LABDARÚGÓ NB I
33. FORDULÓ
Puskás Akadémia–Diósgyőr 4–3
Felcsút, Pancho Aréna, 20.00 óra. (Tv: M4 Sport+). Vezeti: Pintér Csaba
A PANCHO ARÉNÁBAN az év egyik, ha nem a legfontosabb bajnokiját rendezték (hazai szempontból biztosan): a Puskás Akadémia három bronz-, illetve egy ezüstérem megszerzése után azzal a tudattal lépett pályára, ha legyőzi a DVTK-t, és a Ferencváros pont nélkül marad az ETO otthonában, fennállása során először ünnepel bajnoki címet – ez ad magyarázatot arra, hogy a bemelegítés során az egyik szektorból a „Hajrá, Győr!" rigmust lehetett hallani néhány torokból.
Noha Hornyák Zsolt vezetőedző a Kecskemét elleni idegenbeli győztes mérkőzés után gratulált csapatának az idényben nyújtott kemény munkáért, nyilvánvalóan az utolsó csatát is meg akarta nyerni, ezért a lehető legerősebb összetételben küldte pályára együttesét. A miskolciak viszont sohasem látott tizeneggyel veselkedtek neki a találkozónak, Valdas Dambrauskas kényszerűségből felforgatott védelmet állított össze. Bár az első támadást a vendégek vezették, először a felcsútiak veszélyeztettek: a 3. percben Laros Duarte a bal oldali kapufát találta telibe, majd Lamin Colley már nem tudta a kapuba kotorni az estében hozzá pattanó labdát. Kiegyenlített volt a mérkőzés, nehezen találták egymáson a fogást a csapatok, mígnem a 12. percben a minap szerződést hosszabbító Jurek Gábor kevéssel tévesztette el a jobb felső sarkot. Az első félidő közepéig kellett várni az első gólra: Lamin Colley kaparta ki a gesztenyét, megtartotta az elveszettnek hitt labdát, jó passzal hozta helyzetbe Jonathan Levit, az OTP Bank Liga egyik legjobb formában lévő játékosa pedig nem hibázott, higgadtan értékesítette ziccerét. Az igazi feketeleves azonban a 27. percben jött a Diósgyőr számára: a játékvezetéstől ezen a mérkőzésen búcsúzó Pintér Csaba második sárga lappal kiállította Demeter Milánt – a húszéves védő második NB I-es meccsén alighanem túlpörgött, ez okozta vesztét.
Fél óra után néhány tucattal nőtt a vendégszurkolók száma: Székesfehérvárról érkezett egy DVTK-fanatikusokból álló brigád, amely miután kiszurkolta a DVSC bennmaradást érő győzelmét, a Loki éltetésébe kezdett. Ők is látták, amint Lamin Colley elhibázza idénye legnagyobb lehetőségét (avagy Karlo Sentic bemutatta a hónap egyik legnagyobb bravúrját), két méterről földre fejelt labdájába a gólvonal előtt kapott bele a horvát kapus. Ami nem ment neki, sikerült Elton Acolatsénak: a holland szélső remek mozdulattal lőtte ki a szünet előtt a jobb alsó sarkot, létszámhátrányban egyenlített a Diósgyőr!
A második félidőre úgy futhattak ki a felcsúti játékosok, hogy tisztában lehettek nehéz helyzetükkel: a Fradi vezetést szerzett Győrben. Hogy ez fogta-e meg a futballistákat vagy sem, nehéz megmondani, mindenesetre az 51. percben olyannyira elbóbiskoltak, hogy Gera Dániel oldalszabadrúgást követően a kapuba csúsztatta a labdát! Nem sokkal később Laros Duarte unta meg teketóriázást, elképesztő erővel lőtt, ám nem a kapuba zúdította a labdát, hanem a mellette ácsorgó labdaszedő kisfiú fejét és a védekezésre használt ujjait találta telibe, ápolni is kellett szegényke kezét, lelkét. Aztán Vladiszlav Klimovicsba is lelket kellett önteni, miután ahelyett, hogy tíz méterről bevette volna a kaput, méterekkel fölé lőtte a labdát. A túloldalon Jonathan Levi pontosabban célzott, a svéd légiós a 71. percben Elton Acolatséhoz hasonlóan, csak távolabbról tekert a jobb alsóba.
Érkezett azonban erre is válasz! Skribek Alen tette bele a lábát a jobbról érkező labdába, ami megpattant Wojciech Golláén is, és a bal felsőben kötött ki. Ismét hátrányba kerülve nagyon nyomott a házigazda, és a csereként beálló Jakub Plsek parádés teljesítménye fordítást ért: a hősiesen küzdő DVTK ugyan minden dicséretet megérdemelt, a Puskás Akadémia könyvelhette el a három pontot – győzelemmel ünnepelte fennállása második NB I-es ezüstérmét.