtem, egyre higgadtabbnak, rutinosabbnak, mentálisan erősebbnek érzem magam.

– Az előttünk álló felkészülési időszakban miben szeretne még jobbá válni?  
– Habár az NB II nem feltétlenül arról híres, hogy minden találkozón szemkápráztató futball folyik a középpályán, mindenképpen szeretnék fejlődni a mezőnyjátékban és a védekezésben. Továbbá úgy érzem, hogy azért maradt bennem néhány gól, a helyzetkihasználásban mindig javulhat egy támadó.

– Hamarosan lejár a szerződése a Csákvárnál, tudja már, mit tartogat a jövő?  
– Valóban, szabadon igazolható játékos leszek, s biztosan nem maradok Csákváron. Gyerekkorom óta arról álmodom, hogy az NB I-ben játsszak. Remélem, lesz irántam érdeklődés az első osztályból, szintet léphet a játékom, és egy magasabb színvonalú bajnokságban is megmutathatom, hogy mire vagyok képes. 
S. N.

A LABDARÚGÓ NB II ADATBANKJA