Győzött a Győr a Fehérvár otthonában, helyet cserélt egymással a két csapat a tabellán

LABDARÚGÓ NB I 
20. FORDULÓ
Fehérvár FC–ETO FC Győr 0–1 (0–0)
Székesfehérvár, Sóstói Stadion, 2583 néző. Vezette: Kovács Imre
Gólszerző: Stefulj (72.)

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Önbizalommal telve érkezhetett mindkét csapat a péntek esti mérkőzésre. A házigazda fehérváriak ebben az évben legyőzték a Puskás Akadémiát (1–0-ra), amely aztán a Ferencvárost verte meg (ugyancsak 1–0-ra), míg az ETO pontot rabolt Pakson (1–1), majd, talán mondhatjuk, váratlanul simán lelépte az Újpestet (3–0-ra). A nézők arra számítottak, két bátor, győzelemre törő együttes összecsapása kerekedik ebből.

A kezdés előtt azonban a nosztalgiáé volt a főszerep: a nyolcvanas évek elején, amikor a Verebes József-féle ETO és az UEFA-kupa-döntőig jutó Videoton feszült egymásnak, zsúfolásig teltek a lelátók és tényleg nagyszerű labdarúgók egész sora brillírozott a zöld gyepen. A mostaniak talán kevésbé népszerűek, bár a nézőszám tekintetében ezúttal megértőek lehettünk: az okostelefon szerint mínusz két fokban kezdődött a mérkőzés, de az emberek hőérzete szerint ez mínusz ötnek felelt meg… Kinek van kedve vacogni a lelátón ilyen dermesztő hidegben? Pedig maga a meccs tényleg több nézőt érdemelt volna, hiszen a magyar átlaghoz viszonyítva kimondottan élénk tempóban indult, sőt azt is lehet mondani, hogy az ETO érte el hamarabb az üzemi hőfokot, a győriek többször is felbukkantak a Vidi kapuja előtt, és Spandler Csaba nagy mentése kellett ahhoz, hogy ne kerüljön szinte azonnal hátrányba a házigazda. Feltűnő volt, hogy a vendégcsapat letámadása sokszor már a fehérvári tizenhatos előterében elkezdődött, zavarba is hozva ezzel a piros-kékeket. Szó sem lehetett nyugodt építkezésről, kényelmes labdakihozatalról, mert az ETO futballistái agresszívan támadták a labdás embert, sokat sprinteltek, és nagyon meg kellett szenvednie a hazai csapat játékosainak azért, hogy átlépjék a felezővonalat.

Húsz perc telt el a találkozóból, amikor Szabó Bálint kezét érintette a labda, a VAR hosszasan vizsgálta az esetet, de az élvonal új játékvezetői közül a legígéretesebb tehetség, Kovács Imre jelezte: folytatódhat a játék. A félidő derekán egyre többször kiszabadult a Fehérvár a saját kapuja elől, mintha megtalálta volna a győri letámadás ellenszerét, a játék áttevődött az ETO térfelére, de igazán nagy helyzetet sokáig nem jegyezhettünk fel. Nem volt ott a mérkőzésre nevezettek között Nikola Szerafimov – róla megírtuk, hogy külföldre szerződhet, ám klubja nem tudott megegyezni a kérővel a vételárban, noha a futballista a közösségi oldalán már elköszönt a Vidi szurkolóitól, és a hírek szerint a cuccát is kipakolta a az öltözőszekrényből. Ezúttal a kispadra sem ülhetett le, ahogy Kalmár Zsolt sem, a válogatott középpályás ismét sérüléssel bajlódik, így ki kellett hagynia ezt az összecsapást.

Inkább küzdelmes volt a második félidő első szakasza is, a játék már nem volt annyira élvezetes, mint a találkozó első periódusában. Főként a pálya középső zónájában zajlott a játék, a kapusok távolról követték az eseményeket. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, körülbelül egy óra elteltével az edzők mind a két oldalon cserékkel próbáltak frissíteni csapatukon, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy kibillenjen a mérkőzés az addig látott medréből. Az igazi fordulatot a Győr tudta elérni: a szépen végigvezetett támadás során egy-két jó passzal az alapvonalig jutottak a vendégek, Claudiu Bumba beadása után többen is őrizetlenül érkeztek az ötösön belülre, és Daniel Stefulj közelről a hálóba fejelte a labdát. Írni sem kell, szinte felrobbant a vendégszektor, de a Vidi persze nem adta fel, és Huszti András hatalmas bedobása után egyenlíthetett volna, de Samuel Petrás védett.

Különösen az utolsó percekben szorította be kapuja előterébe ellenfelét a Fehérvár, de ezek inkább kétségbeesetten a kapu elé tuszkolt labdák voltak, semmint átgondolt akciók, így az ETO megőrizte előnyét, és elmondható: 2025-ben ragyogóan startolt a Győr! Három meccs, hét pont, míg a Vidi a felcsútiak elleni reményt keltő győzelemtől nem kapott igazi lendületet, s kétszer is vereséget szenvedett.