„A Ferencváros már néhány hónapja érdeklődött és én is nyitott voltam a dologra. Beléptem a szerződésem utolsó évébe, a Mechelen pedig túl sokáig várt az új szerződés felajánlásával. Képben akartam lenni a lehetőségeimmel, hogy az utolsó évemben felkészülhessek egy váltásra” – mondta az átigazolásról Toon Raemaekers, majd arra felvetésre is reagált, hogy a magyar élvonal nem számít egy ismert bajnokságnak Belgiumban.
„Az győzött meg, hogy hosszú ideje figyeltek,s jók szoktak lenni a megérzéseim. Természetesen az első megkeresést követően utánanéztem a klubnak, Genk és az Anderlecht elleni meccseiket pedig már korábban is láttam. Most a Noah vagy a Buducsnoszt elleni BL-selejtezőnkre készülünk, ami nagyon fontos a klubnak. Gyerekkorom óta én is a nemzetközi kupaszereplésről álmodozom, s ha ez itt valósul meg, az nagyszerű lenne. Persze anyagilag sem járok rosszul, a Ferencváros egy nagy klub” – fogalmazott a futballista, majd külön dicsérte az FTC infrastruktúráját, valamint a klubnál tapasztalt „családias” hangulatot.
A Mechelentől érkező játékos beszélt a beilleszkedésről is.
„Vasárnap megyünk ausztriai edzőtáborba. Folyamatosan 30 fok feletti a hőmérséklet, akárcsak Belgiumban, ez szerintem nem normális. Hogy olyan lenne, mint egy nyaralás? Az biztos, hogy álomszerű még. Talán mert még a szállodában vagyok. Amint letelepszem, minden otthonosabb lesz – a lakást már meg is találtuk. Nem voltam korábban még Budapesten, de alátámaszthatok minden pozitívumot, amit csak hallottam a várossal kapcsolatban. Nagyon kellemes hely. Azt tanácsolják nekünk, külföldieknek, hogy költözzünk a belvárosba. Ott minden sétatávolságra van, ami kényelmes a barátnőmnek, Silkének is. Ő is ideköltözik, az a terv, hogy a biztosítási szektorban találunk neki állást” – mondta Raemaekers, majd néhány szóban az öltözői benyomásait is ismertette.
„A keret általános színvonala nagyon magas. Naby Keitán azonnal látszik, hogy a legmagasabb szinteken focizott, de barátságos srác. Néha beszélgetünk franciául, Phillipe Rommensszel flamandul is tudok, noha ő még sérült. És persze az edző (Robbie Keane – a szerk.) sem akárki. Nagy klubokban játszott, szigorú, de igazságos. A keresztnevemet próbálják kimondani, voltam már Toen és Toin is. A családnevemmel még nem próbálkoztak, de szerintem eltalálják majd” – árulta el az eddig csak hazájában játszó védő.
Végül, de nem utolsósorban a bejárt útja is szóba került, hiszen két éve még a belga második vonalban szerepelt, míg tavaly elszakadt az elülső keresztszalagja.
„Merni kell álmodni, de ahhoz is bátorság kell, hogy nem gondoljuk túl a dolgokat. Két éve ez az átigazolás nem tűnt volna reálisnak. Komoly csapás volt, amikor az első kezdőként lejátszott meccsemen a Mechelenben rögtön elszakadt a keresztszalagom. Az azóta elért fejlődést a fizioterapeutákkal végzett kemény munkának köszönhetem. Az, hogy az előző idényben rengeteget játszottam, sokat segített, hogy konzisztens teljesítményt tudjak nyújtani” – zárta mondandóját Raemaekers.