A Búza téri piacon kis túlzással minden kapható. A banán kilója 640, a retek csomagja 400, a sima lángos 650 forint, s akad itt igazi Diósgyőri Vitéz Kolbász, burgonyalepény és még sok minden más. A Miskolc fő közlekedési csomópontjában található vásár nem véletlenül kapta a Búza téri piac nevet, egykoron itt álltak a búzaraktárak és malátatárolók.
Bár most még „másodosztályú” árusok álldogálnak a standok mögött, az élvonalba jutással ez nem sokáig lesz így. A zöldséget és gyümölcsöt áruló Edit és László megrögzött Diósgyőr-szurkoló, előbbi piros-fehér sálban, utóbbi DVTK-sapkában árul, és hamar előkerül a hivatalos klubpárna és a szerda esti mérkőzésre szóló jegy is.
Edit a standok között kétszer-háromszor látta már Kuznyecov Szergejt, a Merkantil Bank Ligában múlt héten vasárnap NB I-be jutást ünneplő futballcsapat vezetőedzőjét, aki családjával szeret a helyi egészséges finomságok között válogatni. Gondolnánk, aki az élvonalba vezeti a helyi együttest, errefelé minimum félistenné lép elő, a piacon semmiért sem kell fizetnie.
„Még kell fizetnem – nevetett felvetésünkre Kuznyecov Szergej, a diósgyőriek negyvenéves szakvezetője. – Szeretünk piacra járni, de azok az idők elmúltak, amikor a játékosoknak, edzőknek ingyen adták a boltban a kenyeret. Igaz, a klubban a régi futballisták időnként mesélik, annak idején a helyi kávézókban sohasem engedték őket fizetni.”
Ahhoz azonban, hogy valakivel szembejöjjön a zöldséges környékén, jókora szerencse kell. Merthogy nem szeret céltalanul sétálgatni Miskolc belvárosában, a Búza téri piac felé is ritkán veszi az irányt, egy átlagos hétköznap kora reggel kimegy a DVTK-stadionban található irodájába, és az edzés(ek) végeztével csak késő délután megy – egyenesen haza.
„Itt élünk a városban, mégsem futok össze lépten-nyomon szurkolókkal. Ritkán megyek a belvárosba, ha viszont éppen arra járok, vagy kimegyek a piacra, megismernek, megszólítanak a szurkolók. Nem tagadom, jólesik, ha dicsérik a csapatot, hiszen ez azt jelenti, megfelelően végezzük a munkánkat.”
A feljutás nem álom, sokkal inkább cél volt
A DVTK-drukkerek a következő idényben – a 2021 májusi búcsút követően – ismét NB I-es csapatért szoríthatnak, a szurkolókhoz hasonlóan Kuznyecov Szergejnek is az álma vált valóra a feljutás kiharcolásával. Pontosabban...
„Álomnak semmiképp sem mondanám. Nekem ez inkább cél volt. Olyan cél, amelyért keményen meg kellett dolgozni. Magától nem jön az ilyen siker, és a klubnál mindenki kivette a részét belőle: a masszőrök, a szertárosok, a mosónők, az orvosok, az emeleti irodákban dolgozók, s mondhatnám a Fit4Race speciális csoportunkat is, amely kognitív és reakciós tesztekkel segít a játékosoknak, nekünk, az edzői stáb tagjainak pedig számos programmal és méréssel. A Fit4Race programnak köszönhetően nagyon sokat fejlődtek a labdarúgók, és ez törvényszerűen a pályán elért eredményekben is megmutatkozott. Kiemelt cél volt a koncentráció és fókuszált figyelem fenntartásának magasabb szintre emelése, szerintem ennek is köszönhető, hogy kilenc mérkőzést nyertünk meg a hajrában. Sok apró részletnek kell klappolnia ahhoz, hogy egy csapat kiharcolja az NB I-be jutást.”
A karrierje során az orosz Arszenal Tulánál és Szpartak Moszkvánál, valamint a görög Panathinaikosznál másodedzőként dolgozó tréner Diósgyőrben gyorsan letette a névjegyét. Augusztusban érkezett a klubba, áprilisban pedig feljutást ünnepelhet(ett) csapatával, a szárnyait bontogató edzőnek természetesen édesapja, a Ferencváros korábbi légiósa, Szergej Kuznyecov is gratulált.
„Apu játékosmegfigyelőként dolgozik, valahogy úgy hozta az élet, hogy kettesben nem sokat beszélgetünk a labdarúgásról. Most persze gratulált a feljutáshoz, de jól tudja, nálam ezzel nem ért véget az idény.”
No igen, a Diósgyőr vezetőedzője gyerekkorában is maximalista volt, a Ferencvárosnál eltöltött tizenkét évében valósággal beleverték, a fél munka nem munka...
„Nekem nemcsak a feljutás, hanem a bajnoki cím is fontos. Aki ismer, tudja, maximalista vagyok, az első célunkat elértük, a másodikat még nem. Az öltözőben mondogatom is, a második helyezettekre senki sem emlékszik... A Ferencvárosnál nevelkedtem, édesapámat a pálya széléről lestem, a Népligetben az összes korosztályt végigjártam. Egy életre megtanultam, csak a győzelem és az aranyérem számít, semmi más.”
Kuznyecov Szergej kérésére halasztották el az ünneplést
Noha a szurkolók nyilvánvalóan a Ferencváros elleni mérkőzésekről ábrándoznak, a DVTK vezetőedzője a korábbi klubja elleni találkozókról egyelőre nem szívesen beszél. Az foglalkoztatja, hogy jó és szerethető csapat legyen Diósgyőrben. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a feljutással hátradőljenek – ha ezt látná a labdarúgóin, úgy értelmezné, hogy rosszul végzi a munkáját.
Igazi ünneplésről a szerda esti, Szeged elleni mérkőzést követően sem lehetett szó, ki nem találnák, ki miatt nem... A szurkolói koordinációs iroda és a klub egyeztetését követően, Kuznyecov Szergej kérését szem előtt tartva abban maradtak, az igazi gála az utolsó hazai bajnoki mérkőzés utánra marad. Az ETO FC ellen május 14-én reményeik szerint már nemcsak a feljutást, hanem a bajnoki címet is lehet ünnepelni.
A diósgyőri titkot alighanem sokáig fejtegetjük még, miért esett ki annak idején a csapat, miért nem sikerült az előző idényben visszajutnia az NB I-be, ám egy ideig – néhány hétig legalábbis biztosan – egyéb rejtély is marad a klubnál. Kuznyecov Szergej amolyan titkos célt is kitűzött labdarúgói elé, ezt ő és játékosai sem hajlandók elárulni.
„A futballban nem lehet mindent előre megtervezni, de ez a belső öltözői cél igenis motivál bennünket. Ígérem, ha teljesül, elmondom.”
Mentális hangolódás egy tálca helyi sörért
Miután szerdán meccsnap volt, semmi meglepő sem volt abban, hogy a belvárosban egyre többen sétálgattak DVTK-mezben. Az 1-es villamos vonalán kora délután a kiülős placcok megteltek, nem vicc, volt, aki piros-fehér mezben ment be a munkahelyére, hogy meló után egyenesen az arénába induljon. Olyan társaság is akadt, amelynek két tagja a Szeged elleni mérkőzés szünetében esedékes felsőkapufa-lövő versenyre hangolódott, el is kélt a mentális készülődés, hiszen a tét nem más volt, mint egy tálca Borsodi sör.
A szurkolók törzshelyéül szolgáló Kata presszó zsúfolásig megtelt a találkozó előtti órákban, a feljutás kiharcolását követő első hazai mérkőzés előtt érthető volt a felfokozott hangulat, késő délután a DVTK-stadionhoz vezető Andrássy Gyula úton is lelassult a forgalom.
Hogy mi lesz itt, amikor a következő idényben a Ferencváros, az Újpest vagy éppen a nagy rivális Debrecen érkezik Diósgyőrbe...?
1. Diósgyőri VTK | 34 | 25 | 2 | 7 | 70–33 | +37 | 77 |
2. MTK Budapest | 33 | 20 | 6 | 7 | 82–45 | +37 | 66 |
3. FC Ajka | 34 | 18 | 7 | 9 | 48–33 | +15 | 61 |
4. Gyirmót FC Győr | 34 | 16 | 8 | 10 | 57–41 | +16 | 56 |
5. Szeged-Csanád Grosics Akadémia | 34 | 15 | 9 | 10 | 42–36 | +6 | 54 |
6. Szombathelyi Haladás | 34 | 14 | 9 | 11 | 52–49 | +3 | 51 |
7. Pécsi MFC | 34 | 12 | 14 | 8 | 33–30 | +3 | 50 |
8. Soroksár SC | 33 | 12 | 12 | 9 | 49–47 | +2 | 48 |
9. BFC Siófok | 34 | 12 | 10 | 12 | 39–48 | –9 | 46 |
10. ETO FC Győr | 34 | 11 | 11 | 12 | 34–35 | –1 | 44 |
11. Budafoki MTE | 34 | 11 | 10 | 13 | 37–43 | –6 | 43 |
12. Mosonmagyaróvár | 34 | 11 | 9 | 14 | 33–40 | –7 | 42 |
13. Kazincbarcika | 34 | 11 | 9 | 14 | 40–53 | –13 | 42 |
14. Tiszakécske | 33 | 11 | 7 | 15 | 32–42 | –10 | 40 |
15. FC Csákvár | 34 | 8 | 13 | 13 | 38–43 | –5 | 37 |
16. Kozármisleny | 34 | 9 | 8 | 17 | 42–59 | –17 | 35 |
17. Nyíregyháza Spartacus | 34 | 8 | 10 | 16 | 41–49 | –8 | 34 |
18. Békéscsaba 1912 Előre | 34 | 7 | 12 | 15 | 42–50 | –8 | 33 |
19. Szentlőrinc SE | 33 | 7 | 12 | 14 | 38–51 | –13 | 33 |
20. Dorogi FC | 34 | 6 | 10 | 18 | 29–51 | –22 | 28 |