Bajban a Kecskemét, a rivális Debrecen elvitte a 3 pontot a Széktói Stadionból

LABDARÚGÓ NB I
25. FORDULÓ
KECSKEMÉTI TE–DEBRECENI VSC 1–3 (1–3)
Kecskemét, Széktói Stadion, 2074 néző. Vezette: Erdős
Gólszerző: Pászka (27.), ill. Szécsi M. (7.), Vajda B. (21.), Malinov (45+1.)

A találkozó online, szöveges tudósítása itt olvasható!

AZ UTOLSÓ AZ UTOLSÓ ELŐTTI ELLEN

Ez nem az a párosítás, amelynek bármelyik csapat a résztvevője akar lenni. Természetesen Kecskeméten és Debrecenben sem gondolták volna az idény előtt, hogy a KTE és a DVSC a vonal alatt lesz, amikor a bajnokság harmadik körében összecsap egymással, ugyanakkor a gyengére sikerült ősz már sugallta, lehet ennek realitása. A kecskeméti klubot már a bajnoki rajt előtt jelentős csapás érte, hiszen tulajdonképpen a teljes bajnoki idényre elveszítette karmesterét, Banó-Szabó Bencét (erről hosszabban keretes írásunkban olvashatnak), ráadásul az addig kölcsönben lévő, az előző bajnoki évben 11 gólig jutó Horváth Krisztofer távozott (azóta az Újpest játékosaként keresi korábbi önmagát…), így a keret két legkreatívabb futballistájáról kellett lemondania a szakmai stábnak.

A kezdés, pontosabban az első négy forduló még nem vetítette előre a gondokat, egy győzelem, két döntetlen és egy vereség volt akkor a mérleg (az is 0–1 a címvédő Ferencváros vendégeként), ha akkor azt mondja valaki, hogy ezután sorozatban kilenc vereség következik, aligha nézi bárki is normálisnak. Az ötödik pont nélküli bajnoki után a vezetők elköszöntek Szabó István vezetőedzőtől, és bár ilyen sorozatot követően ritkán kell magyarázni a történteket, a magunk részéről annyit azért hozzátennénk: az a szakember, aki ezer szállal kötődik a városhoz, a klubhoz, aki a csapatot hét év elteltével visszajuttatta az NB I-be, majd a 2022−2023-as idényben történelmi sikert elérve ezüstérmes lett vele, talán több bizalmat érdemelt volna. A helyére érkezett a Ferencváros legendája, Gera Zoltán, az első négy találkozót vele is elbukta a KTE, és mert ez sorozatban kilenc elveszített bajnokit takart, kisebb csoda, hogy van még esély a megkapaszkodásra.

Az is időbe tellett, míg az idény közben a Ferencvárostól kölcsönvett, ott kevés lehetőséghez jutó Katona Bálint újra felépítette magát, és hiába volt egységes az öltöző, az eredménytelenség megnyirbálta a játékosok önbizalmát. A vereségsorozatból éppen a DVSC elleni 2–2 jelentette az első lépést előre, hét bajnoki ment le vereség nélkül, ráadásul az első három tavaszi fordulót kapott gól nélkül zárta a KTE, vagyis sikerült stabilizálni a védekezést. Tény, a csapat az utóbbi négy bajnokijából egyet sem nyert meg, de a három dobogós, valamint a Fehérvár volt az ellenfele, s a futballja messze nem volt kilátástalan, így a játékosok, vezetők, szurkolók joggal gondolhatták, ki más ellen lehet visszatalálni a győztes útra, mint az azonos pontszámmal álló DVSC ellen?!

Hogy a két éve még bronzérmes, az előző idényt ötödikként befejező DVSC ugyancsak a vonal alatt várta a mérkőzést, kisebbfajta szenzáció, de nem az idény ismeretében. A korábban okkal dicsért, sokra tartott Szrdjan Blagojevicsnek csak két bajnoki jutott, hiába volt jó a kezdés (négy pont két idegenbeli összecsapáson), két vereség után máris megváltak tőle. Nem vagyunk benne biztosak (sőt…), hogy a klub irányítói jó döntést hoztak, főleg azért, mert a távozása óta már a harmadik szakember ül a kispadon, és csak az átmenetileg kinevezett helyi ikon, Dombi Tibor hozta azt, amit reméltek tőle – beugróként három meccsen öt pontot. A korábban a Ferencvárosnál remek eredményeket elérő Máté Csaba irányításával mind az öt bajnokiját elveszítette a Loki, majd érkezett Nestor El Maestro, viszont a lejtmenetet egyelőre ő sem tudta megállítani. Pedig az ősszel a vezetésével parádés meccsen a Ferencvárost is legyőzte 5–4-re a DVSC, pontosabban csak a Fradit győzte le, azon kívül négy meccsen csak egy pontot sikerült szereznie. Amikor a tavasszal két győzelemmel kezdett az együttes, Debrecenben kezdtek fellélegezni, hiszen sikerült elkerülni a kiesőzónából, ám azóta a megszerezhető 15 pontból csak egy került a zsákba, így most már sorozatos bravúrokra van szükség a megkapaszkodáshoz.

Mindkét oldalon joggal érezhették, ez az a meccs, amelynek megnyerése jó eséllyel elengedhetetlen az NB I-es tagság meghosszabbításához. Hazai oldalon abba is lehetett kapaszkodni, hogy Gera Zoltán vezetőedző a nyár óta sérült Banó-Szabó Bencén kívül mindenkire számíthatott, a vendégeknél Nestor El Maestro annak ellenére nem volt ilyen helyzetben, hogy több, korábban kisebb sérüléssel bajlódó játékosa is vállalni tudta a játékot. Érvágást jelentett ugyanis, hogy a tavaszra kölcsönvett, a rossz szereplés ellenére a kapuban remek teljesítményt nyújtó Hegyi Krisztián a válogatott edzőtáborában súlyosan megsérült, már túl van a combműtéten, és ebben a bajnoki évben nem bevethető, illetve tetézte a gondokat, hogy Megyeri Balázs is sérüléssel küszködött az elmúlt napokban. Szinte az utolsó pillanatig kérdéses volt, bevethető-e, vagy Pálfi Donát az első NB I-es meccsén állhat a kapuba: nos, az egyszeres válogatott Megyeri a kispadon foglalt helyet, a tavaly nyáron a Haladástól szerződtetett Pálfi Donát pedig ezen az óriási tétre menő meccsen mutatkozhatott be az első osztályban.

ÉS AKKOR A MÉRKŐZÉSRŐL!

Győzni most kell! – hirdette a hazai B-közép kifeszített molinója, ám ez nem tűnt egyszerű feladatnak, hiszen a KTE nem mostanában tartotta legutóbb otthon a pontokat a DVSC ellen: 2011. március 4-én 3–0-ra verte meg riválisát, azóta viszont négy döntetlen mellett háromszor is kikapott tőle. Hamar bebizonyosodott, a házigazda ezúttal sem hozza le kapott gól nélkül a találkozót. Vágó Levente eladta a labdát a saját térfelén, Szécsi Márk betört a büntetőterületen belülre, és lövését Varga Bence nem tudta hárítani. A gól érezhetően megfogta a Kecskemét játékosait, kisvártatva Vajda Botond felismerte, a szakadó esőtől csúszós pályán bátran lehet távolról próbálkozni, és máris 0–2 volt az állás. Pászka Lóránd tett róla, hogy izgalmas legyen a folytatás, hatalmas góllal faragott a hátrányból, utána viszont Zeke Máriónak blokkolnia kellett Szécsi Márk közeli lövésénél, hogy ne álljon vissza a kétgólos vendégvezetés. Brandon Domingues nagy helyzetben nem találta el a kaput a 44. percben, a Loki mégis megduplázta előnyét, miután Bárány Donát lövését Varga Bence csak kiütni tudta, Krisztijan Malinov pedig közelről nem hibázott.

Nem volt meglepő, hogy a folytatásra a hazaiaknál érkezett Lukács Dániel, Driton Camaj és Májer Milán is, az ő pályára lépésük egyértelműen a támadójátékot volt hivatva erősíteni. Nem is kezdett rosszul a KTE, Lukács Dániel kevéssel késett le a kapu torkában a bal oldali beadásnál a labdáról, utána viszont Bárány Donát választott rossz megoldást nagy helyzetben Krisztijan Malinov kiugratása után. Jobb oldali támadás végén Driton Camaj perdített kevéssel a jobb alsó sarok mellé, majd a montenegrói támadó távoli lövése ígért gólt, ám centimétereket tévedett. Zsótér Donát átlövésénél elkerülte a kaput a labda, s hiába kapart a KTE, maradt az 1−3.

Nem lehet kijelenteni, hogy a Kecskemét bennmaradási álmai a vereséggel szertefoszlottak, ám helyzete egyre nehezebb, a Loki ugyanakkor a riválisa otthonában szerzett három ponttal tett egy lépést célja felé.

A találkozó online, szöveges tudósítása itt olvasható!