Horváth Dávid: A kupában is szeretnénk maradandót alkotni

– Utólag kijelenthetjük, hogy jót tett a csapatnak a kecskeméti maflás?
– Kétségtelen, az idei első három bajnokin egy pontot gyűjtöttünk, Kecskeméten kikaptunk öt-nullára, s ezután el kellett beszélgetni a csapattal már ott, az öltözőben. Mindenkinek magába kellett néznie. Az együttes erejét, a csapategységet, az öltözői gondolkodást mutatja, hogy nem maradtunk a padlón, hanem felálltunk, és az azóta lebonyolított négy bajnokin háromszor nyertünk, egyszer pedig ikszeltünk. Betegség, sérülés és eltiltás nehezítette a dolgunkat az első mérkőzéseken, ezeket akkor nehezebben kezeltük, de a KTE elleni meccs után jobban alkalmazkodtunk, és jó pályára álltunk, amelyről nem is akarunk letérni. Láthatóan fejlődik a csapatunk, míg az előző idényben sokkal nehezebben kászálódtunk ki egy-egy gödörből, ez már könnyebben megy.

– Az előző idényben a nyolcadik helyen végeztek, jelenleg a negyedikek, s kijelenthető, gyakorlatilag benn maradtak az NB I-ben. Eddig elégedett?
– Igen, hiszen az elsődleges célunkat, az élvonalbeli tagságunkat szinte biztosan megtartottuk. Ezután a felsőházat szerettük volna elérni, minden jel arra utal, hogy ez is sikerülhet. Jelenleg az a legfontosabb, hogy tartsuk meg a pozíciónkat, s ha adódik rá lehetőség, lépjünk fel a dobogóra. Óriási pechnek kellene ahhoz történnie, hogy lényegesen lejjebb csússzunk a tabellán, gondolni sem akarunk rá. Biztos, hogy áprilisban létfontosságú és kemény mérkőzések várnak ránk, hiszen utazunk Felcsútra és Fehérvárra, míg fogadjuk a Paksot és a Ferencvárost, s nemcsak a bajnokságban, hanem a Magyar Kupában is összecsapunk a Vidivel. A kupában is szeretnénk maradandót alkotni, el akarunk jutni a döntőig, ott pedig már bármi megtörténhet.

– Legutóbb a Nyíregyházát győzték le, három-nullára, az utolsó húsz percre küldte be Németh Krisztiánt, a harminchétszeres válogatott csatár góllal és gólpasszal járult hozzá a sikerhez. Kellemes érzés lehet, hogy ilyen kaliberű futballistára számíthat.
– Így van. Sérülése után egyre jobb formába lendül, újra bizonyította, mekkora értéke a csapatunknak. S ne feledjük, a támadószekcióba még besegíthetett a kispadról a huszonhatszoros válogatott Stieber Zoltán és tízszeres szlovák válogatott Róbert Polievka is, aki az utóbbi két bajnokin, a ZTE és a Szpari ellen egyszer-egyszer eredményes volt. Ő tavaly nyáron érkezett hozzánk, s az átlagosnál több időt vett igénybe, míg teljesen akklimatizálódott. Ne felejtsük, nemcsak klubot, országot is váltott, sőt játékstílust is, hiszen a Besztercebánya más jellegű futballt részesített előnyben. Sokat jelentett, hogy épp a ZTE elleni bajnoki előtt négy nappal született meg a kisfia, ez, úgy tűnik, nagy lökést adott neki, bizonyítja, hogy nem véletlenül volt korábban gólkirály Szlovákiában. Németh Krisztián pedig Marin Jurinát váltotta a Nyíregyháza ellen, légiósunk tízgólos, csak egy góllal marad el az éllovas Böde Dánieltől a góllövőlistán. De nemcsak a góljai miatt emelném ki: a csapatmunkából is kiveszi a részét, s kell egy olyan erős center előre, mint ő. Igazi góllövő csatár: jó értelemben flúgos, makacs és akaratos, olyan, amilyennek lennie kell… Kétségtelen, nagy fegyver, hogy ilyen erős a támadószekciónk.

– Lassan két és fél éve irányítja az MTK-t – miben fejlődött leginkább?
– Rutint szereztem én és a stábom is, ez nem lehet kérdés. Ez abban mutatkozik meg, hogy jobban átlátjuk a folyamatokat, a lényeget, gyorsabban reagálunk. Próbálunk a lehető legtöbb meccsre kimenni, hiszen a helyszínen sokkal több tapasztalatot lehet gyűjteni, mint a tévé előtt ülve. Nem csak olyan mérkőzésekre megyünk ki, amelyeken a következő ellenfelünk játszik – minden ellenfél érdekel minket. Konkrét példát nem mondanék, de már volt arra alkalom, hogy láttunk egy-egy olyan szituációt ezeken a mérkőzéseken, amelyből hasznot húztunk később. De nem csak mi választjuk ezt a módot, sok kollégával találkozom a pályákon.

– A válogatott szünet miatt nem rendeznek bajnokit – játszanak felkészülési mérkőzést?
– Nem, inkább próbáljuk összedrótozni a sérülésekkel bajlódókat. Hej Viktor hetek óta úgy játszik, hogy fáj a bokája, Ilja Beriasvili csak a Szpari ellen tért vissza csereként, Nagy Zsombor is izomhúzódással bajlódott, Kosznovszky Márknak begyulladt az Achilles-ina. Többen is a válogatottakban szerepelnek, az U19-nél Bakó Sámuel, Kenesei Noel és Stumpf Gábor, az U21-nél Gruber Zsombor és Kovács Patrik, a felnőtteknél pedig Kata Mihály bizonyíthat.

– Már látja, hogy kik lehetnek azok a fiatalok, akik hamarosan szintet léphetnek és nagyobb szerephez juthatnak a csapatban?
– Bakó Sámuel és Kenesei Noel nevét mindenképpen megemlíteném, mind a ketten tizennyolc évesek, de többen szerepelnek kölcsönben is, akikre hosszabb távon számíthatunk. Célunk, hogy minél több saját nevelésű játékost építsünk be a csapatba, de meg kell tartani a megfelelő egyensúlyt az idősebb futballistákkal.

– Van babonája?
– Régen volt, de már elhagytam. Előfordult, hogy ha nyertünk, azt a ruhát vettem fel egy héttel később is, vagy ugyanazt reggeliztem, s ugyanúgy kötöttem be a cipőmet… Mivel hosszú távon nem működött, inkább leszoktam róla. Annyi maradt meg, hogy ha nyerünk, másnap elmegyünk a családtagokkal ebédelni vagy vacsorázni, s jól érezzük magunkat. Bízom benne, még jó néhányszor elvihetem őket…