Lang Ádám: Cél a válogatott, de nem agyalok rajta

– Megunta a légióséletet?
– Nyolc és fél év után kellett már a környezetváltás.

– Honvágya volt?
– Több szempontot is figyelembe vettünk a családdal, mielőtt aláírtam volna a Lokihoz – mondta a Nemzeti Sportnak Lang Ádám, a DVSC télen szerződtetett 70-szeres válogatott belső védője, aki 32 évesen tért haza, ezt megelőzően a ciprusi Omonia labdarúgója volt. – Mindenkinek az érdekeit megvizsgáltuk, és arra jutottunk, itthon lesz a legjobb a családunknak. Noha Veszprémhez köt minket minden, és az ország másik felében élünk mostantól, így is közelebb vagyunk, autóval azért sokkal könnyebb hazajutni, mint repülővel. Hiányzott a magyar közeg, amikor itthon voltam a válogatott összetartásain, mindig kellemes érzés fogott el.

– A 2016-os Európa-bajnokság után szerződött külföldre: azóta vonzóbb lett az NB I?
– A válogatott sikerei és a Ferencváros nemzetközi kupaszereplése vitte a hírnevét, kívülről szemlélve vonzóbbá tette a bajnokságot, amely sokat fejlődött. Az infrastruktúrában hatalmas az előrelépés, kulturált, rendezett stadionokban pályára lépni mindig jó érzés – kicsit olyan, mintha Nyugat-Európában futballoznék.

– Külföldi folytatásban egyáltalán nem gondolkodott?
– Versenyképesnek érzem magam, de az elmúlt időszak nem úgy alakult, hogy egy külföldi ajánlatot reálisnak tartottam volna. Izgatottan várom a debreceni kihívást, mentálisan és fizikailag is készen állok.

– A százhatvanhat mérkőzést, bajnoki címet, szuperkupa-győzelmet és a két ciprusi kupasikert tartogató omoniás időszakra hogyan tekint vissza?
– Jó szívvel, mert minden szempontból nagyszerű öt és fél év volt. Személyes érzések kötnek Ciprushoz, hiszen a gyerekek ott születtek, ott éltünk, neveltük őket. Szakmailag is megfelelt a futball színvonala. Nem tudom, miként vélekednek a magyar emberek a ciprusi bajnokságról, de ott is van nyomás, nem himihumi haveri focit kell elképzelni, sőt! Külföldet megjárt, jelentős tapasztalatú labdarúgók ellen játszottam, a két fordulót követő rájátszásos lebonyolítási rendszer pedig elképesztően erős verseny, minden idényben három-négy csapat az utolsó fordulókig fej fej mellett harcol az elsőségért. Évente legalább egy klub kilép a nemzetközi porondra, a mostaniban háromnak sikerült, úgyhogy erős bajnokságban edződtem, rengeteg szép emlékeket hoztam magammal Debrecenbe.

– Az utolsó időszakért sem kár? Az elmúlt fél évben hét mérkőzés en 374 percet töltött a pályán, elveszítette státusát alapemberként.
– Alakult, ahogy alakult, mindennek megvan az oka, nem bánkódom miatta. Tudom, hogy mindvégig becsülettel dolgoztam, elvégeztem a munkát, és amikor szükség volt rám, az utóbbi időszak kevés játéklehetősége ellenére helytálltam, az utolsó meccsemen gólt szereztem. Nem érdekeltek a körülmények, nem siránkoztam, csak keményen edzettem, mert az lebegett a szemem előtt, hogy ha valamikor megkapom az esélyt, bizonyítsam, rosszul döntött a szakmai stáb, amikor nem vett számításba.

– Nem mindenki áll hozzá így a munkához a nehéz helyzetekben...
– Sportemberek vagyunk, szeretünk nyerni, és nem jó, ha háttérbe szorítanak minket, mert ott van az ego is: miért éppen velünk történik mindez, miért fogott össze ellenünk mindenki? Régebben, fiatalon, velem is történt hasonló, haragudtam a világra, ha valami nem úgy történt, ahogyan szerettem volna, ám akkor sem vettem félvállról a munkát. Mostanra van annyi tapasztalatom, hogy tudjam kezelni a nehezebb időszakokat. Azt vallom, ha nem végzem el rendesen a dolgom, nemcsak magamnak, hanem a csapattársaimnak is ártok, ez pedig megengedhetetlen.

– Klubváltásakor mekkora szerepe volt a bizalomnak?
– Döntő jelentősége volt. Két ajánlat közül választhattam, de minden a Loki mellett szólt. Éreztették velem, hogy rám, a tudásomra, a tapasztalatomra szüksége van a klubnak, én pedig azt éreztem a tárgyalások során, hogy ez olyan egyesület, amelyben nagyon szívesen folytatnám a pályafutásomat, és remélhetőleg közösen jutunk egyről a kettőre.

– Marco Rossi szövetségi kapitánnyal beszélt az átigazolásáról?
– Egy-két üzenetváltás történt köztünk az elmúlt hat hónapban, de erről nem volt szó. A személyes céljaim között szerepel, hogy visszaverekedjem magam a válogatottba, ám ez több összetevős: játékba kell lendülnöm, segítenem kell a csapatomnak, jó egyéni teljesítménnyel kell kirukkolnom, hogy a főnök úgy gondolja, rászolgálok a meghívóra. Látom, hogy így vezethet vissza az utam, azonban nem agyalok ezen. Rövid távú célokat állítok fel magamnak, nekem ez a recept vált be, úgyhogy az a következő lépcsőfok a karrieremben, hogy jól rajtoljunk az új szezonban a Debrecennel, utána jöhet a következő feladat.

– Motiválja a bennmaradás kivívása azok után, hogy az elmúlt években folyamatosan a bajnoki cím megszerzéséért küzdött?
– Ebben a fél évben valóban a bennmaradása leglényegesebb, de erre átmeneti időszakként tekintek, amely során el kell végezni a feladatot, hogy később feljebb lépjünk. A helyezésünk alapján kijelenthetjük, hogy baj van, hiszen a vonal alatt vagyunk. Ezen mihamarabb változtatnunk kell, mivel egy ilyen nagy múltú vidéki klub, mint a DVSC nem kerülhet ilyen helyzetbe. Minden erőmmel azon vagyok, hogy elérjük a célunkat, utána lehet nagyravágyóbbakat megfogalmazni.

– Két hete készül a DVSC-vel, az eddigi tapasztalata alapján miben lehet a csapat segítségére?
– A stabilitáshoz szeretnék hozzátenni, a munkamorálomat szeretném átadni a többieknek, és a tapasztalatommal talán abban is hasznára lehetek a társaimnak, hogy miként kezeljék a pozitív és a negatív történéseket. Úgy vagyok vele, hogy a sikeres időszakban lehet ünnepelni, de a földön kell maradni, kellő alázattal kell folytatni a munkát. Ha pedig valami nem sikerül, azt sem szabad túlságosan magára vennie az embernek, mert utána sokkal nehezebb kimászni a gödörből.

– A Loki téli szerzeményei szinte kivétel nélkül játékhiánnyal küzdenek. Ennek tükrében hogyan látja az összecsiszolódást, a csapatösszhangot?
– Pályán kívül mindenki könnyedén beilleszkedett. Jó társaság a debreceni, azt látom, az edzéseken mindenki nyerni akar, odateszi magát, érzi a helyzet súlyát. Az is bizakodásra ad okot, hogy nagy a versenyhelyzet, ami általában jótékony hatással van a teljesítményre.

– Hogy érezte magát a pályán a téli felkészülési mérkőzéseken?
– Egyáltalán nem éreztem kihagyást a játékomon. Az ősszel előfordult, hogy nem léptem pályára egy-két hónapon át, majd egymást követő két meccsen lehetőséget kaptam, és akkor sem volt probléma. Cipruson kisebb izomhúzódást szenvedtem, de hamar kihevertem, egyáltalán nem hátráltatott a felkészülés során. Élvezem, hogy újra futballozhatok és hogy számítanak rám.

– Vasárnap bemutatkozhat a Lokiban?
– Az erőnlétem rendben van, a formám is jó, rendkívül motiváltnak érzem magam, úgyhogy készen állok a Nyíregyháza elleni mérkőzésre – a döntés azonban a vezetőedzőé.

LABDARÚGÓ NB I
18. FORDULÓ
12.45: Debreceni VSC–Nyíregyháza Spartacus FC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!