FFT: a tatabányai futball csodálatos története

Amikor a tatabányai bányászok kishercege, bizonyos Deli Bandi a maga városszerte megcsodált nyitott tetejű Skoda Feliciájával begördült a Bányász-stadion bejáratán, legurult az öltözőktől alig néhány méterre lévő parkolóba, amit jelentős nagyzolás volt parkolónak nevezni, hiszen öt, legfeljebb hat autónál több nem fért el a pavilonbüfé és a lelátó közé szorított területen, 1960-at írhattunk.

Igaz, több helyre nem is nagyon volt szükség, hiszen az akkoriban Tatabányai Bányásznak nevezett csapat játékosai közül Deli Bandin kívül csak az együttes korona­gyémántjának, Grosics Gyulának volt még kocsija. Egy DKW, amit akkoriban dobtak piacra Németországban, és nálunk, ha valakit nem Grosics Gyulának hívtak, csak akkor juthatott hozzá, ha vagy nagyon magas politikai kapcsolatai voltak „odafönt”, Pesten, vagy kiemelkedően jóban volt a bányászváros mindenható urával, Gál Istvánnal, a Tatabányai Szénbányák nagy hatalmú vezérigazgatójával.

A bányászok szemében és a maguk kivételesen egészséges életszemléletének filozófiája szerint az a tény, hogy a Deli Bandi nyitott tetejű Skodával furikázik a város akkor még egyetlen főutcáján, a Ságvári úton, összehasonlíthatatlanul nagyobb dolog volt, mint „a Gyula” DKW-ja.

A Deli Bandi Skoda Feliciája egyszerre volt szimbólum és egy vágyott életérzés a föld mélyéből azt a bizonyos fekete aranyat nap mint nap a felszínre hozó, a világ egyik legnehezebb és legnagyobb megbecsülést érdemlő munkáját végző emberek szemében, hiszen azt üzente: közülük is kinőheti magát valaki úgy, hogy ilyen autócsodája legyen…

Igaz, ahhoz balszélsőt kell(ene) játszania a Bányászban!

Abban a Bányászban, amely 1956-tól a magyar futball egyik vidéki fellegvárának, bevehetetlen, megdönthetetlen, képzeletbeli vizes­árokkal körül vett várának számított, és ahová az akkori fővárosi úgynevezett nagycsapatokon kívül talán a legjobban vágyakoztak a kor legjobb játékosai.

Olvasd el a tatabányai futball csodálatos történetét a FourFourTwo oldalán, ide kattintva!