Kisvárosiak nagy napja a Bozsikban és a tévében

Vágólapra másolva!

2013.05.21. 16:24

Címkék

A szerdai Debrecen–Győri ETO Magyar Kupa-döntő előtt rendezik meg a kispesti Bozsik Stadionban az Amatőr Kupa fináléját, amelyen két régi ismerős, a Fejér megyei első osztályú bajnokság első és harmadik helyezettje, a Velence és a Martonvásár csap össze. Játékerő és költségvetés szempontjából a velenceiek az esélyesebbek, de a martoniak szerint az, hogy egy meccsen dől el a kupa sorsa, teljesen nyílttá teszi a televíziós összecsapást, amely előtt mindkét klub edzését meglátogattuk.

„Ezt a meccset Fejér megyei el Clácisónak is nevezhetjük. A két település csapatainak versengése évtizedekre nyúlik vissza, az elmúlt bő tíz évben megyei szinten a két legjobb együttesről beszélünk. Mindkettő megjárta az NB III-at, és kiélezett mérkőzéseket vív egymással. Az pedig, hogy a következő meccs Budapesten, a Bozsik Stadionban lesz, és a televízió is közvetíti, külön bónusz mindenki számára.”

Kápolnai Csaba, a Martonvásári Sport Klub elnöke azonnal rámutatott, miért is különleges a korábban Szabad Föld-kupaként és Sport Tv-kupaként ismert Amatőr Kupa idei döntője. A tévés találkozó persze mindig kiemelt fontosságú az amatőr csapatok számára, hiszen ország-világ szeme láttára csaphatnak össze hazánk másik sarkából érkező, mégis vele hasonló tudású együttessel.

Az idei döntősök csupán 12 kilométerre vannak egymástól, évről-évre több rangadón találkoznak. A kiírás érdekessége, hogy a döntőig vezető úton is összecsaptak már, hiszen a Magyar Kupa Fejér megyei selejtezőjének döntőjében Velence tavaly május 30-án éppen Martonvásárt győzte le. Az Amatőr Kupában mindkét klub tovább menetelhetett, s a fináléban ismét szembekerült egymással.

VELENCEI DILEMMA AZ NB III-RÓL
A bajnoki rendszer átszervezése miatt a megyei bajnokságot megnyerő velenceiek nem jutnak fel automatikusan az NB III-ba, hanem osztályozót játszanak az NB III Dráva-csoportjának 5. helyezettjével, és csak abban az esetben jogosultak a feljutásra, hogy ha megnyerik az osztályozót. Érdekesség, hogy az elmúlt években már a Velence és a Martonvásár is megfordult a harmadosztályban, de amíg mindkét klub hatalmas szakmai elismerésnek tartotta az előrelépést, abban is egyetértettek, hogy nem csak öröm a feljutás, sőt. „Ahhoz, hogy elinduljunk az NB III-ban, meg kell tripláznunk a költségvetésünket, ami óriási kérés, 35 millió forint alatt rizikós lenne belevágni az idénybe – mondta Kiss Tibor, a velenceiek elnöke. – De nemcsak emiatt rágódom. Amikor NB III-asok voltunk, talán két meccsünkön volt olyan érdeklődés, mint a megyei találkozóinkon. Az emberek arra kíváncsiak, hogy mit játszunk Kápolnásnyékkel, Gárdonnyal, Bicskével vagy Martonvásárral, a távoli ellenfelek nem csalogatják a közönséget, és idegenbeli szurkolókkal sem számolhatunk. Az NB III-as jegybevételünk fele akkora volt, mint a megyei első osztályban. Most pedig még azt sem tudjuk, hová osztanának be minket, de így is, úgy is több száz kilométeres útjaink is lennének, amit nehezen vállalnának a törzsszurkolóink, akik évek óta elkísérnek minden idegenbeli meccsre.” Bármilyen furcsa, de az osztályozó megnyerése nagy fejfájást okozna a vezetőségnek.

A bajnokságban novemberben Velencén a tópartiak 3–1-re megnyerték a hazai meccsüket – a martonvásári visszavágó június 2-án lesz Martonvásáron, már az Amatőr Kupa döntőjének élményével a játékosok háta mögött. Egy hete eldőlt, hogy Velence – az utolsó három forduló eredményeitől függetlenül – megnyerte a bajnokságot, míg Martonvásár a hét végén biztosította be a harmadik helyezését a többek között Dvéri Zsoltot is foglalkoztató Sárosd mögött.

A bajnoki helyezések hátterében az osztályhoz mérten meglepően magas színvonalú szakmai munka mellett áll a költségvetés is: amíg Velencén az Amatőr Kupa megnyeréséért járó hárommillió forint „csupán” kiegészítené a következő évi költségvetést, addig Martonvásáron megduplázná azt.

A velenceiek edzését meglátogatva tisztává vált előttünk, miért nyerte meg magabiztosan a bajnokságot Pavlik József csapata. Miközben elszomorító képet mutat a pálya és a Velencei-tó között egy modern üdülőövezetről szőtt álomképből kihozott magyar valóság (értsd: az évekkel ezelőtt parkosított szabad strand helyén feltúrt terület, néhány épületkezdemény, amelyből a végeláthatatlan pereskedések miatt még évekig nem lesz semmi), az út túloldalán kiválóan szervezett futballklub működik, az edzésen elvégzett gyakorlatok színvonalára bármelyik profi klubnál büszkék lehetnének.

Pavlik keze alatt fiatal és idős (akár 40 éven felüli) játékosok egyvelege alkot kiváló csapatot, amelynek egy része számára a szerdai mérkőzés lesz a csúcs, mások viszont a 2008-as csalódást akarják feledtetni. Öt éve ugyanis már eljutott Velence az Amatőr Kupa döntőjébe, de Keller Józseffel a soraiban hiába játszott fölényben, Debrecenben tizenegyesekkel alulmaradt a Tisza-parti Cigánddal szemben. Hatalmas csalódás volt, a bosszantó emléket a Martonvásár elleni győzelemmel lehet végleg eltörölni. A mester azonban óvakodik attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítson a kupának.

„Néhány éve azt mondtam volna, hogy odaadnám a bajnoki címet ezért a kupáért, de most úgy vélem, mindkettő ugyanolyan fontos. És biztos vagyok benne, hogy a bajnoki cím után a kupasiker is meglesz” – jelentette ki Pavlik József, rámutatva, hogy az egész éven át végzett munka eredménye a bajnoki siker, a kupagyőzelem pedig bónusz.

Csanádi János (kékben) a velenceiek, öccse, Zsolt a martoniak középpályáját erősíti

TESTVÉRPÁRHARC
Milyen lenne a megyei rangadó családi szálak nélkül? „Természetesen” megvan a kötődés a két csapat között, a pusztaszabolcsi Csanádi testvérpár egyik tagja, János a velencei, a négy évvel fiatalabb fivér, Zsolt pedig a martoni középpályás sorban kaphat lehetőséget a döntőben. Zsolt is megfordult Velencén, ahol együtt játszott fivérével, de most ellenfélként léphetnek pályára.

Pál István központi figurája lehet a találkozónak: a gólerős csatár kilenc éve játszik Velencén, de az öt évvel ezelőtti szezonban nem lehetett részese az Amatőr Kupa-döntőnek, hiszen arra az idényre elszerződött – éppen Martonvásárra.

„A kupadöntő idején már Érden játszottam, de azt követően visszatértem Velencére. A szerdai győzelem valóban feltenné – fel is teszi, hiszen nyerni fogunk – a koronát a pályafutásomra, de azt hiszem, nem ezen múlik, hogyan gondolok vissza a karrieremre – mondta a 41 éves csatár, aki az MLSZ nyilvántartása szerint 167 tétmérkőzésen 165 gólt szerzett. Rákérdeztünk, nem bánja-e, hogy a kupadöntőt elköltöztették a Puskás Ferenc Stadionból a Honvéd pályájára. – Ez nem zavar, inkább annak örülök, hogy nem Székesfehérváron játszunk, ahol az elődöntőt is rendezték, hanem Pestre utazunk. Persze, hogy én is játszom-e, még nagy kérdés, a mester ugyanis rendesen rotálja a csapatot, s nehéz előre megmondani, ki kap lehetőséget.”

Pál Istvánról szép emlékeket őriznek Martonvásáron, ahol fél évig játszott Patkós Csaba együttesében, és ugyanúgy gyártotta a gólokat, mint manapság Velencén.

„Rendkívül gólérzékeny játékos, számunkra is rejtély, miért nem került magasabb osztályba” – mondta Patkós Csaba, aki 2000 óta segíti tudásával a martonvásári futballcsapatot, s a Bozsik Program egyik Fejér megyei központját (Mustang SE néven) irányíthatja a kisvárosban.

TAKÁCS LAJOSRA EMLÉKEZNEK
A martonvásári labdarúgócsapat legutóbb 2009 novemberében, Takács Lajos tragikus halála miatt kapott országos figyelmet. A Videoton korábbi csatára 38 évesen egy mérkőzést követően az öltözőben rosszul lett, összeesett, és a gyors mentői beavatkozás sem tudta megmenteni az életét. Vannak, akik még most sem akarnak beszélni a tragikus vasárnap délutánról, de a klubelnök készségesen megmutatta a szertárban lógó portrét a kiváló játékosról. Kápolnai Csaba büszke rá, hogy Takács Lajos éveken át játszott Martonvásáron, és leszögezte: szerdán előtte is tiszteleg a csapat.

A kilencvenes évek elején a Nyilasi Tibor edzette Ferencvárossal bajnokságot és Magyar Kupát nyerő Patkós tudja, milyen a Puskás Stadionban döntőt játszani (és nyerni), ezért sajnálja, hogy átkerült a finálé Kispestre. Persze a végeredmény nem múlhat a helyszínen.

„Nyerni akarunk, nem is lehet más a célunk. Az, hogy Velencével játszunk, nem számít. Tudjuk, hogy megnyerte a bajnokságot, de ez csak egy mérkőzés, amely bárhogyan alakulhat. Nálunk egyáltalán nincsenek motivációs problémák, sőt, úgy érzem, még nekem kell visszafognom a srácokat, nehogy túlpörögjenek” – mondta Patkós Csaba, aki játékosként Belgiumban és Svájcban is megfordult, mégis elképesztő szerénységével mutat példát játékosai előtt.

Az NSO Tv kamerája elé is nagy nehezen állt oda („Mit lássanak a fradisták, hogy ennyire elhíztam?”), pedig sok mindent köszönhet neki a kisváros labdarúgása. A klub a velencei költségvetés negyedéből gazdálkodik, néhány megyei II. osztályú egyesület is több pénzt költ. Ugyanakkor a riválissal ellentétben elmondhatja a csapat, hogy van jó néhány helyi játékosa is...

Az első magyar óvodát megalapító, és hazánk első karácsonyfáját felállító Brunszvik Teréz városában is van játékos, akinek karrierje csúcspontja lesz a szerdai mérkőzés, míg több fiatal számára a kiugrás lehetőségét rejti a kupadöntő.

Kicsit olyan az Amatőr Kupa döntőseinek helyében lenni, mint amikor egy sikerfilm premierje előtt mindenki a főszereplőkre, a nagy sztárokra kíváncsi, kivéve a mellékszereplők hozzátartozóit, akik a sajátjaikra kíváncsiak, mert csak ők tudják, milyen nehéz volt egyáltalán odáig eljutni. Aztán néha előfordul, hogy a mellékszereplők lejátsszák a sztárokat a vászonról…

AMATŐR KUPA
DÖNTŐ
Velence SE–Martonvásár SK
Budapest, Bozsik Stadion, 17.00 (Tv: Duna World). Vezeti: Varga László (Kelemen Attila, ifj. Varga Gábor – Gyarmati II Tibor)

Az Amatőr Kupa elődöntőjében a Velence SE Puhnyák – Totsche, Fésű, Ódor, Kovács K., Galaczi, Knausz (Kovács N.), Tóth A., Bakos, Boda (Pál), Katona (Gál) összeállításban 3–1-re legyőzte a Pécsi VSK-t, míg a Martonvásár a Guth – Provoda, Tóth Sz. (Csanádi Zs.), Kanyó, Udvaros, Elek, Hermann, Magyar B. (Sipos), Bozsó, Bajor (Kővári), Scháffer csapattal 6–0-ra nyert a Babót ellen.